Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912

1912. augusztus

194 petény, Tósár, Kisterenye, Ábelfalva, Nagylam, Balassagyarmat, Nagylibercse, Heréd, Ipolybesztercze, Egyházasdengeleg, Kisbágyon, Ozdin, Bánk, Alsótisztás, Madácsi, Rétság; Nyitrából: Nagypetrős, Hrachovistye, Felsőzelle, Lobonya, Verbó, Csaszkó, Nyitra; Pozsonymegyéből: Dunaszerdahely, Pusztafödémes, Szered; Pozsony városból: Ligetfalu, Főrév: Trencsénből: Szulyóváralja, Felsőozor, Zsolna, Kesnyő, Láz, Bánluzsány, Nemesváralja. — Pdlló-féle segélyért folyamodnak Fehérkomáromból: Hering Lajosné; Nagyhontból: Ambrózy Jánosné; Nógrádból: Korcsek Rozália, Sztolár Györgyné, Maróthy Emiiné, Zatkalik Mihályné; Trencsénből: Krizsán Károlyné lelkészözvegyek. — A G. A. egylethez folyamodnak Parsból: Nemeskosztolány; Fehérkomáromból: Székesfehérvár; Mosonból: Magyaróvár, Németjárfalu, Oroszvár; Nagyhontból: Derzsenye, Ipolyvecze. Ipolyság, Bál, Hodrusbánva, Csábrágvarbók, Dacsolam, Csábrágsomos. Selmeczi tanítóképző; Nógrádból: Cserhátsurány, Tósár (új); Nyitrából: Felsőzelle, Pozsonymegyéből: Pusztafödémes; Pozsony városból: a diakonissaintézet, Récse; Trencsénből: Puhó. Szulyóváralja, Zsolna, Trencsén (új), Felsőozor (új), Láz (új), Felsőzáros (új). — A G. A. egylet régebbi jótéteményesei közül hiányzik Nógrádból: Salgótarján, Budaszállás, Balassagyarmat, Nógrád; Pozsonymegyéből: a modori leányiskola. Ezen kérvények elbírálása képezi a mai közgyűlésnek legfontosabb és egyszersmind legnehezebb feladatát. Fontos feladat ez, mert ha az igazságos, helyes utat meg nem találjuk, eljárásunk elkeseredést és esetleg a gyámintézeti munkakedv lanyhulását vonja maga után; nehéz feladat ez, mert a sok szegényebbnél-szegényebb egyházközség között alig lehet megállapítani, melyik a legszegényebb. Szerény nézetem szerint a kérvények elbírálásánál számításba kell vennünk az egyházközség lélekszámát, tagjainak s magának az egyházközségnek vagyoni helyzetét, a munkában levő vagy tervbe veit létesítménynek méreteit, illetve költségeit, de egyszersmind annak fontosságát, szükségességét, elodázhatatlan voltát. Egyszóval, szerény felfogásom szerint, a gyámintézetnek mentő munkát kell végeznie első sorban. A beérkezett köszönő iratokról névszerint nem emlékezem meg. Kimondottuk, hogy köszönő iratokat a segélyezettektől nem várunk. Tudjuk, hogy egyházközségeink hálásak a gyámintézeti jótéteményekért, ügyirataink számát azonban nem akarjuk szaporítani a benyújtott hálairatokkal. Annál pontosabban kell azonban ily irányú kötelességeinknek megfelelnünk a német G. A. egylettel szemben. Mint örvendetes eseményt említem még, hogy özv. Bányász Gvuláné jägerndorfi lakos úrnő a lévai ág. hitv. ev. egyházközségnek 2000 koronás alapítványt adott templomi, illetve egyházi szükségleteinek fedezésére. Ezt azért örökítem meg e helyen, mert jóltevőnk a kerületi gyámintézet világi elnöke útján juttatta az adományozott összeget a lévai egyházközség birtokába. Évi jelentésemet szándékom volt kinyomatni és szétosztani, hogy közgyűlésünk nagyérdemű tagjainak alkalmuk legyen annak tartal-