Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1872. szeptember

— 26 — az esperességekre mindig csak épen annyi rovassák, a mennyit a szükséglet mutat. Másfelől pedig ugyanazon esperesség asjon kivánatát fejezi ki, hogy az egész számadás egyes tételenként kinyomassék és az egyházakkal közöltessék. Egyházi elnök úr pedig jelenti, hogy gróf Zay Károlynak örökösei az általa 1000 váltó forint után egész 1861-ig fizetett kamatot több éven keresztül megtagadták, s mivel az eredeti kötelezvény a kerületi pénztárban nem volt található, az ő beleegyezésükkel mint behajthatatlan adósság töröltetett. Most azonban a trencsini esperesség levéltárából az elveszettnek hitt alapító oklevél megkerült, melynélfogva gróf Zay Károly magát kötelezi, hogy a superintendensi tiszteletdíj nagyobbitásához mindaddig évenként 60 váltó torinttal járúl, mig a lekötött 1000 váltó forintot le nem fizeti. E többfelé elágazó jelentési adatok komoly megfontolása és alapos megvitatása után határoztatott: 1) A feltüntetett bevételi és kiadási arány tudomásul vetetik. 2) A vagyonállás kimutatásából szomorúan tapasztalta a kerület, hogy noha magokat az esperességek egy év előtt hátralékaik fizetésére ünnepélyesen kötelezték, közülök az év végéig egyetlen egy sem fizetett. A kerület ennélfogva szigorúan meghagyja az esperességeknek , hogy a mennyiben netalán , mint valószínű, némely gyülekezetektől a tartozás egy részét már beszedték, azt a kerületi pénztárba haladéktalanul beküldeni el ne mulaszszák ; a mennyiben pedig még be nem szedték, oda utasíttatnak , hogy azokat legfölebb a legközelebbi kerületi gyűlésig ügyészeik által, ha barátságos úton nem lehet, bírói végrehajtás utján is behajtsák. Ha pedig ennek dacára kellő időben pénz még sem érkeznék, pénztárnok úr a kiadások fedezhetése végett hitelnyitásra felhatalmaztatik. A Szirmay Ádám-féle alapítvány utáni kamatokkal a kerület nem csak elismerése jele ül, hanem úgyis , mint az alapítvány értelmében egyedül illetékes birtokost főtiszt, superintendens urat annál inkább megkínálja, mivel főleg az ő buzgó fáradozásának köszönhető, hogy e már kétessé vált alapítvány megmentetett. Noha pedig főpásztor úrunk ismételten határozottan vonakodott ez ajánlatot elfogadni, végre is az esperességi küldöttek egyhangú nyilatkozatának kénytelen volt engedni. 3) Örömmel veszi a kerület tudomásul, hogy a számadási tévedésből a nyitrai s árvái esperesség közt egy felől, más felől pedig a kerületi pénztár közt támadt differentia közmegelégedésre kiderült, egyszersmind az árvái esperességre vonatkozólag beleegyezvén a számadásvizsgáló választmány javaslatába, a 14 frt 16 krnyi követelés törlését elhatározza. 4) Az 1873. évi költségvetést a bizottság javaslata értelmében azon módosítással fogadja el, hogy az e jegyzőkönyv II. pontjának intézkedése alapján a jegyzői tiszteletdíjakat úgy szabályozza , hogy a, közös jegyzőnek évenként 100, a három nemzetiség szerinti három jegyzőnek pedig 50 — 50 forintot rendel, minélfogva a kiadási tervezetben „kerületi jegyzők" cím alatt foglalt 150 forint helyett 250 forint teendő, az előre nem látott kiadásokra pedig nem 522, hanem csak 422 forint marad. 5) Jeszenszky József pénztárnok úr 187l-re a további felelősség alól feloldoztatván, a kerület nem késik neki pontos és lelkiismeretes sáfárkodásaért jegyzőkönyvileg meleg köszönetét kifejezni. 6) A nyitrai esperességnek a költségvetés iránt tett indítványa, annak gyakorlati kivihetősége fölötti vitát ez úttal mellőzvén, a mostani kulcs és mód csak tavaly és pedig öt évre levén elfogadva, akkorra hagyatik, midőn az új kivetési kulcs és mód megállapításának ideje megérkezik. A mi pedig a számadásoknak ez esperesség kivánata szerinti nyomafását illeti, ez nem levén szabatosan formulázva, oda utasíttatik említett esperesség, hogy annak mintáját elkészítvén, a legközelebbi kerületi gyűlésnek bemutassa.