Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1878. szeptember

— 2 — I. Főtisztelendő Superintendens ur szokott évi jelentését a következőkben terjeszti elő: Mélyen tisztelt egyházkerületi gyűlés! Vannak zivataros, és vannak csendes napok; vannak napok, melyeken mintegy több évek eseményei torlódnak össze, és vannak napok, melyek minden feltűnőbb esemény nélkül nyugalmasan folynak le. Azonban ezeket is amazokat is ugyanazon kéz intézi, ezek felett is amazok felett is ugyanazon szem viraszt, Annak keze és szeme, a ki nélkül egy hajszál és egy verebecske sem esik a földre, és a kinek irgalmassága minden reggel megújul felettünk. — Az utóbbi napokhoz hasonlítható azon egyházi közigazgatási óv, melyről következő jelentésemben számot adandó vagyok. Nem mintha egyházunk terén Istennek folyton működő szent lelke ez évben is talán szünetelt, s majd a tűzben, melyet az Idvezitő, saját mondása szerint, gerjeszteni jött, majd a harczokban, melyeket Isten országa a világgal vív, majd az erőszakban, melyet tőle szenved, majd a diadalokban, melyeket felette ünnepel, nem nyilatkozott volna. De ez más térre tartozó dolog; ez az Isten országaért buzgó lelkek csendes észlelésének, s hol örömének hol szomorkodásának tárgyát képezi. Mi itt mint egyházi kormányzó testület az egyház külső ügyeivel foglalkozunk; s ez álláspontról mondhatjuk, hogy a lefolyt közigazgatási év egyházkerületünkben azon napok egyikéhez vala hasonló, melyekről, -midőn elmultak, azt szoktuk mondani: sem veres sem fekete krétával nem fogjuk bejegyezni naplónkba, de azon napok sokaságához sorozni, melyeken Istennek szakadatlan változatlan jósága kisért utainkon; légyen érte áldott szent neve! Igenis légyen áldott: s ne vonja el atyai segitségét, oltalmát, áldását ezentúl, s különösen ma sem tőlünk! S ezzel hozzá fogok jelentésem részleteihez, megtartva tavalyi jelentésem tárgysorozatát. Az első helyet ebben azon nagyszerű alapítvány foglalta el, melyet egy más vallású lelkes férfiú, báró Baldácsy Antal ur, halála esetére a mindkét hitfelekezetü evangéliomi s az unitár egyház javára tett. A föltételezett eset, t. i a nagylelkű alapítványozónak elhunyta azóta véletlenül bekövetkezett. A mily kevéssé kívántuk mi ezt, sőt szivünkből óhajtottuk volna, hogy a nemes tettéből fakadt érzetet, annak boldogító jutalma gyanánt sokáig élvezhesse, ugy most kérjük az Urat, írja szolgájának ezen kegyes tettét oda fent az élet könyvébe, s vegye azt, mit egyháza kicsinyeivel cselekedett, ugy, mintha vele magával cselekedte volna. Az egyházunk körül szerzett érdem fénykoszorujában feltűnt ezen uj névhez közvetlenül egy másik nevet soroztam volt, melyet ily koszorú már hosszú évek óta övez. E névnek hordozója nagymélt. Zsedényi Ede egyetemes felügyelő ur, újra nyolcz egyházkerületünkbeli, magát erre ugy szorgalma és eredményteljes működése által érdemesített, mint azt anyagilag leginkább szükségelő iskolatauitót részesített 50 — 50 frtnyi jutalomban. A jutalmazottak nevei: Kozselmba János, Kovalevszky Imre, Ebner Gyula, Zatkalik Mihály, Bekker Ádám, Steiger Eerencz, Sasko János Gyula, Csepcsányi Gusztciv. — De nemcsak a szegény iskolatanítók, hanem a szegény egyháztanítók vagyis lelkészek, illetőleg leendő lelkészek felé is fordult ö nagyméltósága nemes szivének figyelme, a mennyiben egy pozsonyi másodévi theologus Kovácsik Gyulctnak 25 darab aranyból álló ösztöndíjt juttatni méltóztatott. A mit, midőn ez adományt a nevezettnek ünnepélyesen általadtuk, mondtunk, azt ismételjük most is: tartsa meg az Ur ezen választott eszközét, ki nem szűnik meg az egyház szőlejét az Úrtól vett földi javak termékenyítő esőcseppjeivel öntözni, sokáig! A mult évben megkezdett kánonszerü visitátiöt a pozsonymegyei esperesség egyházközségeiben, egyetlenegynek kivételével, s .ezzel az egész egyházkerület területén, Istennek segítségéve], a folyó év nyarán befejeztem. Mint másutt, ugy itt is, az e cselekvényben töltött napok magasztos lelki élvezet napjai voltak rám nézve. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a nép zöménél él és működik még most is az apák hite, ragaszkodása az evangéliomhoz, isteni félelme, áldozatkészsége. A mennyire pedig e fényes ós vigasztaló jelenségek mellett itt-ott homályos foltok is voltak tapasztalhatók, intézkedtem, hogy azok lehetőleg eltávolíttassanak, s ez, mikénti értesülve vagyok, helylyel közzel már meg is törtónt; ós igy azon reménynyel kecsegtetem magamat, hogy ez eljárásom, mint általában ugy különösen itt sem maradand minden áldásos nyom nélkül. A mit adjon az Isten! Különben alkalmam akadt épen ezen egyházlátogatásaim közben is élénken meggyőződni azon szükségről, melynek a mólyen tisztelt egyházkerületi gyűlés már két évvel ezelőtt kifejezést adott, t. i. hogy egyházkerületünkbe is oly egységes szabcdyzat hozassék be, mely az azt alkotó minden testületeknek dolgaik vitelénél zsinórmórtékül szolgáljon, s a milyennel más testvér egyházkerületeink hosszabb idő óta már is bírnak Az ily szabályzat javaslatának készítésére kiküldött bizottság igyekezett feladatának a lehetőségig megfelelni. Munkálata készen, kézirat helyett kinyomatva s az egyházközségekhez szótküldve van. A mélyen tisztelt