Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1908

1908. augusztus

7 téren modus vivendi-t kell találni, tudatában annak, hogy evang. egy- 2. házunk iskolái által úgy az egyház, mint a haza üdvét előmozdítani mindég czéljául tűzte ki s autonómiájának védelme mellett a törvényt tisztelni és megtartani tudta és tudja. Ahol azonban egyházunk testén a seb vérzik, az a lelkész választási ügy. Sok helyütt a megejtett választás csak uj pörnek a tárgya s e peres ügyek oly bonyodalmasak, hogy az egyházközségek kárukra és kárunkra néhány éven keresztül is lelkész nélkül vannak és maradnak! Egyházunknak ily szomorú képét e téren félszázados hivataloskodásom ideje alatt soha sem láttam. Korinthusban vagyunk! Ezen segíteni kell, a lelkészek alkalmazásáról szóló szabályrendeletet alaposan meg kell változtatni s a pereskedési viszketegséget törvényes korlátok által meg kell akadályozni! Kifelé sem látjuk ragyogó képét egyházi életünknek. Ahol hitfeleink a más hitfelekezetüekkel érintkezésbe lépnek, ne tagadjuk, nem állanak meg, »mint erősebbek a hitben«. Még mindég úgy állunk, hogy a vegyes házasságok kötésénél leggyengébb fél az evangélikus. Mi állandóan legtöbbet veszítünk a gyermekek vallásos nevelése terén. Szerintem itt más nem segít, mint a vallástaniakban való alaposabb nevelés és fokozódott lelkipásztorkodás, annyival inkább, mert a legújabb, a vegyes házasságok dolgában kibocsátolt pápai bréve súlyosbítja helyzetünket s kell is, hogy e téren óvó intézkedésekről gondoskodjunk, s ellene szavunkat emeljük. Ahol még nagyon is nehéz a helyzetünk, az a theologusoknak még mindég csekély száma. Lelkészeink alig kaphatnak szükséges segéderőt s mert kapkodva kell alkalmazni a hiíjelőlieket, több esetben ez által elzáratik előttük az annyira szükséges továbbképzés. A gyülekezetek némileg segíthetnének a bajon. Ingyen Otthon-helyeket kell nagyobb számban alkotni s a theologusok pályáját, úgy az ellátást, mint a tanpénzt illetőleg, teljesen ingyenessé tenni, mert hogy mi felülről tegyünk mindent e téren, arra forrás nincs, s ha folyósíttatik is a felemelt államsegély, csekély az minden szükségleteink kielégítésére. Az ős forrást újból meg kell nyitni: a hívek, a gyülekezetek áldozatkészségét, amely ujabb időkben nem hogy emelkednék, de hanyatlik. Autonómiánk nagy kincsünk, de épségben tartása minden téren áldozatot kíván. Ezt meg tudták hozni apáink még nehezebb időkben, mint amilyen manapság a nekünk bizony nem kedvező idők járása. Közigazgatási teendőimnek legkedvesebb tárgya volt, s marad is éltem fogytáig, a missiók gondozása; de ez is elégtelen szerintem! Elégtelen pedig azért, mert magam részéről elegendő szabad idő felett e czélra nem rendelkezem, másrészt pedig, mert elegendő lelkészi erők e czélra nem állanak rendelkezésemre. S bár nagyon is tisztelem egyes lelkésztársaim készségét és buzgalmát, akik felhívásomra szívesen keresik fel a szórványokat, de sajnos még tényleges kiadásaik fedezésére sincs elegendő forrásunk. Mégis örömmel jelzem, hogy két főmissiói pontunk: Érsekújvár és Pőstyén a tanév folyama alatt, úgy