Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

17 Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! A mult közig, évre vonatkozó jelentésemet benyújtandó a 103. zsoltárral kezdem mondván: »Áldjad én lelkem az Urat és minden belső részem az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményiről.« Igenis emlékezzünk meg a jótéteményekről, amelyeknek a mult évben részesei lettünk országos egyházunkban. Három üdvös alkotás jött létre. Az első az egyet, lelkészi nyugdíjintézet, amely szervezve van s működik és már is támaszt nyújt nem egy özvegynek és árvának, vagy a hivatalában elfáradt nem egy lelkipásztornak élte nehéz óráiban. Áldjuk az Urat ezen jótéteményért, amely korszakot alkot egyházi életünk terén. A másik közigazgatásunk rendezése. Annak hiányait fent és lent mindnyájan éreztük, azonban anyagi eszközök hiánya miatt annak szervezése mindég hiányos volt. Most megtehettük az első lépést, ugy a kerületben, mint az esperességekben, bár a szerény eszközökkel csak szerényen, de mégis a czélnak megfelelően, aminek üdvös eredményét azonban csak a legközelebbi idő fogja megmutatni. Áldjuk az Urat ezen jótéteményért, amely egyházunk egyes testrészeinek egészséges működését lehetővé teszi. A harmadik az u. nevezett adóalapnak létesítése, amely által az egyházközségek terhein akarunk könnyíteni, ez azonban még csak a szervezésnek első stadiumában van. De kell, hogy itt is áldjuk az Urat ezen jótéteményért, amely a hivek szivében az elkeseredés gyökerét elvágni hivatalos. Mindezeket saját erőinkből, ami a legszebb és legüdvösebb lett volna, létrehozni képesek nem voltunk, hanem az úgynevezett felemelt államsegélynek gyümölcse az, miből szabad legyen következtetni, hogy bár lassan, de mégis megvalósulni kezdenek az 1848. évi XX. t.-czikknek magasztos eszméi és igazságos intézkedései. Csakis kezdenek megvalósulni, mert e téren még igen sok a kívánni való. És tartsuk szem előtt, hogy a három fenti czélnak e réven való megvalósítását az ország kormánya tűzte elénkbe. Egyházunk belügyeinek rendezését, fejlesztését elegendő eszközök hiánya miatt még nem foganatosíthatjuk. Első sorban említem a szórványok kellő gondozását, a missiói állások szervezését, a hitoktatói állások végleges rendezését, ahol bár igen lassú lépésben, ideiglenes berendezéssel, évről-évre tovább jutni igyekezünk: mégis az ügy csak az előkészítés ideiglenes állapotában van, mert anyagi eszközök felett teljes mértékben nem rendelkezünk. Ámbár itt szabad legyen megjegyeznem, hogy a viszonyok nem egészségesek. Nem pedig azért, mert igen csekély kivétellel az anyaegyházak, amelyek oly büszkék a zsinat azon törvényére, hogy »az ág. hitv. ev.