Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910
1910. augusztus Közgyűlés
144 88—90. 88. (Sehl). Az »Ev. Őrálló« segélyezése tárgyában a kerületi közgyűlés meghatalmazza a püspök urat, hogy az »Ev. Őrállót« valamely forrásból a lehetőség szerint segélyezze. 89. (Sehl.) A budapesti Luther-Otthont kezelő bizottságának a kerületi gyűléshez intézett abbeli kérvényét: az egyházkerület szavazzon meg évenként (egyelőre 4 évre) 1000 K-t, két a Luther-Otthonban elhelyezendő és a kerület által javaslatba hozandó lelkész — vagy tanító fiu ellátási költségei felének fedezésére, az ösztöndíjakra kiszemelteket pedig felvételre jelentse a Luther-Otthon igazgatóságának: a kerületi gyűlés sajnálattal nem teljesítheti, mert ilynemű segély megszavazáshoz anyagi eszközökkel nem rendelkezik. 90. (Sehl.) Az evang. hívek számbeli csökkenésének okairól olvastatik ezen kérdés előadójának következő jelentése: Tudatában vagyunk annak, hogy az egyetemes közgyűlés múlt évi jegyzőkönyvének 184. sz. mit kiván és mit határozott a bányai egyházkerület azon indítványára, hogy az egyetemes közgyűlés derítse fel az ev. hívek számbeli csökkenésének okait és tényezőit. Azt határozta, hogy az egyházkerületek az áttérési, népesedési és vegyes házassági adatokat gyűjtsék, állítsák össze és dolgozzák fel az adatok bemutatásával tegyenek javaslatot a saját kerületbeli viszonyokra való tekintettel szükségesnek látszó intézkedésekre vonatkozólag. Ennek folytán püspök úr nem éppen hivatalos utasításként körözvényt bocsátott ki az esperes uraknak azzal, hogy első sorban maguk a lelkészek kutassák és derítsék föl az ev. hívek számbeli csökkenésének okait, a papi értekezletek és esperességi gyűlések foglalkozzanak ezen fontos kérdéssel. Püspök úr engem bízott meg az ügy előadására. Nehéz munka ez, nemcsak az ügy természeténél fogva, nemcsak azért, mert ez beható tanulmányozást, széles körülismeretet és lelkiismeretes munkát igényel, nemcsak azért, mert a viszonyok és az okok különbözők egyházmegyénként, hanem azért is mert tudtommal ezen tárgyban a trencséni és barsi egyházmegyéken kívül más beadvány a püspök úrhoz nem érkezett. A trencséni papi értekezlet megállapította a csökkenés okait, megtette javaslatait, felterjesztette az egyházmegyei közgyűlés elé és innét a püspök úrhoz. A barsi papi értekezlet a csökkenés okait nem állapította meg, hanem azt javasolja, hogy a kérdéseket szabatos alakba kell önteni és rovatos kérdő-ívet készíteni. A hiba nem ott van, hogy ilyen alakba öntés hiányzik, hiszen a püspök úr körözvényében világos és határozott útmutatás és útbaigazítás volt. A hiba ott van, hogy az egyházmegyék nem nyilatkoztak. Nekem tehát csak a magam és a trencséni papi értekezlet és egyházmegyei közgyűlés észleleteire s tapasztalataira lehet szorítkoznom. Előre kell bocsátanom, hogy a trencséni egyházmegyében az ev. hívek száma nem csökkent, sőt szaporodott, hanem a szaporodásban 10 év óta visszaesés mutatkozik. Azonban általában a magyarhoni ev.