Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909
1909. augusztus
178 Egyébként mert arról szóltam, hogy kérni kell az Urat, küldje az aratókat a mi ev. egyházunkba, ahol kevés az arató és sok az aratni való; az Úrhoz fordulok zárszavamban is és pedig a zsoltáriró szent szavával (Zsolt. 22, 5—6) amely ami atyáinknak fohásza vala, mondván e helyütt. »Ami atyáink benned biztak; biztak és megszabadítottad őket. Te hozzád kiáltottak és megszabadultak; benned biztak és meg nem gyaláztattak.« Ámen. Az értekezlet a szép elnöki szózatot köszönettel fogadta s elhatározta, hogy az a jegyzőkönyvbe felvétessék, azzal együtt kinyomatassék s külön lenyomatként is sokszorosítassék, hogy minél szélesebb körben elterjedhessen. 2. Krupecz István honti alesperes szóba hozza az egyházi fegyelem kérdését. Az értekezlet kimondotta, hogy a kérdést igen fontosnak tartja, miért is megbizta Krupecz Istvánt, hogy arról a jövő évi kerületi lelkészi értekezletre munkát készítsen; Pröhle Henrik pozsonyi lelkészt pedig, hogy ezen munkálatra nézve észrevételeit megtegye. 3. Az elnök bemutatta a lipcsei missiói egyesületnek a múlt évben beküldött missiói adományra vonatkozó nyugtáját és köszönő iratát. Tudomásul szolgál. 4. Az elnök bejelentette, hogy a magyarhoni evang. missiói egylet megalakult. Az értekezlet örömmel veszi tudomásul a jelentést s az egyesületet melegen üdvözli. 5. Az elnök bemutatta a kerületi pénztárosnak a missiói czélokra befolyt adományokra vonatkozó kimutatását, mely szerint a külmissióra beküldött adományok 563'46 K-t, a belmissió czéljaira befolyt adományok az eddigi 482"75 koronával együtt 566*92 K-t tesznek ki. Az értekezlet megbizta elnökét, hogy a külmissióra befolyt adományok összegét küldje ki ismét a lipcsei missiói egyesületnek, a belmissióra szánt adományokat pedig csatolja az eddigi tőkéhez. 6. Raab Károly főesperes meleg szavakkal üdvözli az értekezlet nevében Baltik Frigyes dr. püspököt, mint az értekezlet elnökét azon alkalomból, hogy az isteni gondviselés megengedte érnie lelkészi működésének ötvenedik évfordulóját. Az értekezlet a szívből jövő üdvözlő szavakat hangos és lelkes »Éljen!« kiáltással tette magáévá;