Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

6 Gyöngeségünk érzetében hódolattal borulunk le s töredelemben mutatjuk be előtted lelkünk áldozatát. Dicsőítve legyen nagy neved jó Isten, menyei Atyánk, ki nekünk szent Fiadban megváltót adál és az ő evangeliomában a lelki épülés, vigasztalás forrását nyitottad meg. Hála néked e drága örökségért, egyházunkért, mely mint gyámolító szövetséges kisér bennünket s egyengeti utunkat, a végczélhoz: a Te országodhoz. Eleitől fogva Te voltál védő pajzsa, élesztéd benne a hitet, mely az igazság diadalával biztat és csüggedni soha nem enged. Te küldtél neki a nehéz időkben Mózeseket, Áronokat, kik az evangeliom szövétnekével vezérelék és a szent ügyért buzogni áldozni taníták a hívek seregét, magaszlalásodra zendül ajkunkon az ének, midőn ott gyültünk össze, hol három század előtt hitelődeink benned helyzett bizalommal rakták le az egyház jövőjének alapköveit, Te adtál nekik erőt a hitbuzgóság ápolására, a Krisztus által hozott lelki szabadság védelmére, a világosság terjesztésére. Te védted hazánkat is egy ezred év viszontagságai között; ha vész tört reá. szent kegyelmed palástjával fedezted és nemzetünknek a bús aggodalom és csüggedés fellegeitől borult egére felhoztad a boldogabb jövő reményének pirosló hajnalát. Ki mind eddig segítségünk voltál: esdve kérünk, maradj velünk, tartsd meg egyházunkat továbbra is oltalmadnak szárnyai alatt. Emlékeztess általa hathatóan mindeneket azon kötelességükre, hogy mindenek előtt a Te országodat keressék és annak igazságát Lelki Fejedelmünk Jézus! erősítsd a szivekben az istenfélelmet, a ragaszkodást az evangéliumhoz, mely nekünk a bujdosás mezején vezérlő csillagunk. Gyámolítsd egyházunkat, hogy magas tisztét betölthesse, legyen mindenkor a békesség temploma, a szeretet szent törvényének hirdetője, az igazság védő vára. Áld meg koronás királyunkat. Őrködjél élete, testi, lelki ereje felett; legyen trónjának dicsősége, hozzá ragaszkodó népeinek boldogsága. Nyugodjék meg áldásod szeretett hazánkon, Tartsd távol határaitól a háborúk viharát, őrizd különböző nyelvű és vallású lakósai között a testvéri egyetértést, szivükben a honszeretet érzelmét. Engedd, hogy lakozzék földünkön igazság, békesség, a munka nyomán emelkedjék a jólét s legyen hazánk szabad, boldog nép hazája. Terjeszd ki reánk s minden embertársainkra a Te megáldó, megszentelő kegyelmedet szent Fiad, a mi Urunk Jézusért. Amen. Erre Laszkáry Gyula, dunáninneni kerületi felügyelő az ünneplő közönséget, mely zsúfolásig megtöltötte volt a nagy termet s a folyosót — ilyenképen üdvözölte: Tisztelt Ünneplő Közönség! Mint a dunáninneni ág. hitvallású ev. egyházkerület felügyelője, melynek területén 300 év előtt egyházunk első törvényhozó gyűlését, zsinatát tartotta, üdvözlöm az itt — ennek háromszázados emlékén összegyűlt ünneplő közönséget, egyházam részéről és annak nevében. Üdvözlöm első sorban a távolról és közelről érkezett híveit egyházunknak, jelét adtak ezzel annak, hogy kegyelettel és hálával viseltetnek őseink alkotásai iránt s hogy él még bennök protestáns hitünkhöz való törhetlen ragaszkodás, de üdvözlöm önöket felekezeti különbség nélkül, kik habár nem tartoznak egyházunkhoz, eljöttek, hogy részt vegyenek ünnepélyünkön. A magyar nemzetnek egyik főjellemvonása a türelmesség mások vallása iránt, más hitének tisztelete, ezért itt sohasem öltöttek oly mérveket a vaílási üldözések, mint más nemzeteknél, úgy hogy a máglyák felgyújtására a hatalomnak idegenből kellett alkalmazottakat hozatni, mert magyar ember erre