Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1880. szeptember

I. Főtisztelendő Superintendens ur benyújtja következő tartalmú évi jelentését: Mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés! Midőn az elmúlt egyházkerületi közigazgatási évre egy rövid visszapillantást vetek, újra is megszilárdul bennem azon meggyőződés, mennyire igaz és találó kép az, midőn az egyház Krisztus hajójának neveztetik. Vannak ennek szép és derült napjai; de eveznie kell kősziklák és zátonyok közt is, s viharok és háborgó hullámok megtámadásainak is ki van téve. A mi egyházkerületünk ugyanazon jelképet viseli pecsétjében: s találkozott mult évi közéletében a most jelzett sorssal is. Vagyis kép nélkül szólva, fordultak elő kebelében örvendetes, de fordultak elő szomorító események is. Az elsők közé sorozom az apák hitéhez való hű ragaszkodásnak azon tanúbizonyságait, melyek az Ágostai Hitvallás ez évbe esett negyedfélszázados fordulója alkalmából egyházkerületünk több vidékein nyilvánultak. A jubileumok ugyan korunkban, midőn igen jelentéktelen események és igen jelentéktelen életpályák is minden lépten nyomon megjubiláltatnak, sokat vesztettek régi nimbusokból. De midőn valamely nevezetesb történelmi eseményhez füzödő vallásos jámbor érzemények minden külső mesterkélt impulsus nélkül az Isten népénél magoktól törnek ki öröm- és hálanyilatkozmányokban, azon csak szivből örvendenünk lehet. Örvendetes dolognak vehető tehát kétségkivül, hogy egyházunk alaphitvallásának negyedfélszázados emléke több egyházközségeinkben, sőt Liptóban és Táróczban esperességileg is megünnepeltetett, s ez ünnepélyek a hit és hittestvéri összetartozás érzetének megélénkitésére, megerősbülésére szolgáltak. A hit, az Idvezitő szava szerint, hegyeket mozdít ki helyeikből, s Pál apostol szava szerint, a mi nem a hitből származik, az bűn. Adja Isten, hogy midőn 37 múlva visszaforduland a reformatió, s 50 év múlva az Ágostai Hitvallás négyszázados jubileuma, utódainknál oly szilárd s oly gyümölcsökben gazdag hitet találjon, milyen volt az egyházunk századok előtti hithőseié! Megjegyzem, hogy az emiitett epochalis eseményt ntiszt. Baltik Frigyes liptói esperes az Ágostai Hitvallás s ntiszt. Leska János jelenlegi nyitrai esperes az Ágostai Hitvallás Apológiájának szintoly correct mint külsőleg ékes szláv nyelvű kiadása által ünneplék meg magok részéről; mely kiadványaikat e helyről is az illetők szives figyelmébe ajánlom. Örvendetes eseménynek nevezem továbbá, hogy Egyházkerületi Rendtartásunk ez év folytán, a mint azt a mult évi közgyűlés elhatározá, az egyházközségekben és esperességekben életbe lépett. Méltóztatnak tudni, miképen jött ezen Rendtartás érett megfontolás s minden törvényes fokozaton keresztül ismételten végzett tárgyalás után létre, s mily égető szükséget pótolt az. S hála légyen az Urnák, az imigyen létrejött mű immár mindenfelé üdvteljesen működik is. Nyilvánult ugyan annak egyes intézkedéseivel helylyel közel némi elégületlenség is. De hiszen intézményt, mely kivételnélküli általános helyesléssel találkozott volna, még nem látott a világ. Annyi bizonyos, hogy ezen Rendtartás egyházkerületünk életében, mely addig minden szabályzatot nélkülözött, holott a többi testvéregyházkerületek már régi idők óta birtak olyannal, ag előbbi zavarhoz és rendetlenséghez képest, tagadhatatlanul nagy haladást jelez; s ha, mint tavaly megjegyzém, annak keresztülviteléhez, nem tekintve egyes személyek, osztályok vagy rendek, hanem egyedül az egyház és Isten országa érdekét, őszintén és jóakarattal látunk, áldásos hatása mind inkább fog érvényesülni. A mi hiányait pedig az idő napfényre hozandja, azok amugyis a zsinat, mint egyházunk törvényhozó testülete által, könnyen ki lesznek javitandók; sőt maga egyházkerületünk is, szerzett tapasztalatok után, azokat idővel ki fogja javíthatni. Hogy áldott emlékezetű páratlan jóltevőnk néhai Reischl Károlynak nagyszerű alapitványa azok által, kiknek kezeire annak kezelése a mélt. és főtiszt, egyházkerület által bízva volt, annyira rendbe hozatott, mikép áldása folyamait még ez évben elkezdendi árasztani azokra, kiknek javára szánva van, azt ne nevezzük-c szintén örvendetes eseménynek? E tárgyról külön kimeritő jelentés fog a mélyen tisztelt egyházkerületi gyűlés elé terjesztetni. Itt legyen elég csupán annyit felemlíteni, hogy az alapitvány összege 112,584 frt. 74 kr. tészen. Oh, mennyi elaggott tehetetlen egyház- és iskolamunkások s azok családjainak keservkönyeit fogja ez örömkönyekké változtatni! Legyen minden ilyen köny gyöngygyé az igazság azon koronájában, melyet hű szolgájának már is megadott ott az Ur, amaz igaz biró! Nem mondhatok egyebet a másik dicső jóltevőre vonatkozólag sem, s nem tehetem hogy azt is örvendetes esemény gyanánt ki ne emeljen, mikép a Zsedényi-alapítvány is ez évben tényleges folyamatba lépett, ugy, hogy abból a következő iskolatanitó urak 100—100 frt. jutalmat és segélyt kaptak : Medzihradszky Károly Lestinén, Sipka György Nagyfaluban, idősb Ruman János Kokaván, Bruckner Mihály Gáloson, Kulisek György Verbóczon, Kovacsovics Mihály Vágujhelyen, Csáder Gyula Pozsonyban, Schulz Sándor Csatajon, Riezner