Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. augusztus

8 2- 5. A közgyűlés ezen indítványt örömmel teszi magáévá, és felkéri a főtiszt, és méltóságos elnökséget, hogy kerületünk legőszintébb szerencsekivánatait Ferencz Ferdinánd főherczeg ő Fensége előtt tolmácsolni szíveskedjék. 3. Beníczky Árpád úr, a nógrádi egyházmegye felügyelője, azon alkalomból, hogy kerületünk a nógrádi egyházmegye területén tartja közgyűlését, a legmelegebben üdvözli a kerület elnökségét, úgyis, mint a kik a nógrádi esperesség kötelékébe tartoznak, s a kerület nagy számban egybegyűlt képviselőit, kérve a kegyelem Istenét, hogy adja legjobb áldásait az egyházépítés magasztos munkájára. A közgyűlés a szíves fogadtatást és őszinte vendégszeretetet hálás köszönettel viszonozza. 4. Püspök úr bemutatja a ker. gyűlésre képviselőül kiküldendő két néptanító választásáról felvett jegyzőkönyvet. Tudomásul szolgál. 5. Olvastatott püspök úr nagy ügyszeretettel és fáradhatatlan szorgalommal szeikesztett következő nagy érdekű évi jelentése: Amidőn hivatalos vagyok a múlt közigazgatási évről jelentést tenni, ezen esztendőt, hivatalomat és engem tekintve, Pál Apostol a Korinthusb. írt II. levele 11. és 12, fejezetének részei jellegével bírónak nevezem. Eljártam bene »Gyakori utazások által, munka és fáradozás által; ide járul még, mellőzve az ezeken kívül levőket, az én mindennapi zaklatásom, minden egyház gondja és szívemben égető fájdalom. »De az Apostol példáját követve, mérséklem magamat és nem folytatom, ha kell, gyengeségemmel dicsekszem és vallom, hogy ami a kínzó tövis fájdalmaiban fen tartott, ez az Úrnak szava: »elég neked az én kegyelmem, mivel az én erőm az erőtlenségben ér teljesedést.« S ezt tapasztaltam is, tekintve főkép egyházaink kül- és beléletét, a hol a mi segítségünk, a mi megtartó erőnk az Úr vala. Külsőleg sokan ellenünk támadnak, bensőleg sok helyütt Laodiceában vagyunk, a hol az Úr szava hozzánk: »tudom a te cselekedeteidet, hogy se hideg nem vagy, sem meleg.« (Ján. jelen. 3, 15.) De hála legyen az Úrnak, van sok egyházunk, ahol az Úrnak szava: »tudom a te dolgaidat és szerelmedet és a szenteknek való szolgálatodat, hitedet, tűrésedet és cselekedetidet, az utolsókat is, melyek többek az elsőknél.« (Ján. jel. 2, 19.) Ez megnyugtat. Mert ámbár nincs tagadás benne, hogy az idők, egyházunkat tekintve, gonoszak és az Úrnak szava (Luk. 22, 31.): »imé a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát« ma egyházunkra alkalmazható, még is velünk van az Úr, az ő szent Ígéretével: »de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited« és hála az Úrnak, ennek jeleit birjuk; hivatalosak vagyunk tehát, hogy mi is teljesítsük kötelességünket s ez, »hogy mi is megtérvén, erősítsük atyánkfiait.« A hol Isten kegyelmének különös jeleit hálatelt szívvel látom, a mit a főtisztelendő kerületi gyűlés becses tudomására hozni első helyen akartam ez: Csemez Miklós nyug. selmeczbányai lyc. tanárnak és