Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1879. szeptember

T. Főtisztelendő Superintendens ur benyújtja következő tart»lmu évi jelentését: Mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés! Istennek kegyelméből átélt ezen egyházi közigazgatási év az által vált egyházunkra nézve nevezetessé, hogy benne számosabb érzékeny veszteség ért minket; más oldalról nagy részt e veszteségekből egyházunkra vigasz is származott. Különben ez nem egyéb , mint megszokott útja Isten bölcseségének és jóságának , mely egy kézzel sebez, mással gyógyít, s keserű gyökérből édes gyümölcsöt növeszt. Mielőtt azonban névszerint jelezném, mit értek az imént elmondott szavakkal, szíveskedjék Főtisztelendő egyházkerületi gyűlés megengedni, hogy megemlítsek egy oly eseményt, melyben semmi keserű nem volt, de mely mindnyájunkat, és a nagy osztrák-magyar birodalom lakosainak nagy tömegét tiszta örömmel érintő. Ez esemény : 0 császári és királyi felségeiknek ezüst labodalma. Mink ez ünnepélyen 0 Felségeikhez a négy egyházkerület nevében intézett, s ezeknek elnökei t. i. a kerületi felügyelők és slperintendensek által aláirt, legalázatosabb s legszívélyesebb iidvkivánó felirattal részt vettünk Ezen kivül azonban minden templomainkban megültük e ritka ünnepélyt s felemeltük imáinkat minden királyok mennyei királyának trónjához a legmagasabb házaspár boldog életeért és üdveért. Bizonnyal mindnyájunk érzületének adok kifejezést, midőn e helyütt és ez alkalommal is ismétlem: boldogítsa Őket Isten a kor és földi boldogság legbővebb mértékével. A fentebb emiitett veszteségek két férfiúnak halála által értek bennünket, kiknek egyike az egyházban s államban magasan álló, másika tágabb körben majdnem ismeretlen, de mindkettő az egyház iránt egyenlő hűséget és buzgóságot táplált férfiú volt. E férfiak voltak azok, kik gondoskodtak, hogy elvesztésök által szemeinkből kisajtolt gyászkönyük örömkönyekké változzanak, a midőn tetteikre tekintve meggondoljuk, hogy egyházunknak még mindig nincs oka Siou leányával keseregni; már elárvult vagyok és elhagyalott, de egyházunkért, szent céljaiért, intézeteiért, szolgáiért nagyszerű áldozatokra kész fiakkal dicsekedhetik. E férfiaknak elseje Zsedéayi Ede, volt egyetemes felügyelő ur, az élet és halál ura által f. évi február hó 20-áu szólittatott ki e földi életből; másika Reischel Károly , a nagyszombati egyházközségnek felügyelője f. évi március hó 24-én hunyt el. — Mind az egyik, mind a másik gazdag hagyománynyal örökítette meg az egyházban nevét. Ez alábbiról benyujtám kimerítő jelentésemet, a folyó évi május hó 28. és 29-én Pozsonyban tartott rendkívüli kerületi gyűlésnek; az előbbiről mindjárt a maga helyén fogok jelentést tenni. Itt csak annyit említek, hogy mi e férfiaknál sem feledkeztünk meg az Apostolnak ama szavairól: kinek tisztességgel, tisztességet, hanem emléküket külön gyászistentiszteletekkel megünnepeltük. Legyen nálunk és utódainknál örökké áldott emiékezetök. Az egyetemes felügyelőnek megürült helye időközben betöltetett. És pedig az egyházak bizalma, e méltóságra báró Radvánszhj Antal ur 0 nagyméltóságát, a bányai kerületnek eddigi felügyelőjét emelte, egyházunk körül hasonlóan kiváló érdemekkel biró férfiút. Ünnepélyes beiktatása a szeptember hó li-re Budapestre hirdetett egyetemes gyűlésen fog végbemenni. Kérjük az Urat, áldja meg egészséggel, élettel s szent lelkének segedelmével ezen magas egyházi méltóságú férfiút, hogy az egyház téren jövőben kifejtendő munkássága, teljesen megfeleljen azon reményeknek, melyeket e téren töltött hosszú múltja méltán felébresztett sziveinkben. Körünkből az Ur szőlőjének még több munkását is kiszakasztá a halai, kiknek neveit ott fogjuk emlékezetünkbe hozni, hol az egyházi és iskolai személyzetben történt változásokról szó leend. Hallgatással azonban mindjárt itt nem mellőzhetem s mellőzni nem akarom azoknak neveit, kiket az Ur azon kiváló kegyelmében részesített, hogy szőlőjében töltött 50 éves müködésök jubileumát örvendező nyájaik körében megünnepelhették. E férfia k: Nagytiszteletű Moczkovcsák János ur, a bazini egyháznak lelkésze, ki ez alkalommal Ő cs. és apostoli kir. Felsége által koronás arany érdemkereszttel lett kitüntetve, és Lehoczky Jcmos tarnóci lelkész. Mit hálás lelki gyermekeik, rokonaik és tisztelőik, amannak april hó 27-én, emennek julius hó 3-án kívántak, mi is e helyen azt kívánjuk nekik: Az Ur hosszabbítsa meg ezen Simeonainknak életkorát, nekik s kedveseiknek örömére s az egyház épülésére. Hasonlóan örömmel fejezzük ki üdvkivánatinkat Sipka György, nagyfalusi tani tó urnák, ki ez évben 40 éves hivataloskodásának jubileumát ülte, s ez alkalomból Ő Felsége által ezüst koronás érdemkereszttel lett kitüntetve. íme tehát, a bánat és öröm ezen mait évben is karöltve jártak egymással minálunk is, s bebizonyult azon mondás igazsága: az Ur alkotta mind a kettőt, a jó és rosz napot, egyiket a másiknak ellenében.