Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

176 mán .a »vértanuk« egyházának neveznünk. Itt »annyi sok bizonyságoknak a fellege áll körülöttünk« mondjuk az apostollal, hogy valóban az ember alig hisz szemeinek, amidőn azt olvassa, hogy a fiatal nemzedék, a társadalom minden osztályában, a házasságra lépésnél lerázza evangelikus jellegét s aláírja családja evang. jellegének halotti levelét a reversálisoknál, úgyhogy mi a hitfelekezeti hűség dolgában hazánkban a legalsó fokon állunk ma, pedig az első fokon állottunk valamikor. Hát ahol ilyen gyümölcs érik a már-már száraz fán, hogy keressük mi ott a még élő fán a theologusok nagyobb számának gyümölcsét? Az aratás áldását mások szedik el, nekünk csak a kopár tarlót hagyják. Nem az iskolák egyes fokozatait értem, de általában mondtam ezeket és ismétlem, hogy az evang. igazságaiból és a mi martýr egyházunk történelmi kincsesházából vett szellemi hatalommal kell a hitoktatásban áthatni az ifjúság szivét: akkor az egyházi munka bármely mezején, de főkép a lelkészek sorában, hiszem hogy több lesz a munkás. Legyen, adja Isten! Ami pedig theologusaink akadémiai oktatását illeti, én a tudomány szabad tanításának elvét nem korlátozom, mert nem félek attól, hogy a szabad tudományos kutatás által tönkre menne az ev. örök igazsága. Azonban idézhetem a theol. tanárainak kijelentéseit, akik egyértelműen oda nyilatkoznak, hogy tudományos működésük, mint olyan, maga-magában és egyedül az, lelkészeket az egyháznak nem nevel. Sőt tény, hogy a fiatal hallgató, ha negativ hipothesist hall, azt absolut igazságnak vévén, az irás fundamentumát elvetve éppen a theologián szenved hajótörést, amit sok kiváló férfiú önéletrajzában olvashatunk. Kell, hogy lelkészeket neveljünk! Nálunk nem populáris a Seminárium szó, tudjuk miért, historice nálunk nem a mi intézményünk; de ám nem szavakról van itt szó, de fontos ügyről. Lám a »Theol. Otthon«-ban már creáltuk előcsarnokát az evang. lelkészi semináriumi cursusnak s bevált! A »Luther-Otthon«-ban kiterjesztjük azt most a többi akadémiai hallgatóságra is

v A tudományt egybekötjük a nevelés megfelelő módozatával. Áldás lesz benne, áldás a fiatal nemzedékre, áldás egyházunkra. Ily Otthont, ily cursust adnunk kell a szakvizsga után, amikor a theol. akadémiát elhagyják theologusaink, jövendő lelkészeinknek is. Egy vagy két évi gyakorlati tanfolyamot kell létesitenünk. Kell, mert szakvizsga alapján,* formális — minden előkészület nélküli — úgynevezett papi vizsgával bizony semmi papi képességet nem nyujtottunk annak, akit nyomban a szakvizsga után ordinálunk. Tudom, hogy ex casu necessitatis tesszük azt, mert az üresedésben álló segéd és rendes lelkész-állások betöltendők. De a kivételt szabálynak nem minősíthetünk. Ne mondjuk, hogy nyomban ily Szemináriumot — lelkészképző otthont — nem létesíthetünk. De hogy