Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. augusztus

11 házunk; a mely a különféle tanintézettel ellátott városban az ev. hitoktatás vezetése által, a melyet szorgalmas lelkésze híven teljesít, valóságos missiói munkát végez. Elismeréssel kiemelem, hogy hitfelekezeti iskoláját is fentartja. Háztartása rendezett. 4. Nagy-Szelezsényben a visitátiót május 4-én tartottam. Május 3-án Nemcsényben, Kosztolányi Sándor esperességi felügyelő úri házában tárgyaltatott a jegyzőkönyv. Magában az anyaegyházban ma napság hiveink jóformán nincsenek; természetes, hogy tankötelesek is alig vannak. A tanítás szünetel; intézkedtem azonban, hogy a lelkész az iskolatanítást vezesse. Történelmi adatul említem, hogy az egyház-látogatási istentiszteleten az éneket a minden téren kitűnő esperes vezette. De Nagy-Szelezsény, mint missíói pont nagy diasporai munkát végezni hivatalos; az anyaegyházat azonban a vármegye közelfekvő székhelyére Aranyos-Maróthra kellenne áttenni, a hol a leikész hitoktatást adni úgy is köteles. Az egyház háztartása egyes jobb módu nagybirtokosok magas adója által tartatik fel. 5. Nemes-Kosztolány kisded egyház, a hol az anyaegyházban 40, a szórványokban 140 ev. lélek van. De a mint, a múltban, mint artikuláris egyház fontos missiót teljesített: úgy jelenben is a diaspóra szempontjából nagy feladat vár reá. A nemes Kosztolányi család magát az anyaegyházat szép áldozatokkal tartja fenn. Hű lelkésze nem csak a lelkészi teendőket, de 10 év óta az iskola-tanítást is végzi. Ezen szórvány-egyház segélyezését különösen ajánlom. S végül kijelentem, hogy az egész kis, csak 5 anyaközségből álló barsi esperesség, a maga egészében és részeiben valóságos diasporai egyházmegye, a mely ha nem léteznék egyházunk érdekében feléleszteni s mostani áldott működésében közegyliázilag segíteni kellenne. II. Nyitrai esperesség. A nyitrai esperességben 4 egyházban fordultam meg, a melyek a Vág és Nyitra folyók mentén egyszersmind missiói munkát teljesítenek. 1. Felső-Zelle. Itt a visitátiót május hó 12. és 13-án ejtettem meg. Ezen egyháznak hű, vallásos, áldozni tudó, az egyház terén nem hivalkodó népe, szépen javított temploma, jól rendezett és szorgalmatosan látogatott iskolái vannak, valóságos vég- és védbástyája az evangelicismusnak, azon vidéken. Az egyházi elöljáróság élén agg lelkészével megérdemli, hogy itt is áldott működésüket elismeréssel említsem. Május 13-án d. u. vasárnapi napon elmentem a lipótvárosi országos fegyintézetbe, a hol az ott letartóztatott evang. vallású fegyenczekkel 3 egyházi nyelvünkön istentiszteletet tartottam. Az intézet igazgatósága részéről a legelőzékenyebb fogadtatásban részesültem. Szükséges, hogy közegyházunk ezt s a hasonló intézeteket vallásos iratokkal lássa el, a mint az tudtommal más egyházak részéről történik.