Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1894. december

hozott«-at. melylyel itt fogadva lettek. Örömmel fogadja a testvéri jobbot, annyival is inkább, mert hiszen volt idő, a mikor ezen esperességek egy testet képeztek: abban a fényes és mégis gyászos korszakban. mikor a felvidék a hazai protestantismusnak nemcsak végvára. hanem védvára is voll. Ügy van meggyőződve, hogy idegenbe jöttek és mégsem idegenbe. A munkamező ugyanaz, csak a munkások változtak. Végül arra kéri a közgyűlést, fogadják szívesen őt és egyházmegyéjét s tartsák meg testvéri szeretetükben. Majd Raab Károly főesperes úr a barsi. Simkó Frigyes alesperes úr pedig a nógrádi egyházmegye nevében emelnek szót, s rövid, de lelkes szavakban köszönve meg a meleg fogadtatást, kijelentik, hogy bár fájó érzésekkel, de szívesen jöttek — szép múltjukhoz híven — új körben is folytatni az egyházépítés magasztos munkáját. Sólvmosi Ödön úr. a fehér-komáromi egyházmegye felügyelője, midőn a dunáninneni újjáalakult kerület közgyűlésén a nevezett egyházmegye képviselőivel először megjelent: szent kötelességet vél teljesíteni. mikor a kerületnek s a főt. és inéit, elnökségnek hozzánk intézett megtisztelő üdvözletéért szívből fakadó köszönetet mond. s kijelenti, hogy e szívélyes fogadtatás után bizalmunk és ragaszkodásunk csak fokozódott. Igaz. így folytatja tovább, hogy fájó szívvel vettünk búcsút a dunántúli kerülettől, mert nemcsak a megszokott régi összetartozandóság. hanem a szép múlt. mely egyházmegyénket a dunántúli kerülethez s annak két kiváló elnökéhez: méltóságos Karsay Sándor püspök és nagyméltóságú szentmártoni Radó Kálmán felügyelő urakhoz fűzte: a búcsúzás perczében mélyen érző és a ragaszkodásig szeretni tudó szívünkben mást, mint mély fájdalmat nem is kelthetett. De bízunk egy szép jövőben. S mikor új egyházkerületünk részéről a találkozás első perczében is oly szívélyes rokonszenvvel fogadtatánk: már is biztosítva látjuk a vigaszt nyújtó szép jövőt. Egyházmegyénk, melynek szívében a haza és egyházszeretet találkozik s mely mindig tud lelkesülni a szent czélokért: szem előtt fogja tartani jövőben is egyházunk és hazánk üdvét és felvirágzását, s összes tehetségeivel oda fog hatni, hogy az egyetértés és összetartás fegyvereivel küzdve, minden akadály legyőzésével kivívhassuk a diadalt. Midőn a testvéri szeretetre hivatkozva egyházmegyénk számára újra kikéri a kerület jóindulatát: közös munkánkra az ég áldásáért esdve ajánlja e szó követését: »Mindnyájan egyért, egy mindnyájunkért.« Végül a selmeczbánvai lýceum nevében Jezsovics Károly igazgató úr mond köszönetet a testvéri fogadtatásért s igéri, hogy nevezett főiskola régi traditióihoz és fényes múltjához híven egyházunk és a magyar kultúra szolgálatában fogja folytatni nemes munkáját. Mindezen köztetszéssel fogadott nyilatkozatok úgy, mint főtisztelendő püspök úrnak a kerület újjáalakúlása érdekéhen tett intézkedései helyeslőleg tudomásul vétetnek. 6. Olvastatott az egyetemes-gyűlési jegyzőkönyv 8. pontjának kivonata, mely szerint az egyetemes gyűlés a dunáninneni kerület