Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1891. április

23 — 67. 1891. é. január hó 17-én. 22647/1890 sz. a. Segédtanítóiad csak okleveles tanítók vagy tanitóképezdét végzett egyének alkalmaztassanak. Mindezen rendeletek, már körözve lévén, itt is tudomásul vétetnek. M. 16. Beterjesztetik a vallás és közoktatásügyi magy. kir miniszter úrnak 1890. évi augusztus 30-án 31741 sz. a. kelt rendelete, mely szerint az anyakönyvvezető lelkészek utasítandók, hogy úgy a felsőhbileg engedélyezett, mint hatóságilag elrendelt névváltoztatásokat, névátruházásokat, vagy egyéb hatóságilag elrendelt anyakönyvi kiigazításokat nemcsak a saját anyakönyveikbe feljegyezni tartozzanak, hanem egyidejűleg az anyakönyvek másodpéldányainak örizetével megbizott törvényhatóséigoknak, a fentebb érintett mindennemű kiigazítást szószerinti szövegben haladék nélkül megküldjék. Tudomásul szolgál. T. 17. Beterjesztetnek a vallás- és közokt. magy. kir. ministeriumnak 1891. február 6-án 5391 sz. a. és 1891. május 19-én 20694 sz. a. kelt rendeletei, melyek szerint az anyakönyvekben teljesítendő bármely pótbejegyzések vagy kiigazítcisok csakis a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium engedélye alapján eszközölhetők, mely engedély kinyeréséhez pedig szükséges, hogy az anyakönyvbe bejegyzendő körülmény előbb teljes hitelességű okmányokkal, esetleg a közigazgatási hatóság utján hit alatt kihallgatandó kifogástalan tanuk vallomásával minden kételyt kizárólag beigazoltassék. Miután a kerület közönsége értesült, hogy ily tartalmú rendelet sem a társegyházak, sem testvérkerületeink hatóságaihoz intézve nem volt, hanem csak a dunáninneni ág. hitv. ev. kerülethez a közgyűlés fölkéri az egyetemes gyűlést, hogy vagy a rendelet általánosítását vagy visszavonását kieszközölni méltóztassék. T. 18. A vallás és közokt. magy. kir. miniszter úrnak 1891. január hó 17-én 32661 sz. a. kelt rendeleténél, mellyel a lelkészi és tanítói álloméisoknak egyesítését általánosságban meg nem éngedi, hanem esetről esetre a főhatóság előzetes felterjesztése alapján a szükséghez képest a lelkészi és tanítói állomások ideiglenes egyesítésére az engedélyt megadni hajlandó, beterjeszti főtiszt, püspök úr az 1890. évi kerületi gyűlés jkvének 23. pontjával is kért javaslatát : „adassék módja annak, íiogy a theologusok theologiai tanfolyamuk alatt az elemi tanítónak szükséges főbb tantárgyakat is sajátíthassák el, ami Eperjesen és Sopronban igen könnyen történhetik, mert ott tanítóképző intézeteink is vannak s azután a harmadik theologiai tanfolyam végén, mely esztendőben theologiai vizsgák nincsenek, tegye le a tanképesítő vizsgát a theologusok közül az, a ki akarja. — Ha pedig később oly theologus, kinek tanítói ok-