Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909
1909. augusztus
11 Méltóságos és Főtisztelendő egyházkerületi Közgyűlés! 1. A mélyen tisztelt egyházkerületnek szives engedelmét kérem, hogy néhány üdvözlö szót mondhassak. Magyarhoni evang. egyet, egyházunknak a közigazgatás czéljaira szervezett fórumait, illetve az egyetemes egyház minden tagját nemcsak hivatalos kötelékek fűzik egymáshoz, hanem sokkal erösebb kötelék és ez a benső együttérzés, a múltnak emlékei és az a tudat, hogy egyesült erővel kell müködnünk szeretett egyházunk és hazánk áldására. Ilyen értelemben nem idegen bármely kerületben jelenlévő, mondjuk a más kerületek teréről jövö egyháztag, mert tagja az egyetemes egyháznak. És igy most is, amidőn ünnepet ül egyet. ev. egyházunk egyik közigazgatási testülete, meg van adva a jogczím az én felszólalásomra is, hogy ne mint idegen szóljak. Kedves kötelességemet teljesítem tehát, amidőn a dunáninneni evang. egyházkerületen megjelentem a czélból, hogy első sorban az egyházkerületet üdvözöljem a mai ünnepélyes alkalommal; mert a mai ünnep első sorban a kerület örömünnepe! Örömmel tölti el mindnyájunk lelkét, hogy a magyarhoni evang. egyet, egyháznak két nagy érdemű tisztviselője ötven év óta működik áldással. A mai nap bizonyára emlékezetes lesz és marad egyházunk életében és történetében! Hisz rövid az emberi élet. Nagy munka vár minden egyes egyénre azon a téren, melyet számára az isteni kegyelem kijelölt. Mert nincs oly kis állás, ahol áldást árasztó tevékenységet nem lehetne kifejteni; de akit az isteni gondviselés fontosabb helyre állított azoknál nagyobb, terhesebb a munka, de nagyobb is kell hogy legyen az elismerés és tisztelet. A püspök úr ö méltósága ötven év előtt lépett a leikészi, (illetve tanári) pályára. Ötven éven át szolgálni bármely pályán nagy és szép dolog, de aki ismeri a lelkészi pálya nehézségeit, az kétségtelenül méltatni fogja azt, hogy az ünnepeltnél az előrehaladott kor, a pálya nehézségei nem az erö csökkenését, fogyását hozta magával, de söt az a hosszú tapasztalat által bölcseségben még gyarapodott! Nem kevésbé kell örvendenünk, hogy a felügyelő úr ö méltóságát, az én kedves barátomat ünnepelhetjük. Ö is azon korban, amidőn az ifjú még az élet örömei után vágyik és komolyabb munkát csak ritkábban teljesít, ö már akkor szentelte szolgálatát evang. egyházunknak és hozzá oly időben, amidőn az egyházi ügyekkel való foglalkozás bizonyos koczkázattal járt! Ötven év óta működik az egyházi téren és őrködik azon, hogy az egyházkerület a szoros értelemben vett egyházi feladatai mellett hiven teljesítse azt a missiót, amelyet vele szemben a magyarhoni társadalom s közművelődés támasztanak. De meg kell emlékeznem még a magyarhoni egyet. ev. egyház egy nevezetes mozzanatáról, arról t. i. hogy a mikor a zsinat tartása válságban forgott, Baltik püspök úr bölcsesége óvta meg az egyet, ev .egyházat a nagyobb zavaroktól. Meg kellett emlékeznem erről a mai jubileumi ünnepélyen, mert hogy a dunáninneni egyházkerületnek viszonya az egyetemhez olyan, mint amilyen tényleg ma, a Baltik püspök úr érdeme! Amidőn tehát örömmel, tisztelettel és atyafiúságos, hitrokoni szeretettel üdvözlöm az ünnepelteket, azzal az óhajtással teszem ezt: Engedje az isteni gondviselés, hogy ök, akik az előrehaladott korban egyesítik az előre haladott kor tapasztalatait és bölcseségét, még sokáig állhassanak ezen mélyen tisztelt kerület élén egyet, evang. egyházunk javára, őket az Úr kegyelme sokáig éltesse, éljenek! Ezután Farbaky István úr, nyug. főbányatanácsos és a selmeczbányai lýceum felügyelője üdvözölte a kerületnek jubiláns vezéreit, az alábbi, hangos helyesléssel fogadott beszéddel: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! A dunáninneni egyházkerületnek a mai napra összehívott közgyűlését nevezetes ünneppé avatja az a ritka esemény, hogy az egyházkerületnek
