Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908

1908. augusztus

9 Örvendetes ama jelenség, hogy már is több oldalról jelentetnek be 2. hivatalomnál egyes oly missiói pontok, ahol fontos és sürgős a munka. Ilyenek p. o. Börzsöny egyházának szórványai Esztergom és Nagymaros irányában, a Tordas egyházához tartozó fejérmegyei nagy diaspóra Martonvásár központtal; a Gálos egyházához tartozó szórvány Tétény felé; a nyitrai esperességnek ú. n. Vágón tuli részei Pőstyénen túl kezdve egészen Ujlehotáig. Végül központot kell találnunk a nagy nógrádi missió számára Salgótarjántól kezdve úgy Lapujtőtől Karancsságnak, mint Kistereimén át egészen Hevesmegye elhagyatott területéig. Itt Salgótarján és Sámsonháza lelkészségek a lehetőségig üdvös munkát végeznek, ugyan; de maguk is jelzik, hogy segéderőre van szükség. Kisterennén a kevés számú buzgó hívek Clark Simon buzgó hifsorsosunk vezetése alatt templomot is építettek már. Szükséges, hogy oda legalább missionárius is járjon Tanácsosabb lenne azonban, ha azon vidéken missiói hitoktatót alkalmazhatnánk. Bőven lenne dolga, ha csak a sok bányatelepet is tartjuk szemelőtt. Legnagyobb örömmel tölti el lelkemet az, hogy amidőn ily szórványba jövök, oda a legmesszebb vidékről is vándorolnak elhagyatott híveink s lelkiörömtől sugárzik arczuk, hogy az egyszer jelen lehettek evang. istentiszteletükön. Dolgozunk mig nappal van, mert manapság szórványainkban híveink, mint pásztor nélküli nyáj, a legnagyobb kísértéseknek vannak kitéve. Annál szomorúbb, hogy régi egyházközségeinkben sűrűn vannak napirenden a viszá'yok. Kálnón, Nógrád egyik legtekintélyesebb egyházában már negyedik esztendeje nincs lelkész. A papválasztás ismételten peres eljárás alá került: a tekintélyes egyház lelkész nélkül a legszomorúbb helyzetben van. Minden lépés új beadvány tárgya. Segítsen a jó Isten! Különben a dolgot itt nem részletezem, mert az a gyűlés tárgysorozatának egyik pontja, ahol szükség esetén a concrét adatokat is közlöm. Hasonlít hozzá némileg a nyitrai esperesség Felsőzelle egyháza, ahol két esztendeje már, hogy nincs lelkész. A peres ügy új eljárás tárgyává lett most már az esperességi elnökséggel szemben is. Nem folytatom azonban tovább e téren a még újabbi viszályos ügyek ecsetelését, átmegyek régi bajainkra. A mélt. és főtisztelendő egyházkerület előtt ismeretes miavai II. lelkészi állás szomorú állapotáról ma sem vagyok képes egyebet jelenteni, mint a múlt években, hogy t. i. a kerületi határozatok még mindég nem érvényesültek: a miavaiak Il-od lelkészt máig sem választottak, bár az ok megszűnt; mert jelöltük Hlavács Milán elhagyta kerületünket s más kerületben működik. Tudtommal — bár a dolog hivatalosan bejelentve nem is volt — segédlelkészt választottak. Helyes dolog ugyan, hogy oly nagy egyházban legalább segédlelkész van a lelkész mellett, de az egyházkerület határozatát, a Il-od lelkészségről, félretolni ilyformán, szerintem nem szabad, annál kevésbbé, mert tudtommal az esperességgel szemben Miava úgy gyakorolja a jogot, mintha két lelkésze volna; de a Il-ik lelkésznek választását nem teljesíti.