Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1905

1905. augusztus

5 Belső ösztön késztet arra, hogy a főtiszt, és mélt. közgyűlés 1—2. türelmét pár percžre kérjem. Nevezetes fordulóhoz jutottunk. Most múlt tíz esztendeje, hogy a dunáninneni kerület a hozzákapcsolt részekkel ujjá alakúit s tíz éve, hogy a világi elnök székén közszeretettől, közbizalomtól környezve ül Laszkáry Gyula. Elismerem, hogy tíz év csekély idő egyházak és nemzetek történetében; de egyes embereknél, a kiknek működése korlátolt térhez és időhöz van kötve, nagy idő. Még inkább igaz ez, ha ezt a tíz esztendőt küzdelmek, válságok jellemzik, mint a lefolyt tíz évet. Ő Méltósága e küzdelmek és válságok alatt számtalanszor adta jelét lángoló hazaszeretetének, tántoríthatatlan egyházhűségének. A mi adónk irányában csak hálás elismerés, hódoló tisztelet lehet. Fogadja hálánkat a főt. és mélt. püspök úr is a ki agg korának terhét viselve, éltének nyugalomra rendelt napjait egyházunknak, kerületünknek javára fordítja. Az ő munkás életét, érdemeit alkotásai halhatatlanitják. A midőn a kerület elnökei iránt rokonérzésünket és bizalmunkat nyilvánítjuk, egyúttal áldást kérünk további munkájokra a kegyelem Istenétől! Laszkáry Gyula kerületi felügyelő a következőképen válaszolt az üdvözlésre: »Meghatottságom, megilletődésem természetes az ováczió e szép, meleg pillanatában. Más jutalom a közpályán működőnek úgy sem jut ezen a földön, mint az elismerés, bizalom és ragaszkodás. Annál jobban esik a szívnek. A midőn e fontos helyet elfoglaltam, éreztem, hogy ez nem csupán dísz, hanem nagy felelőséggel járó feladat. Az volt a czélom, hogy a kerület régi és új elemeit összeforraszszam, az egyházi építő munkára képessé tegyem. Ennek a kerületnek javáért élek, feledem koromat s a munkában szinte megfiatalodom. E kitűzött czélhoz közelebb jutottunk, összeédesedtünk, tudunk már egyetértve dolgozni. E czél annyira lelkemhez forrott, hogy feltettem magamban, hogy ha eljutok az óhajtott révpartra, elhagyom helyemet, átadom másnak a vezetést. — A mit e 10 év alatt alkottunk, abban önöknek is részük van. Az az erőnk, hogy önök támogatnak. E nélkül gyengék volnánk. Addig, míg itt maradok, édes szeretett egyházunk javára fordítom, a mi bennem értékes. Adjon Isten szép, boldog jövőt kerületünknek s egyházunknak!« A kerületi közgyűlés elhatározza, hogy ezen lefolyt szép megemlékezésnek és igérő áldástkérő válasznak a jegyzőkönyvben helyt ad és köszönetet mond az ünnepi templomi szónoknak valamint a daloskörnek is. 2. Mélt. Laszáry Gyula kerületi felügyelő úr a következő beszéddel nyitotta meg a tanácskozást: Méltóságos és főtisztelendő kerületi gyűlés! Nehéz szivvel nyitom meg ez évben a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület gyűlését és gondtelt lélekkel, midőn hazánk alkotmányát veszély fenyegeti. Igyekszem én és igyekszem most is az egyház teréről a politikát távol tartani és tartózkodnék minden ez irányú nyilatkozattól, ha az