Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910
1910. augusztus Ünnepély
17 liptóteplai; Baticzius Miklós árvavelicsáni egyházaknak lelkészei és seniorai, teljes tárgyalási és határozathozatali joggal kiküldöttei, adjuk emlékezetül a következőket mindazoknak, akiket illet, hogy mikor a fent nevezett méltóságos nádor úr kérése és megbízása folytán az alább megírt ügyekben a felsőbbek, vagyis superintendenciák részéről, kiket erre az ország törvénye és alkotmánya felhatalmazott, ezen dunáninneni tíz vármegyében levő ágostai hitvallásuak részére a folyó évi márczius hó 29-én itt Zsolna városában megválasztani hivatva voltunk: akkor sok javaslatok és tanácskozások után, kegyesen, testvériesen megbeszélve, hogy elejét vegyük a nyilvános egyenetlenségnek, minthogy szükséges, hogy a mi vallásunknak is saját elöljárói, superintendensei legyenek, ezen egyetértő közös megegyezésre jutottunk és pedig: Először. Minthogy ezen tíz vármegyének terjedelme olyan nagy, hogy azokat egy superintendens helyesen semmiképpen nem vezetheti: elhatároztuk, hogy ez a tíz vármegye három részre osztassék és hogy ugyanannyi superintendensük legyen — a következő rendben: Liptóban. Árvában és Trencsénben tisztelendő Lányi Illés; Túróczban, Nógrádban, Zólyomban és Hontban hasonlóképpen Melikius Sámuel; Barsban, Nvitrában és Pozsonyban pedig tisztelendő Ábrcihamidesz Izsák bajmóczi prépost. Minthogy pedig ebben az országban nemcsak magyar és tót, hanem német nemzetiségű egyházak is vannak: elhatároztuk, hogy a német és magyar egyházaknak is legyenek saját felügyelőik (lnspectores*), akik az elébb nevezett superintendens urakkal közös érintkezésben legyenek, s ezeknek alárendelvék. Ilyen egyházi felügyelőül a német gyülekezetek számára Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék számára Heuchelin Simon pozsonyi, a bányavárosok részére Lenczius Pál selmeczi, a Pozsony, Nyitra és Bars vármegyei magyar gyülekezetek részére pedig Kürti szeredi lelkész neveztetik, illetőleg választatik meg. Azután, hogy mint a seniorok. úgy a decanusok is egyes körzetekben, vagy dioecesisekben, régi szokás szerint, maradjanak saját hivatalaikban. Akik azonban ha bizonyos fontos okoknál fogva, állasaikról lemondanának, ezek helyébe mások választassanak; még pedig arra alkalmas és képes, vallásosságban, tudományban és életben kifogástalan emberek. Ami azt a pontot illeti, hogy t. i. ha az illető superintendensek valamelyike (mivel halandók vagyunk) meghalna, vagy más vármegyék superintendensének kerületébe költöznék; erre nézve azt határozluk és rendeltük, hogy a másik két superintendens, ezen vármegyék tudtával, akiknek superintendense meghalt, vagy máshová hivatott, előleges és az illetők közértelmével kitűzött és hirdetett határidőben más alkalmas uj superintendenst választhassanak és állíthassanak. Az ilyen superintendensek fizetéséről, — a census cathedraticuson és egvházfiak gyűjtésén kívül, a contuberniumok és az illető vármegyék felhivatnak, hogy vallási buzgalomból és egyház és papjai iránti jóindulatból ők is valamit határozzanak és végezzenek. Végre ami a munkát, a kötelességet és más olyan törvényeket illeti, melyeket az illető superintendensek, felügyelők, seniorok és lelkészek hoztak, ezeket így irtuk körül: 1. Magok a superintendensek, felügyelő és seniorok mindenképpen azon legyenek, hogy tiszta és igaz tudományukkal, életükkel és jó erkölcseikkel, Pál apostol (1. Tim. 3.) által a püspökök számára írt szabály szerint minél elébb járjanak el és így a többi lelkészeknek és népeknek lámpafény gyanánt világoljanak, nehogy — ellenkezőleg cselekedvén — a mi vallásunk rossz hírbe keveredjék és ellenfeleinknek okot adjanak a rágalmazásra. * Meg kell jegyeznünk, hogy inspektorok alatt itt nem világi felügyelőket, hanem egyházi superintendenseket kell érteni. Inspicere = superattendere = episkopein. Vagyis alsuperintendensek. 2