Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1899. augusztus
104 -86. 83. A magyar-óvári missioi kör rendezése tárgyában a mosonmegyei esperes jelenti, hogy a m.-óvári és a mosoni fiókegyház ügye szépen fejlődik és hogy azt a levéli lelkész folyton és buzgóan gondozza. A kerületi gyűlés ezen jelentést örvendetes tudomásul veszi; az ügynek lehető fejlesztése iránt a kerületi elnökséget és a mosoni egyházmegyét felhívja, az utóbbit egyúttal utasítja, hogy a fejlődésről a jövő évi kerületi közgyűlésen jelentést tegyen. 84. A oroszvári párbér ügyre vonatkozólag olvastatott az 1898. évi egyetemes gyűlés jkvének 24. pontja, mely szerint az egyetemes gyűlés az országgyűlés, a kormány, a vallás- s közoktatásügyi és az igazságügy miniszterhez intézendő felterjesztés szerkesztésével az alkotmány és jogügyi bizottságot bízta meg. Tudomásul szolgál. 85. A mult évi ker. gyűlés jkvének 85. p. kapcsán olvastatott az 1898. évi egyetemes gyűlés jkvének 50. pontja, mely szerint az egyetemes gyűlés kerületünk kívánságát teljesítve, elhatározta, hogy a ker. felügyelők és püspökök az egyetemes közalapi bizottságban hivatalból foglalnak helyet. Helyeslő tudomásul szolgál. 86. A pénzügyi bizottság a ker. gyűlés mult évi jkvének 87. pontjában foglalt s a supplicatio korszerű átalakítására vonatkozó megbízatásában eljárván, a két főgymnasiumból érkezett véleményből kiindulva, hoszszabb és beható discussio után a következő határozati javaslatot terjeszti a ker. gyűlés elé: tekintettel arra, hogy a supplikátio eltörlésével az élelmezők oly jövedelmi forrást veszítenének, mely éppen arra szükséges, hogy a jó és szegény tanulók ingyen kapjanak ellátást; tekintettel arra, hogy a közvetetlen supplikálásból eredő jövedelmet, a supplicatio alól való megváltás czimén az egyházak részéről önként felajánlandó adományok nem pótolhatnak s követve az ily nemű ajánlatok általános természetét, rövid idő alatt a minimumra redukálódnának; tekintettel arra, hogy a jóravaló supplikáns, közvetetlen szemlélet útján ismerni tanulja hazája egyes vidékeit s különböző emberekkel érintkezve, tágul lelki szemhatára; tekintettel arra, hogy ha supplikánsainkat kitiltjuk házainkból, annál tágasabb tért nyitunk azoknak, a kik nem a mi czéljainkra, sőt azok ellenére kéregetnek; legvégül apellálva kivált lelkészeinknek a supplicatio ügye és a supplikánsok iránt tanúsított és tanúsítandó jó indulatára; mondja ki a ker. gyűlés, hogy a supplicatiot megtartani óhajtja; de kívánja, hogy csak a theologiai intézetek, teljes főgymnasiumok és önálló tanítóképzők küldhessenek supplikánsokat; továbbá felszólítandók az illető intézetek igazgatói: jól válasszák meg a supplieatióra kiküldendő ifjakat;