Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1886. augusztus

meg a ritka szerénységgel párosult ritka értelmi képesség, jellem és érdem méltó elismeré­sét. Isten éltesse a kitűnő férfiút hazánk javára s egyházunk díszére sokáig! — Én nem mulasztottam el ugyan ő nagyméltóságának mindjárt kineveztetése után legőszintébb tiszte­letteljes szerencsekivánataimat megküldeni; azonban nem kétlem, hogy a mélyen tisztelt egyházkerület is hajlandó lészen ugyanazt tenni, akár küldöttségileg, akár felirat utján. A főrendiházban magában egyébiránt a legnyájasabban és legelőzékenyebben fogad­tattunk, úgy általában, mint különösen a magas róm.-kath. papság által. S ez jól esett szívünknek, személyesen is, de főleg azon egyház miatt, melynek nevében ott megjelen­tünk. De némi bú is fogta el keblünket. Miért nem lehet ez mindig így?, kérdezők magunk­tól, a hivatalos külélet terén is; miért nem szabad itt is a zsoltáríróval elmondani, ime, mely igen jó és gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben vcdó lakéisuk? Fájdalom, ily örömhangokban kitörni a róm. kath. papság irányában a lefolyt évben sem volt lehetséges. Majd itt, majd ott tétettek általa kisérletek törvényes jogaink megsértésére, s ezek valóban meg is sértettek. A több közül csak néhányat nevezek meg : Szemerey Károly, tardoskeddi plébános, Okenka József róm.-kath. apának és Linde Alojsia evang. anyának két leánygyermekét fogadta be a törvény ellenére a róm.-kath. egyházba; úgy szintén Keller Jcmos, nagy-tapolcsányí plébános, Valocsek József róm.-kath. apa és Hladky Zsuzsánna evang. anya leányát. Malobiczky Ignácz, csesztei plébánus, meg­eskette ág. hitv. evang. Golosinecz Annát Jankovics Mihály róm.-kath. jegyesével, a nél­kül, hogy előbb az evang. lelkész elbocsátó levelét, illetőleg a háromszori kihirdetésről szóló bizonyítványt bekivánta volna. Belis plébános, Demácsek szül. Ondrejik Annát halá­los ágyán a törvény által megszabott formák megtartása nélkül áttérítette. Liptóban az ottani plébánosok által széltiben követtetnek el a törvénytelenségek, melyekről közelebbi adatokat az ottani esperességi elöljáróság a jelen gyűlésnek beszolgáltatni Ígérkezett. — Én e sérelmes eseteket részint a magas kormányhoz terjesztém fel orvoslás végett; részint felhivám az illető lelkészeket, hogy orvoslásukat, a törvény alapján, az itélőszékeknél keressék. Az iskolaügy terén egyházunk erős küzdelmet folytatott; s különösen a nyitrai esperesség az ottani tanfelügyelőséggel, mondhatnám folytonos hadi lábon állott, hol vere­ségeket szenvedve, hol győzelmeket is aratva. Az előbbiekhez számítanám, hogy a jabloniczi iskolát, az egyházi közegek befolyása és beleegyezése nélkül, elveszítette egyházunk; s több iskola, nem tehetvén szert tanképesitett tanítókra, minden tanítás nélkül maradt. Az utób­biakhoz, hogy a szobotisti egyház hívei, kik az ottani állami iskola költségeihez is voltak kénytelenek járulni, miután bebizonyíták, hogy saját hitfelekezeti iskoláik fentartása is többe kerül nekik egyenes adójuk 5°/ 0-jánál, ama tehertől utóbb felmentettek. De legnagyobb, s talán még inkább bel-, mint külgyőzelemnek tartom én azt, hogy azon zavar és rendet­lenség, mely az iskolák körül egyházkerületünk legnépesebb gyülekezetében, Miaván, év­tizedek óta uralkodott, végre az elöljárók kitartó buzgalma s az érdeklettek kölcsönös engedékenysége által rendbe hozatott. — A más, az esperességben előfordult esetekről a maga helyén nyitrai főesperes, nagytiszt. Leska János úr, fog jelentést tenni. — A többi esperességekben az egyházi és állami iskolai hatóságok közti érintkezés simábban ment, s az előforduló súrlódások könnyebben egyenlíttettek ki. Megtörtént volna ez valószínűleg Nyitrában is, ha ott egy már annyi rosszat okozott szomorú körülmény, a nemzetiségi ide­genkedésben gyökerező ellenszenvek, nem állják ennek útját. Ezeket előrebocsátva, általmegyek jelentésem főtárgyára, melynél legszívesebben szoktam időzni, a keresztyén-evangelikus hitbuzgóság tettekben, az egyház oltárára hozott áldozatokban nyilatkozó, gyümölcseire. Tulajdonképen egyházunk ezen hitbuzgóság, hívei­nek áldozatkészsége által áll fenn. S nem tagadta az meg magát az elmúlt évben sem : Árváiban : Jaszenova tanítója fizetését 50 frttal emelé, a templom közelében 178 frton szép beltelket vett, a templomfedél kijavítására 240 frton anyagszereket szerzett, paplaki és iskolaházi javításokra 118 frtot költött. — Isztebne tanítója fizetését 100 frttal szaporította. — Nagy falu a mezővárossal eszközlött csere utján igen díszes és alkalmas iskolaépület birto­kába jutott; továbbá templomának 100 éves évfordulója megünneplése alkalmából 300 frt egyházi tőkét gyűjtött. Országh József felügyelő az egyháznak 50 frtot ajándékozott, és Zsazskónak is ugyanannyit. — Alsó-Kubinban a templomépítési tőke szaporításához Palló Sándor, nyug. helytartósági tanácsnok 25 frttal, két kegyes özvegy n. Benczúr Eszter és néhai Berek Dorothea végrendeletileg 20—20 frttal járultak, Chmara Andreis Bisztereczről az oltárt szép teritővel díszítette fel. Liptóban : Boczabányán az új felügyelő Kállay Ádolf az egyházi pénztárnak 40 frtot ajándékozott; Szent-Ivánban néhány ácsmesterséggel foglalkozó egyháztag az oltár számára

Next

/
Thumbnails
Contents