Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1905
1905. augusztus
62 5. Tanítók és tanulók jutalmazása. A magyar nyelv tanítási eredményének vizsgálásánál állapítsa meg tanfelügyelő úr vagy helyettese, vájjon megfelel-e az általában az ezen rendeletben körülírt törvényes feltételeknek? Ha az eredményt tanfelügyelő úr kitűnőnek találja, a tanítónak megjutalmazása iránt minden év december havában tegyen ide indokolt felterjesztést. Már most kijelentem, hogy a jövő tanévtől kezdve a közoktatásügyi kormány kétszer annyi tanítónak fog adni a magyar nyelv kitűnő tanításáért jutalmat, mint amennyinek eddig adott. A közigazgatási bizottságokat egyidejűleg felkértem, hogy részint a törvényhatóságok rendelkezése alatt álló közművelődési alapokból, részint a társadalom érdeklődésének ily irányú felkeltése útján a maguk részéről is részesítsék a kiválóan érdemes tanítókat jutalomban. Sőt, amennyiben kivihető, a magyar beszédben kitűnő előmenetelt tanúsított tanulókat is részesítsék jutalomban, részint könyvek, részint ruhaneműek, vagy más alkalmas díjak ünnepélyes szétosztása által. 6. Eljárás a magyar nyelv sikertelen tanítása esetén. Ha tanfelügyelő úr vagy helyettese a tanítási eredményt nem találja kielégítőnek, állapítsa meg mindjárt ott a helyszínén ennek okát. Ha az ok az iskola külső hiányában (pl. rendetlen iskolázás, túlnépesség, tankönyvhiány stb.) található, ezek megszüntetése iránt a közigazgatási bizottság legerélyesebb intézkedését kérje ki; a szükséghez képest ide is jelentést tegyen. Ha pedig az eredménytelenség oka a tanítóban keresendő, ez esetben a következő eljárást kell követni: a) Azért nincs eredmény, mert a tanító nem bírja a magyar nyelvet oktatóképességgel. Ez esetben, tekintettel az 1879. évi XVIII. t.-cikk 2. és 3. §-ainak ama rendelkezéseire, melyek szerint 1882-től kezdve tanító vagy segédtanító senki sem lehet, aki a magyar nyelvet annyira el nem sajátította, hogy azt a népiskolában tanítani képes legyen, az 1875. évi XXXII. t.-c. alapján nyomban indítsa meg az illető tanító végellátása iránt a szabályszerű eljárást azon a címen, hogy a tanító a tanítás törvényes ellátására szellemi fogyatkozása miatt nem képes. Ha az ilyen tanító az országos tanítói nyugdíjintézetnek nem volna tagja, keresse meg az illető egyházi főhatóságot, hogy a tanítót a tanítás alól azonnal mentse fel s helyére magyarul jól beszélő, legalább is képezdét végzett segédtanítót rendeljen ki. Ha ezen megkeresése hat hét alatt érdemi elintézést nem nyerne, tegyen hozzám jelentést. b) Azért nincs eredmény, mivel a tanító a magyar nyelvtanítás törvényes kötelességét elhanyagolja. Az ilyen tanítóval szemben következőképen járjon el: Ha az illető felekezeti tanító akár fizetéskiegészítés, akár pedig korpótlék cimén az 1893: XXVI. t.-c. alapján államsegélyt élvez, az államsegélyről szóló nyugtatvány láttamozását függeszsze fel; s minthogy az ilyen tanító »az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen vétett«, az 1893: XXVI. t.-c. 13. §-a utolsó pontjában körülírt fegyelmi vétséget követte el, az iskolalátogatási jegyzőkönyv bemutatása mellett a fegyelmi eljárás elrendelése végett hozzám kimerítő jelentést tegyen. A fegyelmi eljárás foganatosítására a most idézett törvényszakasz negyedik bekezdése szerint a közigazgatási bizottság illetékes. A községi tanító természetesen ugyanilyen fegyelmi felelősséggel tartozik. Megjegyzem, hogy, ha valamely községi vagy felekezeti iskolának egymásután két tanítója mozdíttatott el a magyar nyelv tanításának vétkes elhanyagolása miatt, az ilyen községi vagy felekezeti iskola az 1893: XXVI. t.-c. 15. §-a alapján meg fog szüntettetni és helyébe állami iskola állíttatni. Ha az illető felekezeti tanító államsegélyt egyáltalán nem élvez, ennek mulasztása felől szintén ide tegyen tanfelügyelő úr kimerítő jelentést. Ennek alapján az egyházi főhatóság innen fog megkerestetni, hogy a tanító ellen a fegyelmi eljárást haladéktalanul foganatosítsa.
