Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

n nek és nem zavarnak, mint a békének és nem czivódásnak istene, aki azt rendeli, hogy az egyházban mindenek ékesen és rendesen történjenek; az ő lelkének világosságával világosítsa meg az ő nevében összegyűlt híveket; s úgy készítse elő mindnyájokat: hogy egy szívvel és egy szájjal csak azt kívánják, azt határozzák és végezzék, ami az ő isteni nevének tetszik, s az egyháznak művelésére és dicsőségére szolgál. Mindenek felett pedig, hogy az Úristen megszentelje a jelenlevőket a maga igazságában, hogy egyek legyenek úgy, amint Ő egy az ő egyszülött fiával és a szentlélekkel, hogy az ő hatalmával eszközölje, hogy ebben a gyűlésben minden szerencsésen és üdvösen, isteni félelemben történjék, a Krisztus hű követőit ne támadhassák azok, kik rosszat gondolnak felőlük, hanem hogy hagyjanak fel ellenséges gondolatokkal; az isteni igéje pedig terjedjen és az Isten dicsőséges neve mindörökké imádtassék. Végül a Miatyánk következett. Ezen imádság végeztével gr. Thurzó nádor beszédet mondott a megjelent zsinati tagokhoz. Ebben többek között ekképpen szólt: „Minthogy a gondjainkra bízott ezen tíz vármegyének igazgatása reánk vár; úgy tetszik, hogy amig az Isten kegyelméből a nádori méltóságot viselem, szükséges, hogy valami végleges intézkedés történjék a mi evangelikus egyházaink boldogítására és kebelükben a jórend bevezetésére, nehogy idők folytával — mivel halandók vagyunk — ha a nádori méltóság a mi vallásunkkal ellenséges kézre kerülvén, ezen királyságba ördögi fondorlatokkal a Krisztus egyháza is — mit a jó isten ne adjon! — romlásba ne jusson. Minthogy a pozsonyi országgyűlésen az határoztatott, hogy minden vallásnak, mely ebben a királyságban bevétetett, saját hitvallását követő elöljárói, vagyis superintendensei, püspökei legyenek: azért lehet és kell evangelikus superintendenseket is választani, akiknek a többiek, alá lesznek rendelve, hogy ekképen az evangelikus lelkészek megszabaduljanak attól a pápás járomtól, amely eddig nyomorgatta őket. És minthogy ezen dunáninneni tíz vármegye oly nagy terjedelmű, hogy azokat egy ember, ha még a legalkalmasabb volna is, sem hasznosan látogatni, sem a pereket, melyek idővel felmerülhetnek, felülvizsgálni és mindent végezni képesek nem lennének; ezért szükséges, hogy három superintendens választassák, a szász egyházak példája szerint és úgy, amint az a római szent birodalomban levő más ágostai hitvallású egyházaknál történik, melyeknek saját területeiken saját superintendenseik vannak, akiket törvényeik kötik.-' Végül felhívta a jelenlevőket, hogy félretéve minden magán érdekeiket, tanácsaikat és Ítéleteiket okosan, az egyház közös javára nyilvánítsák. Erre felszólalt a galgóczi lelkész, Fabricius János, aki társainak nevében kijelentette, hogy csakis isteni kegyelemből történhetett az, hogy az evang. egyház, daczára a romlására évekkel ezelőtt néhány ellenségei által tett összeesküvésnek, megőriztetett és hogy nyilvános országos törvények által nyiltan lett biztosítva. Ez az egyház eddig tűrve volt és úgy látszott, hogy egyesek önkényének van kitéve. Hogy azonban Isten a király szivét meglágyította s feléje hajlította, s az evang. főurak akarata teljesült: azt első sorban az isteni kegyelemnek kell köszönni; azután a magyar evang. főurak bölcsességének, akik között első helyet foglal el gr. Thurzó György, aki a Bocskay-féle mozgalom idején hű maradt a császári felséghez és a mostani magyár királyhoz. A gróf vallásossága és buzgósága, amint ezelőtt ismeretes volt mindenki előtt, úgy most is kitűnik, mikor az egyháznak uj szervezetet akar adni. Nem annyira a főuraknak, a nemeseknek és egyházi férfiaknak, mint inkább Őnagyméltóságának köszönhetjük, hogy ezeket meghívta és a meghívottaknak az ő személyes jelenlétével fényt kölcsönözni kegyeskedett. Ez a szeretetnek és készségnek olyan módja, melyet az Isten egyháza sohasem fog elfelejteni és hálás lélekkel emeli fel kezeit az ég felé és könyörögve kéri életének meghosszabítását, nádori méltóságának szerencsés kormányzását, tanácskozásban sikert és egész családjának áldást.