Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. augusztus

6 tunk; vállvetve küzdöttünk együtt szabadon gondolkozó katholikus honfitársainkkal. Ez évben egyházunk közigazgatásának legfontosabb eseménye volt a dunántúli egyházkerület felügyelőjének megválasztása. A dunántúli egyházkerület nagy többsége Ihász Lajos ő méltóságát, a dunántúli gyámintézet elnökét választotta felügyelőjévé s benne a kerület egy kipróbált, áldozatkész vezért állított élére; beigtatásán ott voltunk püspök úr ő méltóságával s indítványozom, hogy őtet jegyzőkönyvünkben üdvözöljük s erről őt értesítsük. Ő Felsége kerületünk egy érdemdús tagját tüntette ki ez évben: nagy tiszteletű Raab Károly barsmegyei esperest; azt hiszem, e kitüntetés mindnyájunk örömére szolgál; mert ez által a legmagasabb elismerésben részesült kerületünk egyik legmunkásabb, egyik legtiszteletreméltóbb tagja. Az Isten éltesse őtet sokáig! Végül bemutatom a közgyűlés igazolt tagjainak a jegyzői kar által összeállított névsorát s ennek alapján a közgyűlést megalakúltnak jelentem ki. E megnyitót a közgyűlés nagy tetszéssel fogadta s midőn felügyelő úr megemlékezett ő Felségének 70-ik születésnapjáról, a kerület képviselői legmélyebb hódolatuk, alattvalói hűségük, a koronás király iránti törhetlen ragaszkodásuk jeléül helyeikről felemelkedtek s egyhangú lelkesedéssel járultak hozzá felügyelő úr azon indítványához, hogy ő Felsége, evang. egyházunk legkegyelmesebb és legfőbb védura e szép ünnepen kerületünk részéről feliratilag üdvözöltessék; felkérvén a főtiszt, és méltóságos elnökséget, hogy legalázatosabb feliratunkal, melynek szövegezésével a főjegyző bízatik meg, a m. kir. minísterelnök úr útján a legmagasabb trón zsámolyához eljuttatni szíveskedjék. A felterjesztendő felirat szó szerinti szövege következő: Császári és Királyi apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Az ág. hitv. ev. dunáninneni egyházkerület f. évi aug. 15-én s következő napjain Balassa-Gyarmaton megtartott közgyűlését, mint rendesen, azzal kezdte, hogy bemutatta hálaáldozatát a Királyok Királyának, kegyelmes jó Istenünknek; könyörögve oltalmaért, kegyelmeért a jövőre nézve is. Imáiba zárta hőn szeretett Királyát, népei jóságos atyját, egyházunk! védurát, — a mint ezt ilyen alkalomból mindenkor tette s teszi; a szív unszolásának engedve. De ez alkalomból tettük ezt annak tudatában is, hogy Felséged azon forduló előtt áll, melyről a zsoltár-szerző azt mondja: Esztendeink száma hetven, vagy annál feljebb nyolczvan s azoknak szinte a java is nyomorúság és fáradsága.