Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. augusztus

106 feleslegesekké válnak. Ez átmenetet képezne az állami intézetek vizsgarendjéhez, melyre előbb-utóbb úgy is rá kell térnünk. 1. A pozsonyi tanári kar véleménye a következőkben konkludál: Paedagogiai tekintetben a javaslat ellen kifogás nem tehető; de tagadni nem lehet, hogy a tanulók, ha tudni fogják, hogy a vizsga nem érdemleges, nem is fognak reá készülni. A tanárt pedig feszélyezni fogja az a tudat, hogy a vizsgálatnál a közönség tulaj donképen nem a tanulók előmenetelét, de a tanár módszerét bírálgatja s könnyen megtörténik, hogy a kevésbé lelkiismeretes tanárok már az ismétlések alatt fogják a tanulókat az ily összefoglalásokra begyakorolni s az ily vizsgából kinövi magát majd az úgynevezett parádés vizsga. Ha tehát paedagogiai szempontból helyes s a tanulókra nézve hasznos az áttekintő összefoglalása az elvégzett tananyagnak; úgy vétessék az elő a tanulókkal; de ne a nyilvánosság előtt. A tanári kar többsége az érdemleges vizsgálatok továbbra való megtartása mellett foglal állást. A tanulók tudva, hogy a vizsgának van befolyása az érdemjegyre, még egy erőfeszítést tesznek a mulasztottak pótlására; a mellett hozzá szoknak a nyilvánosság előtt összefüggő előadásban, összefoglaló, áttekintő kérdésekre felelni, mi jó előkészület az érettségi vizsgához, hol a bírálat tárgya a tanuló előadásbeli ügyessége is. A mellett lehetne a vizsgálatokat ugy berendezni, hogy a rokontárgyak csoportosítassanak. Megvizsgáltatnak főkép azok, kiknél a felelet osztályzatukra döntő lehet; de a többieknek is legalább 1—2 tárgyból kell felelniök. így a vizsgák jun. 18—28 között megtarthatók; a vizsgálatok után történik az osztályozás; a záróünnep a bizonyítványok kiosztásával junius 28—29-én tartható. Az ily érdemleges vizsgálat nem zárja ki azt, hogy a kérdések az egész tananyagot felölelő általánosabb és összefüggő módon ne tétessenek. 2. A selmeczbányai tanári kar két pártra oszlott s a többség és kisebbség is külön-külön nyilatkozik. Ahhoz, hogy az úgy nevezett osztályozó vizsgálattal teljesen szakítsunk, a tanári kar egyhangúlag nem járul hozzá; de azt sem fogadja el, a melyet az egyet, tanügyi bizottság javasol. A többség a javasolt módot, hosszabb, érdekes indokolással, feleslegesnek, czélra nem vezetőnek tartja. Hogy a tanár elvégezte-e a tananyagot, arról meg lehet győződni a tanulmányi naplóból; a vizsga a tanár módszerének nem adja képét, mert az az évközi tanításban, a részletek feldolgozásában nyilvánul s legfeljebb a tanár kérdezési és feleltetési módszerébe enged bepillantást. A mostani osztályozó vizsgálat megváltoztatását szükségesnek tartja, s ezt véleményezi: Az év végén az általános ismétlések után nyilvános osztályozó vizsgák tartandók, úgy, hogy 2—2 rokontárgy összekapcsoltassék; jelen van tehát két tanár, a censor feleslegessé válik; a feleletek befolyással vannak az érdemjegyek megállapítására, a mi az évvégi értekezletnél történik. Az ilyen vizsga módot és alkalmat nyújt magának a tanárnak, hogy tanítványai előmeneteléről