Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1872. szeptember

rességekben. Legújabban pedig kísérlet történt egy egyházkerületi papi értekezlet megtartásával is. De ha mi az Úrnak szolgái szívesen megemlékezünk kötelességeinkről s azoknak egész súlyát érezzünk, nem tehetjük, hogy azokat is ne emlékeztessük kötelességeikre, kiknek szent érdekeit szolgáljuk; kiknek jelenét iigyekszünk nagy vészektől megóvni s gyermekeik jövőjét biztosítani. Vannak a sok közönyösek, sok ellenséges indulatúak között még nem kevés hű keresztyén evangelikus lelkek is, — oh mily nagy örömömre szolgál ezeknek oly számos gyülekezetét itt magam körül üdvözölhetni! — kik forró szeretettel ragaszkodnak a Jézus Krisztus evangyéliomához, tudva, mily drága kincset örököltek és vettek abban által apáiktól. Ezeket kérjük mi, működjenek vállvetve velünk nagy feladatunk valósításán, s könnyítsék azt különösen az által, hogy mig az egyház tulajdonképeni szolgái szellemi harcaikat vívják, ők arról gondoskodnak, nehogy az egyház szolgákban valaha hiányt szenvedjen s hogy ezek tisztöket örömmel végezzék és nem bánattal. — Egy szomorító jelenséget vagyo, itt kénytelen felemlíteni: napról napra ritkái azon ifjak száma, kik a theologiai pályára szánják magokat, Okát ennek sem nehéz kitalálni : ez a pálya az, melyen az előkészülethez s a munkához legkevésbé mért anyagi előnyök kilátása mutatkozik. S habár nem tagadható , hogy az Isten országa azoktól remélhet legdicsőbb szolgálatokat, kik nem azt kérdik: mi lesz ezért a bérem? hauem a kik belső ellenállhatatlan ihlettől ösztöuöztetve szólnak az apostollal: kész vagyok Krisztust szolgálni fáradságban és nyomorúságban, éhségben és szomjúságban, hidegségben és mezítelenségben: kicsoda ne látná be mégis, hogy ily lelki hősökre mindenkor csak ritka kivételeiképen számíthatni, s hogy azon apostoli mondásnak is megvan a maga jogosultsága: méltó a munkás az 6 jutalmára, s az olyan ember, a ki tanittatik az evangyéliom tudományára, közölje javait azzal, a ki őt tanitja. Igenis, igazságos, illő dolog, hogy az egyház szolgáinak a mai időviszonyokhoz mért anyagi ellátásáról gondoskodjék, s ez által mind megfeleljen tartozásának irántok, mind elejét vegye azon szomorú eshetőségnek, hogy beteljesedjék köztünk az Úrnak ama mondása: az aratásra való gabona sok, de az arató kevés. — Mi az egyháznak szolgái saját körünkben teszünk itt is, a mit tehetünk, s jelesül hozzátartozandóink sorsát (igyekszünk özvegy-árvaintézetek megalapítása s fentartása által tőlünk telhetőképen biztosítani. Nincsen már esperesség, melyben ily intézet nem léteznék; a napokban pedig arról is tanácskoztunk, vagyis egy általam már régebben szóba hozott eszmét ujabbi tárgyalás alá vettünk, miképen lehetne más egyházkerületek példájára egy egyházkerületi papi özvegy-árvaintézetet is körünkben létesíteni. Visszatérve egyébiránt a lelkészek időszerűbb dotatiója kérdésére, azt részemről egyelőre inkább csak gondolatébresztésül kívántam megpendíteni, meg levén győződve, hogy az egyház a vele való tüzetes foglalkozást nem fogja sokáig elkerülhetni. Voltak idők, midőn sokan azt remélték, hogy egy jobb ós igazságosabb kor beálltával az állam is fogja egyházunkat s annak szolgáit anyagilag gyámolítani. S ha tekintetbe veszszük azon szolgálatokat, melyeket egyházunk az államnak a népnek nevelése által folyvást tészen s melyek az állam által gyámolított egynémely intézet nagyon kétes sikerű szolgálatait vajmi sokkal felülmúlják; ha tekintetbe veszszük, hogy egyházunknak nem egy volt birtoka találtatik azok között, mik az állam nagylelkűségéből más egyházak rendelkezésére állanak; ha tekintetbe veszszük, hogy az egyház szolgái sok, egyenesen állami természetű ós jellemű teendőket is kötelesek végezni: a fentérintett remény taláu nem fogna egészen alaptalannak s a benne kifejezett követelés nem egészen jogosulatlannak látszani, feltéve mindig, hogy a lehető közsegélyezósnek oly módozata állíttatnék fel, mely által az egyház őrkormányzata csorbát nem fogna szenvedni. Ámde a ki a mai kor gondolkozásés nézletmódját ismeri, e gondolkozás- ós nézletmódot, mely apáinkótól oly lénye-