Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890
1886. augusztus
2 — Augusztus 24-én, mint a kerületi elnökség 25 évi működésének megünneplésére, a közgyűlést megelőző kerületi értekezlet által kitűzött napon, délelőtt 9 órakor a lyczeum könyvtári termében összegyűlt ünneplő közönség az ünnepeltek vezérlete alatt bevonult az Úrnak hazába, hol is a gyámintézeti istentisztelet szónoka tiszt. Fürst János, pozsonyi lelkész, Lukács ev. X, 30—37. alapigék nyomán, az irgalmas szamaritánusról nyújtott kép keretében rajzolta a gyámintézet gyámoltjait és gyámolitását, igaz színezéssel, megragadó melegséggel. — E köztetszést aratott s közgyiilésilcg is köszönetnyilvánítással fogadott beszéd s offertorium után a gyűlés helyiségében gyülekezett közönség körébe küldöttségileg meghívott elnökség megjelenvén, elfoglalta helyét. — A „Veni Sancte" elhangzása után a kerület nevében nagyt. Bitter Károly, pozsonymegyei főesperes úr, magyar nyelven, nagyt. Novéik Sámuel, árvái főesperes úr tót nyelven üldözölték az elnökséget s átadták az ünnepi ajándékot; mire inéit, báró Prónay Dezső, egyetemes felügyelő úr az egyetemes egyház képviseletében, főtiszt, és mélt. Karsay Sándor, a dunántúli evang. kerület püspöke, kerülete, püspöktársai s a maga nevében mondák el szívből fakadó, szívet megragadó üdvkivánataikat; majd a tiszai evang. egyházkerület közgyűlése átiratának felolvasása s a bányai egyházkerület elnöksége üdvözletének tolmácsolása után az elnökség mondott hálás köszönetet s püspök úr felolvassa 25 évi hivataloskodásának történetét, működésének következő rajzát: Nagy tekintetű gyülekezet! Korunk a jubileumok kora. Az ország nem régen egy nagyszerű politikai jellegű jubileumnak volt, nem sokára egy nem kevésbé nagyszerű egyházi jellegű jubileumnak lészen tanuja. Közben közben hallunk és olvasunk majd itt, majd ott megtartott kisebbkörü jubileumokról, de a melyek az érdeklett körök ügyeimét szintén élénken foglalkoztatják. A dunáninneni egyházkerületnek több érdemteljes vezérférfia úgy találá, hogy ezen egyházkerületre nézve is alkalom állt be egy jubileum, az egyházkerület elnöksége, melynek egyik igénytelen tagja én vagyok, negyedszázados jubileumának megünneplésére. Ha személyes nézetemet, Ízlésemet, ohajtásomat kérdik, azt válaszoltam volna, hogy, nem követve a divatos szokást, engedjék, mikép augusztuslió 22. napját, melyen 25 év előtt ezen egyházkerület superintendensének lettem beigtatva, csendes visszavonultságban tölthessem, lelkemben jubilálva Annak, a ki e pályára kibocsátott, nehéz utain lépteimet vezérlé, erősíté, s kinek mindenért, a mi vagyunk, és a mit végzünk, és nem nekünk, adandó a. dicsőség. A tisztelt kezdeményezők másképen vélekedtek, megtartandónak határozták az ünnepélyt. S íme szintoly számos, mint díszes jubiláló közönséget látunk itt magunk körül egybegyülekezve, ékeskedőt nem ez egyházkerülethez tartozó, fényes kitűnőségekkel is, s hallottunk az egyházkerület, a testvéregyházkerületek s az egyetem részéről is, személyeink iránti meleg jóakaratot tanúsító nyilatkozatokat nemcsak, de meg is lettünk lepetve és tisztelve ezen a mily szép oly értékes emlékajándékkal is. Mivel háláljam meg, különösen én, ezen bár ohajtásom ellen létrejött, de úgy kiindulásában mint kivitelében személyem iránti annyi jóakaratról bizonyságot tevő manifestatiót? Keblem sokkal inkább el van fogulva, mintsem képes volnék bő szavakban kifejezést adni azon érzeteknek, melyek azt e perczben eltöltik. Azért is vegyék azokat összefoglalva és kifejezve ezen egyetlen-egy szóban : hála, mélyen érzett, forró, elenyészhetetlen hála mindnyájoknak! Az Úrnak szent igéjét magában foglaló könyvek könyvével örvendeztettek meg emlékajándék gyanánt e napon minket. Van-e e könyvnél földi és mennyei áldásnak gazdagabb kútforrása az emberiségre nézve? Úgy áraszsza el Az, a ki szent Lelke által e kútforrást emberi gyermekei számára megnyitá, minden becses földi jókkal és minden lelki áldcissal a Krisztusban azokat, a kik nekünk e napot elkésziték, abban részt vesznek, azt ránk nézve megbecsülhetetlenné, elfeledhetetlenné teszik már magával jelenlétükkel is v de még inkább hallott nyilatkozataikkal. Ámde tulajdonképen emberek készíték-e e napot? Nem, az Úr készíté és rendelé el azt, a ki 25 év előtt szólt hozzám, mint hajdankori próféta-szolgájához : a mire küldtek téged, elmenj (Jer. 1, 6.); s midőn szavát fogadnám, gyámolító és oltalmazó kegyelmével mind idáig elkísért. Bizonyára e nagytekintetü gyülekezet nem fogja rosz néven venni, ha e szerint a mai napnak főérdemét nem emberek, de az Úr számára veszem igénybe, s felkérem a tisztelt jelenlevőket, hogy csatlakozva hozzám, egyesülten fennhangoztassuk: jubilate Deol — Igaz, ez talán nehezen fog esni egynémelyeknek, a kik ezen 25 évre visszapillantva, annak tábláin nem csak derűs, de borús napokat is, s ezekből tán többet,
