Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1896. szeptember

5 előtt buzgón imádkozott és alkalmi igéket olvasott, az egyházi beszé- 1. det pedig Hering Lajos, fehérkomáromi esperes tartotta. Rövid szünet ulán a pozsonyi egyházközség könyvtár termében gyülekeztek össze a közgylűés tagjai, a hol főt. és méltóságos Baltik "Frigyes püspök úr buzgó imában kérte tanácskozásunkra Istennek áldását. Majd mélt. Laszkáry Gyula fel ügy Hő úr üdvözli a közgyűlést meleg szavakkal. »Most, midőn az egész ország — ugy mond — minden ízében ünnepet ül: ünnepét hazánk ezredéves fennállásának, kell, hogy mi is azzal nyissuk meg kerületünk gyűlését, hogy hálát adjunk a Mindenhatónak, hogy hazánkat egy ezredéven át annyi vész között fentartotta. És itt önérzettel elmondhatjuk, hogy a lefolyt évezred utolsó századaiban hazánk alkotmánya fentartatott s minden kísérlet, mely hazánk szabadságainak megsemmisítésére irányult, sikertelen maradt, annak érdeméből az oroszlánrész minket, a magyar prot. egyházat, a magyar protestantismust illeti. Volt idő, midőn a szabad szó, midőn a gyülekezés joga tiltva volt a hazában, s ekkor egyházunk gyűlései voltak a tér, a hol a hazafiak gyakran valláskülömbség nélkül összejöttek eszmét cserélni, — a mi egyházalkotmányunk volt a kiolthatatlan görög tűz, melyből mindig a szabadság szikrája kisugárzott; a mi autonomiánk volt a mustármag, melyből a vészthozó vihar után a szabadság fája kinőlt s beárnyékolta a letarolt hazát. A jövőben is nagy feladat vár reánk hazánk fennállásának biztosításában, hitem szerint nem ugyan olyan mederben, mint a múltban, de abban, hogy egyházainkban úgy a szószékről, valamint az iskolában neveljük a jövő nemzedéket; csepegtessük szíveikbe a vallásosságot, a haza szeretetét és a polgári erényeket, véssük be leikeikbe azon erős meggyőződést, hogy hazánk csak addig állhat fenn, míg a magyar nemzet él s hogy azért ennek erősödése, ennek izmosodása amannak fennállását biztosítja. Egy örvendetes tényt kell a mélyen tisztelt közgyűlés előtt felemlítenem; értem azon kitüntetést, mely kerületünk püspökét, az én elnöktársamat érte, a midőn őt ő Felsége a vaskoronarend középkeresztjével díszítette fel. Tudom én azt, hogy az ő egyszerű protestáns erkölcse, az ő puritán lelke nem vágyódott e kitüntetés után és nem kereste azt, de azért, m. t. kerület! ennek a kitüntetésnek nagy értelme van; -értelme az, hogy a legmagasabb, és az irányadó körökben helyeslik az irányt, melyet kerületünk vezetősége az utóbbi időben követ, s méltányolják a munkásságot, melyet püspökünk ez irányban követ; és ez kell, hogy megszilárdítson abban mindnyájunkat, hogy ez irányt továbbra is tétovázás nélkül kövessük, lankadatlanul kitartsunk mindaddig, míg egyházkerületünk bajai orvosolva lesznek. A mint méltóztatnak tudni, az egyetemes gyűlés egy küldöttséget menesztett a ministerelnökliöz a czélból, hogy az nála az államsegély törvénybe igtatását és annak oly mérvben felemelését sürgesse, a mily mértékben az minket nemcsak számarányunknál, de az államban tel-