Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1904
1904. augusztus
8 2. Ezenkívül még két helyüti a választottak lemondtak. Gyakran a jelöltek is tőrültetik nevöket s egy helyütt — Miaván — a gyülekezet felebbezést adott be, mert jelöltje Hlavács Milán töröltetett. Mindez a püspöki hivatalnak sok munkát okoz és a lelkipásztorkodás a gyülekezetben kárt szenved. A mi a tanítói választásokat illeti, itt szerintem a választási szabályrendeletet meg kell változtatni; mert míg a lelkészi választásoknál a pályázat nem kötelező, a tanítói üiesedéseknél kötelező erővel bír; továbbá a tanítói hivány 3-szor kerül az esperes kezébe, míg jogerős lesz, a mi csakugyan mellőzendő s főkép most, a hol oly kevés a tanerő, és a nem tanképesített tanítók alkalmazása által oly sok kellemetlenségünk van. Sok gondot, utat és munkát okozott a püspöki hivatalnak a kerületi pénztárnoki hivatalnak megüresedése. Itt azonban köszönetet kell mondanom Schleiffer Károly úrnak, mint kerületi pénzügyi bizottsági jegyzőnek, a ki a kerületi pénztár ügyeiben Pozsonyba gyakran utazott, uti számláját sohasem nyújtotta be, otthon is a pénzügyi ügydarabokat ledolgozta s közös munkánkat így nemesen megkönnyítette. Mert tény, hogy a kerületi pénztár dolgait egy hivatalnok ledolgozni képtelen s annak el nem odázható szüksége állt be, hogy ezen kerületi gyűlés hivatalos lesz a második pénztári hivatalnoki erőről a pozsonyi szavatoló egyházzal együttesen gondoskodni. Elismerés illeti azonban Heim Károly és Kesztler Tivadar urakat, a kik nemesen fáradoztak azon, hogy pénztárunk rendben van. A nem evang. intézeteken hitoktatásunk még teljesen berendezve nincs, főképen hogy a hitoktatók díjazása és útiköltségeik fedezése még sok helyütt hiányos. Az egyetem és a kerület rendelkezésünkre bocsájtanak ugyan e czélra bizonyos összegeket, de az még mind elégtelen. A püspöki hivatal a munka ezen terén csak a morzsákat osztja, kielégíteni nem lévén képes azt, a miben a munkás méltó a maga jutalmára. Itt kell, hogy nyomban a felemelt államsegélyből nyujtsunk segítséget; a végleges megoldást pedig eszközölje az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtása. Sajnos, hogy missióink körei még szervezve nincsenek; azonban azt már örömmel jelzem, hogy az első munka már megindult. Nevezetesen Zsolnán a régi evang. metropolisban gyülekezetünk bár csak mint kicsiny nyája az Úrnak, újból feléledt, a mennyiben most aug. 7-én ezen missió uj imaházát felszentelhettem. Ipolyságon, Pöstyén és Érsekújvárt komoly lépések történnek evang. templomaink építésére. A nyitramegyei Újlehota szórvány helyen is kezdenek szervezkedni, hogy ott missiói pontunk legyen. Szerintem nyomban szükséges, hogy a felemelt államsegélyből ezen missióknak segédkezet nyujtsunk s munkájuk ne legyen nyomor vagy adósság által megbénítva. A missiók teljes képét — adja Isten — jövő évben fogjuk látni, a mennyiben egyes esperességekbeti a szórványoknak missiói helyekké való tömörülése csak a legújabb időben került napirendre. Különben a missióknak végleges rendezése csakis akkor fog sikerülni, ha elegendő