Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1904

1904. augusztus

5 A gyűlés. 1. A gyűlés augusztus hó 24-én reggeli 8 órakor istentisztelettel 1. vetle kezdetét a pozsonyi egyház nagy templomában, mely alkalommal nt. Seybold Károly, surányi lelkész szónokolt s a pozsonyi egyházi daloskör tetemesen hozzájárult szívhez szóló karénekével az iinnepies hangulat emeléséhez. Istentisztelet után felvonultak a gyűlés tagjai a lýceum tágas tornatermébe, hol főtisztelendő püspök úr buzgó imája után ms. Laszkáry Gyula, kerületi felügyelő úr következő beszéddel nyitotta meg a tanácskozásokat: Méltóságos és főtisztelendő her illeti gyűlés! \ A lefolyt évben egyházunk egyik főérdekét az 1848. évi XX-ik t.-czikkben lefektetett jogainknak szövegezése s ennek mikénti szorgalmazása képezte. E czéiból, mint tudni méltóztatik, a teendőkkel a református testvéreinkkel közösen érdeklő ügyek elintézésére kiküldött bizottság lett megbízva, mely munkálatával el is készült s igényeinket szövegezvén, azokat egy vegyes küldöttséggel juttatta a kormány kezéhez. Ezen küldöttség br. Bánffy Dezső és Dr. Baltik Frigyes püspök vezetése mellett a bizottság kérvényét átadta úgy a miniszterelnöknek, valamint a közoktatási miniszternek. Mivel pedig ezen albizottságnak előadója s így szövegének szerkesztője gr. Tisza István volt, ki azóta miniszterelnök lett s mint ilyen hivatva van az általa szövegezett és megindokolt, tehát helyesnek és jogosnak itélt kérvény felett dönteni, miután fel nem tehető, hogy azóta nézetét megváltoztatta volna, alapos reményünk lehet, hogy jogos igényeink valahára megadatnak s az állam kötelezettsége egyházunkkal szemben törvényhozásilag biztosíttatik. A mult év statisztikája ismét azon veszteségeket mutatja, melyek egyházunkat érték a vegyes házasságok kötésénél újra föléledt reversalisok folytán a gazdag, hatalmas és az eszközökben nem válogató katholikus egyház hódításai által; ez ellen, míg a törvény másként nem intézkedik, más védelmünk nincs, mint a lelkészi gondozás ernyedetlen gyakorlása, s ezt nem ajánlhatom elég melegen lelkészeink figyelmébe. Ezen egyházi visszavonásnak én javulását reménylem a pápa személyének változása folytán; az elhúnyt XIII. Leo pápa a legügyesebb diplomata volt, ki teljesen a. jezsuiták növendéke lévén, sima modorban a béke hangoztatása mellett kész volt megalkudni a köztársasággal, a keleti autokrata egyházzal, sőt a soczializmussal is, csakhogy tért hódítson s hatalmát kiterjessze; ő dobta hazánkba a felekezeti visszavonás üszkét az által, hogy utasította a klérust, mondja ki, hogy az 1868. LlII-ik t.-cz. a katholikus egyház dogmájába ütközik s ezzel felidézte az akkor keletkezett elkeresztelési háborút. Utódja