Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909

1909. augusztus

13 birtok számos esetben kisiklott: erös visszahatással van egyházi életünkre ás meggyengíti annak támasztó pilléreit. Pedig egyházunknak a jövőben is nagy szüksége van buzgó, áldozatkész hívekre; mert sok és nagyfontosságú kérdéseknek megoldása kerül napirendre. Jtt van például az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásának kérdése és ha el is kell ismerni, hogy anyagiak tekintetében az állami hozzájárulás fokozatos emelése által sok bajt orvosolhatunk sok könnyet felszárithatunk, mégis nagyon távol állunk annak a megvalósításától amit az idézett törvény 3. §-a szerint méltán és jogosan várhatunk, és nagyon távol állunk attól a mit ugyanazon törvény 2. §-a oly magasztos egyszerűséggel a tökéletes jogegyenlőség és viszonosság tekintetében biztosit nekünk; hiszen az 1868. évi 53. t.-cz. valamint az 1894. évi XXXI. és XXXII. t.-cz. is azon rendelkezés folyománya és ezen törvények daczára is mennyi jogos panasz merül fel? melynek orvoslása kevés esetben sikerül; sőt még a legújabb időben is megtörténhetett, hogy egy gyakran emlegetett pápai dekretum a vallásos felfogást a vallásos lelkiismeretet szembe állíthatta tételes, országos törvényeinkkel. Igaz ugyan, hogy ez a dekretum eléggé nem méltányolható és hálás köszönetet érdemlő befolyások hatása alatt a magyar korona országainak területére vonatkozólag utóbb hatályon kívül helyeztetett, de a fulánk benmaradt a sajgó sebben és vigyáznunk kell, hogy veszedelmes gyuladást és lázt ne okozhasson. Itt van továbbá a patronatus, a párbér kérdése, melyek még szintén igazságos elintézésre várnak. De egyházunknak nem csak külső hanem belső vonatkozásáiban is sok még a teendő. Itt van a zsinati törvények módosításának a kérdése, melynek előkészítése most van folyamatban. Itt van az egyházi törvénykezés és különösen az egyházi adminisztráció ügye, melynek korszerű reformálása hovatovább égető szükséget képez; mert az még is csak anachronismus, hogy számos ügynek az elintézése, nem az intézők hibájából, hanem a fennálló rendszer tökéletlensége következtében évekig elhúzódhat. De elég legyen a példákból, melyek által csak arra akartam rámutatni, hogy mennyi nehéz és nagyfontosságú kérdés vár a megoldásra és hogy az egyházunknak a jövőben is nélkülözhetetlen szüksége van bő tapasztalással biró, áldozatkész és bölcs vezetőkre. Nagy megnyugvásunkra és örömünkre szolgálhat, hogy a mi egyházkerületünknek az élén jelenleg is ilyen férfiakat tisztelhetünk. Adjon nekik a Mindenható továbbra is erőt és egészséget, hogy miként a múltban, aként a jövőben is bölcsességei és engesztelő jóindulattal ha lehet, de a kellő eréllyel és szigorúsággal ha szükséges, teljesíthessék az egyház és haza javára szolgáló kötelességeiket. Most pedig azt hiszem, hogy mindnyájunk érzületének adok kifejezést a midőn hálás köszönetet mondok az egyetemes felügyelő úr Ö méltóságának és a többi egyházkerületek képviselőinek nem különben a mélyen tisztelt vendégeknek, hogy megjelenésük által kegyesek voltak a mi házi ünnepünknek fényét és jelentőségét emelni. Végre még egy kötelességet kell teljesítenem. Ugyanis amidőn a mai ünnepnek fénye még csak pirkadóban volt: az egyházkerület híveinek képviseletében elég számosan összegyültünk, a felett tanácskozandó, hogy mi módon lehetne a mai ünnep emlékét maradandóan megörökíteni. Az értekezlet egyhangúlag abban állapodott meg, hogy egyházkerületünk híveinél önkéntes adakozás utján egy alap gyűjtessék, mely a jubiláló elnökök nevét viselje és a mely alap a mai napon az ö rendelkezésükre bocsátassék oly módon, hogy ők tetszésük szerint határozhatják meg, hogy milyen egyházi czélokra akarják ezt az alapot fordítani.