Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Közgyűlés

IV. Függelék. x Főtiszt eletű Egyházkerületi Lelkészi Értekezlet! Amidőn 20 év előtt a püspöki hivatalt átvettem, kijelentettem, hogy a szórványok gondozását, legkiválóbb kötelességemnek fogom tekinteni, mert tény, hogy egyházunk a szórványokban legtöbbet veszített és veszít: A lelki-pásztori gondozás nélküli nyáj elszéled. Elsp missiói pontúi Zsolnát tűztem ki, dicső evang. múltjánál fogva és az itteni egykori erős evangelikus egyháznak szánalomra méltó, teljes elpusztulásának, valamint Zsolna városának a legujabbi időben, mint hatalmas közlekedési pontnak és gyári telepnek, rohamos fejlődése következtében, ahová idegenből a számos telepítvénvesekkel evang. híveink is jöttek. Az 1890-ik reformátiói emlék napján jöttem Zsolnára és itt tartottam az első missiói értekezletet. A régi dicső zsolnai evang. egyháznak maradványait sem találtam. Tudjuk, hogy a zsolnai 1610. évi zsinat után szomorú napok következtek hazánkban az evang. egyházra, általában és Zsolnára különösen: Lelkészei egymásutánjában elűzettek és amidőn a XVIII. század elején, az egyház itt újból feléledt, a nagy nevű Krman Dániel superintendensnek, mint zsolnai lelkésznek 1708. évben történt elüzetése után, attól fogva egészen 1888-ig Zsolnán evang. gyülekezetnek semmi nyoma sem volt. A jezsuiták itteni működésének eredményeül tekintendő, hogy Zsolna 1773-ig. a maga teljességében r. k. lett. Érdekes az adat, hogy a midőn 1850-ik évben az akkori kormány népszámlálást rendelt el, Zsolnán csak egy evang. ember találtatott. Azon 1890-ik évi értekezleten szép számmal jöttek a szórványokból híveink, akiknek első zsolnai vezetője Krizsan Zsigmond, a mostani trencséni főesperes volt, mint a dunáninneni egyházi rendtartás értelmében a szúlyói egyház zsolnai expositúrájának segédlelkésze. — Nevezett értekezleten megállapodás történt, hogy a szúlyói anyaegyháznak nagy diasporája, közte és a Zsolnán szervezendő missiói egyház közt ketté osztatott. Az ügy fejlesztését kezébe vette az akkori trencséni főesperes Holuby József. A dolog nem volt könnyű, nem csak az anyagi íorrások elégtelensége miatt, hanem azért is, mert Szúlyó Zsolnának anyásítása mellett, nyomban állást nem foglalt. Krizsan Zsigmond 1892-ben távozván Zsolnáról, a szórvány ellátása nagyobbrészt a püspöki hivatalt terhelte. Működtek pedig Zsolnán mint missiói lelkészek: 1892—95-ig Heinlein Emil; 1896—97-ig Maschtena József; 1898. Margócsy István; 1898—1903. Krizsan Miloš. Utána már mint rendes lelkész jött a most működő Kiss Milos.