Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1894. december

9 megmaradtak, mint jó keresztyének az építés munkájától 7. állandóan távol nem maradnak, az apostol szava szerint »elszenvedvén egymást a szeretet által«. (Efez. 4, 2.) Mert ha mely jelvényre szüksége van ezen kerületnek, úgy szerintem legyen jelképünk az, a miről tanúságot tesz az apostol (Efez. 4, 3.), a midőn kéri a gyülekezetet: »igyekezvén megtartani a léleknek egységét a békességnek kötele által«. Az írástudók a békességnek kötelét a szeretetben találják, s mondják, hogy jobb a békességet mint a jogot megtartani. Kérdik azonban: elveszítjük-e Istennek országában a jogot, ha azt a szeretetben a békességnek feláldozzuk? Feleletük: hogy nem, ha a jognak hatalmát szivünkben az igazság érzetével fékezzük. Ez pedig történik úgy, a mint mondá Jézus az ő tanítványainak: »ha ki akar én utánam jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztét és kövessen engemet.« (Máté 16, 24.) A mit az ember Krisztusért elveszít is, megtalálja azt Krisztusban. Ezen szellemben a nézetek különbsége mellett is lehet megtartani a léleknek egységét, ha az ember nem saját nézetére, hanem az egyház érdekére súlyt fektet; nem indul a majoritás és minoritás számtételei szerint, hanem neki csak egy száma vagyon; ezt pedig az apostoloknak azon szavában találja: »egy test és egy lélek vagytok, miképen hogy a ti hivatalotoknak egy reménységére is hivattattatok, — egy az úr, egy a hit. egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek atyjok, ki mindenek felett vagyon és mindenek által, és ti bennetek mindenitekben« (Efez. 4. 4—6.). Ezt pedig elérjük, ha az apostolnak a Filippibeliekhez írt levele második részének azon intését elfogadjuk, a mely a szeretetnek gyönyörűségéből, a szent Léleknek társaságából, a szívből való könyörületességből indúl, a hol teljesíttetik az apostolnak ama öröme: »egyenlő indulattal legyetek, egy szerelmetek legyen, egy értelemmel és egy akarattal legyetek.« E mellett természetesen kiki szabadon a Krisztustól adott ajándék szerint, külön munkálkodjék Krisztus országának felvirágzásán: a szeretetben a békességnek kötele által a léleknek egységét meg fogja tartani; — de ne nézze csak az ő hasznát, hanem a másokét is, és semmit sem cselekedjék versengés, vagy hiába való dicsőség által (Filip. 2.). S nekünk főkép most arra nagy szükségünk van, hogy a mikor a kerület újjáépítését kezdjük, ott lássuk a zsoltáríró szózatát (122, 7.): »legyen békesség a te kerítésedben és csendesség a te tornyaidban.« S ezen kérelemmel járulok én is ti hozzátok, mélyen tisztelt testvéreim az Úrban, tolmácsolván a ti saját szívetek szózatát a zsoltáríró szavaival: »az én atyámfiaiért, és az én barátimért kérem most, hogy legyen békesség te benned. A mi Urunknak Istenünknek