Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. augusztus

18 munkát elkezdtem; missionáriusomat elküldtem Dolánba. A lelkész is bejelentette, hogy meg fogja látogatni, a messzebb fekvő szórványhelyeket; de tulajdonképpeni áldását a vándortanítói állomás felállításától várja. A Losoncz vidéki diasporáknak lelki gondozását is erősen szorgalmaztam; az illető lelkész tervezetet is nyújtott be hozzám, a mely szerint régi ellenfeleink propagandájának kitett hiveinket hogyan lehetne könyebben megtartani. Nem kevesebb, mint 54 politikai községre oszlik meg a losonczi egyházhoz tartozó 2931 lélek. Legnevezetesebb pontja: Fülek, a hol hajdan erős ev. egyházunk volt s a mely vasúti összeköttetésénél, iparánál, tisztviselőinek nagy számánál fogva okvetlenül arra praedestinált, hogy oda missiói lelkészt állítsunk. A losonczi lelkész tart ott évenként 1-szer istentiszteletet s mozgalmat indít ev. imaház felállítására. A honti diasporáról s annak gondozásáról, tudom, hogy a főesperes úr be fogja nyújtani a jelentést; de magam is örömmel jelenthetem, hogy Ipolyságon a kerületi s a közalapi segélylyel a hitoktatás be lett rendezve; a mennyiben az egyik segédem hetenként egyszer elment Ipolyságra hittani órákat adni. Az istentisztelet iránt ottani híveink igen érdeklődnek s most erős mozgalom indult, a melynek czélja egy ev. kápolna felállítása. A devicsei lelkész jelenti, hogy Németiben a devicsei diasporában ez év február havában tartott istentiszteletet s mint fentebb jelezhettem az újbányái diasporát missiónáriusom 2-szer látogatta meg. Különösen ki kell emelnem Újbányán Gyuris Evelin úrhölgy buzgó fáradozását; ki az ottani gyermekeinket hitoktatásban részesítette, számokra istentiszteletet rendezett be s újabban gyámintézeti női egylet alapításán fáradozik. A csanki diasporát huzgó lelkésze eléggé gondozza; bár itt erősen dolgozik az ellenfél propagandája. A lelkész működését segítendő, vallásos könyveket juttattam neki. A barsi diasporáról a hol az egész esperesség válóságos diaspóra, a canonica visitatióról szóló jelentésemben adtam képet. A nyitrai diasporának Érsekújvár körülötti része képezte gondoskodásom tárgyát. A most lefolyt iskolai évre Kovács Sándor pozsonyi theol. tanárt sikerült megnyernem Érsekújvár gondozására; a ki hetenkét oda járt hittani órákat adni; többször tartott ott istentiszteletet s szeretettel, lelkesedéssel járt el tisztében. Érsekújvár missiói lelkészi állomásul berendezendő, a mennyiben eddigi gondozása nehézségekbe ütközik. A nyitraszerdahelyi és salgói szórványhelyekről szintén a canonica visitatióról szóló jelentésemben tettem említést. Végül még a trencséni diasporáról legyen szabad említenem, hogy a puchói lelkész jelentése szerint, összesen 13 utat tett egyházához tartozó szórvány helyeire; továbbá, hogy a nagy-szlatinai lelkész aki sajnos! most onnét eltávozott a trebichai hitoktatást lelkiismeretesen végezte; de nagy szórványainak gondozásához okvetlenül szükséges a lelkészi állomásnak a tanítóitól való elválasztása. A zsolnai missiói állomásnál azt jelenthetem, hogy a lelkész hiven végzi kötelességét; s azon tetemes segélyezés mellett, melyet Zsolna élvez, elvárhatjuk, hogy templomot épít.