Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. augusztus

7. Püspök úr jelenti, hogy Moczkó János, eddigi nyitramegyei 7—8. alesperes ugyanazon egyházmegye főesperesévé s Roy Pál lelkész trencsénmegyei íőesperessé választattak meg; ez utóbbi azonban megválasztásata után hivataláról lemondott. A ker. gyűlés a nyitrai egyházmegye új egyházi elnökét melegen üdvözli s kívánja, hogy neki a vezetésére bizolt egyházmegyébe, a béke szellemét átplántálni mielébb sikerüljön. 8. Püspök úr felolvassa következő évi jelentését: Azon napon, szeptember 10-én, midőn a mult esztendőben a ker. gyűlés utolsó munkáját bevégezvén, a hitelesítési bizottságból távoztam, itt Pozsonyban vettem ama lesújtó hírt, hog*y bold. Erzsébet királynénk ő Felsége idegen földön gonosz kéz által kiszenvedett. Az új közigazgatási évben tehát első, a legszomorúbb teendőm vala, hogy gyászistentiszteletek elrendelése által egyházunk mély bánatának méltó kifejezését adja. Ennek megtörténte után siettem Budapestre, a hol szeptember 15-én részt vettem azon egyetemes értekezleten, a melyben megállapodás történt azon részvét-feliratról, a mely egyházunk nevében a legfelsőbb helyen leteendő vala. Onnét mentem Bécsbe, a hol a szept. 17-iki temetési gyászünnepélyen az egyház képviseletében jelen voltam. A szept. 12-én kibocsátott köröz vényem értelmében a temetés napján kerületünk minden iskolájában megtartatott külön gyásziinnepély; azonkivül az egyházak a temetés napján az Urban boldogult halottakat megillető harangozás által kegyeletüknek jelét adták; a következő szept. 18-ára esett vasárnapon pedig a főistenlisztelet alkalmával minden templomban gyászbeszéd tartatott. Mind erről az esperesi hivatalok, valamint a tanintézetek igazgatói részletes jelentést küldtek be hivatalomhoz, a melyekből kitűnik, hogy bold. nagy királynénk dicső emlékét egyházunk kegyelettel és szeretettel zárta be vérző szívébe s ott híven őrzi is, bizonyságul annak, hogy egyházunk a hazával és a királyi házzal, mint mindég, most is együtt érez. S főkép apostoli királyunk ő felségéért, a midőn az ő nemes szíve is vérzett, híveink buzgó imákban közeledni tudnak az irgalmasság Istenéhez, a mint ily imák nemcsak ezen nehéz napokban, de még különösen a deczember 4-ére esett vasárnapon is történtek egyházainkban, hogy a kegyelem Istene ő Felsége a király életének esztendeit szaporítsa. Részt vettem október 5-én a főrendiház azon ülésén, a hol bold. Erzsébet királyné emléke törvénybe iktattatott. Október 6-án jelen voltam azon küldöttségben, a mely a vallás és közoktatásügyi miniszter úr kezeihez juttatta az egyet, egyháznak, az ő Felségéhez intézett részvétiratát. A magas kormány felhívására gyülekezeteink a közönséggel együtt készségesen jártak el hogy bold. királynénk emlékére emlékfák ültessenek. Mondjuk mi is e helyütt, hogy dicsőült királynénk emléke legyen áldott! Továbbá jelentem, hogy egyházunk elnökségeivel együtt, jelen voltam okt. 21-én Budapesten a koronázási templomban, III. Béla