Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. augusztus

10 sok helyütt az evang. földbirtokos-osztálytól a birtok más hitfelekezeten levők kezébe jutott úgy, hogy most a szegény munkás nép önmegtagadással többnyire maga viseli az egyház terhét. A mit Nógrádban javítani és átdolgozni kell, ez a lelkészi és tanítói hiványok ügye, a mennyiben a járulékok javarésze, a párbér és a szolgálmányok, a mi a mai társadalmi viszonyok közt biztos jövedelmi forrásnak nem tekinthető, annál kevésbbé, mert a birtokviszonyok ma napság a népnél is folytonos változásnak lévén kitéve, ezen fizetési mód nem annyira a jövedelem, mint a hátralékok és panaszok forrása, mi által az egyház belbékéje szenved. Tisztelnem kell nógrádi testvéreim önmegtagadását és türelmét, a kik gyakran önként inkább lemondanak a bizonytalanná vagy panaszossá lett tételek behajtásáról, mintsem hogy az egyház nyugalma zavartassák. Különben igen szép és tiszteletreméltó dolog, hogy több helyütt a telkes gazdáknak még fenmaradt kis száma, az egyházi szolgálmányokat hiven teljesíti, csakhogy saját egyházukat fentarthassák. Kivánatos lenne, hogy a lelkészeknek és tanítóknak fizetendő járulékok megváltás által rendeztessenek s egyszersmind rendes egyházi adó is behozassák, a mely több helyütt nincs is; mert máskép az egyházak háztartásának biztos alapja nem lesz. A hol Nógrádban egyházunk kárt vall, a szórvány helyek azok; ez alatt itt nem akarom érteni az állandó ev. lakossággal biró diasporát, hanem a majdnem minden évben helyről-helyre szolgálatba menő béres családokat, a melyek rövid tartózkodásra oly helyre jővén, a hol ev. egyház nincs, az idegen propaganda áldozatává lesznek. Nógrádban iskoláink egészben véve jók, szép eredményt főkép a magyar nyelv tanításában tudnak előmutatni. Főbajunk, hogy kevés tanképesített tanítónk van. Az egyes egyházakra vonatkozó külön megjegyzéseimet közöltem úgy személyesen, mint jegyzőkönyvileg az illető gyülekezetekkel; azért is e helyütt azoknak viszonyait nem részletezem. Mégis kiemelendőnek tartom, hogy a nógrádi esperesség két újabb egyháza az utolsó canonica visitatió óta igen szépen fejlődik s mind a kettőnek jövője biztosítva van; értem Salgó-Tarjánt és Szécsényt. Salgó-Tarjánban szép templomot emeltek, a lelkész-lak rendben van, még csak iskola hiányzik, de annak létesítésén épen fáradoznak. Az egyház háztartása biztos alapokon nyugszik és jó rendben van, úgy, hogy főkép az ottan működő lelkész úr buzgósága és az ottani iparvállalatok szép adományai által, ezen egyház virágzásnak indult. Szécsényben az épen felavatott templom szépen van berendezve, ott jól rendezett iskola is létezik, az egyház háztartása példásan vezettetik; mindez szintén az ottan önmegtagadással bár, de apostoli buzgósággal működő lelkész úr fáradozása és dr. Pulszky Ágost felügyelő úr nagy áldozatkészsége által létesíthető volt úgy, hogy ezen különben gyenge egyház most már a rendezettebb egyházak sorába lépett. Azonban nagy szórványában szétszórtan lakó h iveink s főkép gyermekeik a lelkiekben való ellátásáról és tanításáról kellően gon-