Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895
1893. augusztus
— 8 — Ezen zsinati munkán kivül tekintettel voltam főkép a szórványokra, s adott szavam szerint és a szükséghez képest közzétettem egy jelentést német nyelven; németül irtam azért, mert főképen azok számára kellett irnom, a honnét a mi diasporánk a legnagyobb segítséget kapja, értem az áldott Gusztáv Adolf egyletet és n némethoni Gottes Kasten köröket. Ha időm engedi s anyagi forrásaim lesznek, szívesen folytatom e munkát, s akkor természetesen kerületünk más egyházi nyelvein is ki fogom adni mindazt. Továbbá felhívtam a nt. esperességeket, hogy a hol a szórványokban lehetetlenség tanítókat vagy lelkészeket alkalmazni, ott ideiglenesen a népből vallásos férfiak alkalmaztassanak, a kik némileg a vallásoktatásban eljárhatnak. Erről kimerítő jelentést nem kaptam ugyan, de a beérkezett vallástanitási jelentések után annak veszem, hogy lépések történtek, s közvetlenül tudom a liptói esperességből, hogy az uj »liptói missió «-féle alapítvány révén itten alkalmazások megejtettek. Hasonlóképen a nyitra-szerdahelyi egyház nagy szórványain megkezdetett a diasporális lelkészkedés. Rajeczen az ottani tanito-missiói állomás újból tanerővel lett ellátva és Zsolna is megkapta újból missionárius lelkészét. Ezenkívül a szórványokban élő ev. híveinket összeirattam, hogy ennek alapján az egyes községek a törvény értelmében az egyes hitközségekbe annak rendje szerint beoszlassanak és a missiói lelkészet annál jobban berendezhető legyen; ezen munkálat azoban még sok tekintetben pótlólag javítandó. A nem evang. tanintézetekbe járó ifjuságunk vallásoktatásáról megujult gondviselésünk, mind erről azonban más helyen adatik a jelentés. E mellett említem, hogy az egyházi éneknek az állami tanítóképző intézeteken való tanítása által, maga a vallástanítás ott lendületet vett. Az eddig oly gyéren látogatott és kellőleg nem méltányolt kerületi papi értekezlet immár jó szolgálatot tett az evang. vallásos öntudatnak ébresztése körül az által, hogy főkép Hollerung Károly modori lelkésztársunk kezdeményezése folytán a bibliai motívumokon alapuló fali képek terjesztetnek az ev. családokban, a hol főkép a köznépnél eddig más egyháznak a képei használtattak. A belmissió munkájának ezen első töredékéhez járul jó evang. vallásos iratoknak a terjesztése is; de e téren még szervezkednünk kell: a Zpévník alap azonban és a Luther társaság teljesítette itt a maga kötelességét. A Zpévník bizottság adományából az 1790/1 évi XXVI törvényczikkről irt müvecskémnek 86 példánya küldetett az egyházakba, és ugyanazon bizottság Alsó-Kubin egyházát az ottani nagy tűzvész után szent énekes könyvek néhány példányával látta el; egy németországi Völter nevü kegyes leikész pedig evang. prédikáczióinak javarészét küldte a mi lelkészi köreink számára; s a vallásos könyvek ezen nemű terjesztését folytatni fogom. De a missói és diasporális munkára sok idő kell, és éppen ennek hiányában vagyok. A kerület nagy munkájában, és egy nagy