Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

10 Mikor evangeliomi gyülekezetek szervezéséről beszélünk, akkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a XVI. század végéig az evangeliomi protestáns lelkészeket külföldön avatták fel. Ezekből lettek aztán a seniorok és a superintendensek. Hogy itt-ott a római kath. megyés püspökök sokáig gyakorolták a főfelügyeletet és igyekeztek joghalóságukat a canonica visitátió alakjában kifejteni és fentartani, az természetes. A papi szolgálmányok, a hívek vagyonjogi és adózási viszonyai, a papok és tanítók fizetéseinek kiszolgáltatásai is sok összeütközésre adtak alkalmat. Olyan egyházközségekben, ahol a nép mind az evangeliomi egyházhoz tartozott, különösen a felvidéki városokban, úgy segítettek magukon, hogy a vagyonkezelést a városi elöljáróságra bízták, ami igen bölcs intézménynyé vált. A polgárság városi adója az egyházak szükségleteit is fedezte. Ez által a világi hívek autonom jogot és befolyást nyertek az egyház ügyeinek vezetésére, amennyiben t. i. nemesi előjogokkal bírtak. A jobbágy parasztság semmiféle jogokat nem gyakorolhatott; de a papi stólát és offertoriumot ezeknek is fizetniök kellett. Az esperességek, a fraternitások, seniorátusok és contuberniumok szervezése legnagyobb részben a XVI. század második felére esik. A szomszédos lelkészek, napi küzdelmeikben szükségét érezték annak, hogy egyházi közigazgatásuk felmerülő esetei és hittani kérdései felett tanácskozzanak egymással. Érezték azt is. hogy egyesülésben, egyöntetű és czéltudatos eljárásban van az erő. Erre ösztönözte őket a katholicismus erőszakossága és folytonos zaklatása, s végre az a kötelesség is, hogy híveiket a folytonos támadásokkal és üldözésekkel szemben védjék — és hitükben erősítsék. Gyűléseiket zsinatoknak nevezték, melyeken a hozott szabályokat a viszonyok és körülmények szerint változtatták, javították és tökéletesítették; itt magyarázták a hitvallás kétes helyeit; itt szabályozták a lelkészválasztás és az istenitisztelet rendjét; gondoskodtak a szegény és megtámadott gyülekezetekről. Elintézték a lelkész és a hívek közötti panaszokat; tárgyalták a házassági ügyeket és megtorolták a vallástalanságot és az erkölcstelenséget. A senioroknak becsületbeli kötelessége volt a hozott határozatokat szigorúan végrehajtani. Egykorú törlénelmi adataink azt bizonyítják, hogy a seniorok tényleg szigorúan hajtották végre a határozatokat. Éz a szigor olykor szakadást is idézett elő. így váltak ki például a kishonti lelkészek 1596-ban a murányi fraternitásból s külön esperességet alapítottak. Két évvel későbben 1598-ban Dunántúl, Sopron, Vas és Zala vármegyék papjai számára egy külön szabályzat készült, mely seniorokról és superintendensekről szól; de ennek nem volt általános országos jellege. Nem is lehetett, mert hiszen akkor a dunántúli részek és az egész alföld a török kezében volt. A magyar királyok alatt, akik részint Bécsben, részint Prágában laktak, tulajdonképpen csak az a tíz vármegye állott, melynek területét a nádorok kormányozták. II. A zsolnai zsinat előtti egyházi és politikai közállapotok. — Rudolf király. — Jezsuita üzelmek. — A bécsi béke, a vallás-szabadságról és evang. superintendensekről szóló t.-czikk. — Thurzó György jellemzése. — A zsinat lefolyása. Mielőtt az első országos jellegű zsinatnak lefolyását elbeszélnők, ki kell térnem az országos siralmas közállapotok festésére, hogy megértsük a zsolnai zsinat összehívásának okait és határozatait. Ekkor fonódott össze szorosabban a magyar haza sorsa a hazai protestantismus sorsával. Együtt véreztek, együtt küzdöttek alkotmányos szabadságukért századokon át. Hogy világos képet nyerjünk az ezenkori állami és egyházi állapotokról, olvassuk meg csak a magyar országos rendek keserves panaszát az 1602-iki országyülésen. «Kétféle fegyverek, ú. m. honiak és idegenek egyiránt bántják a parasztok, urak