Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901

1901. augusztus

5 összegeket, melyek hivatva vannak legszegényebb lelkészi állásainkon 1, segíteni, s melyeket lelkészeink idejére vesznek kézhez, — így alapos a reményünk, hogy a mint a törvény elrendeli, ezen javadalmazás fokozatosan fel fog emeltetni azon magasságra, melyet ezen törvény számunkra biztosit. 2. Ezt azonban koránt sem tekinthetjük az 1848. XX-ik t.-czikk életbeléptetésének, s azért azt szorgalmazni ismét egyik feladata lesz egyházegyetemünknek, hogy a mint az állam pénzügyei azt megengedik, egyházunkat a törvény értelmében azt megillető javadalmazásban részesítse. 3. Az 1868. L1II. t.-c.z. hatályon kivül helyezése, mely a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásáról intézkedett, behozván ismét a reversalisok idejét, a statistikai adatok tanúsága szerint nagy hátrányunkra van; az ily kötéseknél a gazdag és hatalmas katholikus egyházzal természetesen mi nem versenyezhetünk s mi húzzuk a rövidebbet; ezzel szemben nincs más fegyverünk, mint a lelkészi gondozásnak, a kura pastoralisnak fokozottabb gyakorlása; mit részemről nem győzök eléggé lelkére kötni lelkészeinknek. 4. Ez évben ismét oly vádak emeltettek egyházunk ellen, melyeket képtelenségüknél fogva szó nélkül hagynék, ha nem mondattak volna azok a képviselő házban is el, mi által azokat, kik az itteni állapotokat nem ismerik, tévútra vezethetik. Az állíttatott, hogy hazánk felvidékén felburjánozott a most ismét erősebb mértékben mutatkozó haza- és nemzet-elleni izgatás, az úgy nevezett panslavizmus, a mi egyházunkban van otthon, a mi lelkészeink és tanítóink által terjesztetik s így a mi egyházunk képezi talaját ennek a hazaellenes izgatásnak. ÍJ. Hát én ismerem hazánk felső megyéit s tudom, hogy vannak ott lelketlen izgatók, kik a hazafias tót népet igyekeznek a panslavizmusnak megnyerni, s fájdalom be kell vallanom, hogy vannak ilyenek egyházunk férfiai között is; de ép úgy vannak a katholikus, sőt nagy számmal a keleti egyház hivei között is s ezt a hazafiatlan működést általában nem lehet a mi egyházunkra hárítani, ezt a vádat innen e helyről kereken visszautasítom. 6. Az ág. hitv. evang. egyház a maga egészében minden időben azonosította magát a magyar haza és nemzet érdekével, annak ügyét úgy a kulturális, mint a hazafias téren hűségesen szolgálta; erről fényes tanúságot tesznek a történet lapjai, szolgálja ezt most is s erős meggyőződésem, hogy lankadatlan buzgalommal teendi azt a jövőben is s a tényekről az ilyen alaptalan vádak le fognak pattanni. 7. Egy nagy veszteségről kell itt megemlékeznem, mely ez évben hazánkat, valamint a testvér református egyházat érte Szilágyi Dezső halálával; oly veszteség ez, mely főleg most, midőn a materialismus korát éljük, oly veszteség egy ily önzetlen nagy tehetségű s törhetlen jellemű államíérfiunak elhunyta, hogy alig pótolható ürt hágy maga után, s én indítványozom, hogy a veszteség felett érzett fájdalmunknak jegyző-