Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1877. szeptember

— 2 I. Főtisztelendő Superintendens Ur szokott évi jelentését következőkben terjeszti elő: Mélyen tisztelt egyházkerületi gyűlés! Ismét egy év mult el, mióta igy egyházkerületileg egybegyűlve színről szinre láttuk egymást. Azóta az Ur velünk volt kegyelmével; beszédét bőséggel lakoztatá köztünk; s nem szűnt meg különben is megáldani minket minden lelki áldással a Krisztusban. Kérjük őt, ne vonja el kegyelmét jövőben sem tőlünk; szent igéjében adjon ezentúl is lábunknak szövétneket és ösvényinknek világot; tartsa védszárnyai alatt gyülekezeteinket, hogy, mint amaz ős gyülekezeteknek, békességök légyen, és épüljenek az Urnák félelmében, ós a szent Lélek vigasztalásában előmenvén, sokasodjanak. Mi pedig cselekedjünk mig nappal vagyon, mert eljő az éjszaka, melyen senki sem cselekedhetik. Mit cselekedtünk az utolsó év lefolyta alatt a téreu, melyre az Urnák keze állita minket, mivel járultunk országa gyarapításához, s általában mi emlitésre méltó események jöttek közben egyházunkban, arról a következő rövid vázlat adjon számot és értesítést. Különben mindössze is nem sok az, és épen nem valami rendkívüli, a mi e részben jelenteni valóm van. De talán épen ez az, a mi inkább örömre szolgáltat okot, mint hogy azt fájlalnunk kellene. A mi különös adta magát a múltban elő körünkben, az nagyobbára belsurlódás, belharcz volt. Pedig ideje volna, hogy midőn oda kin úgyis elég harcz és viszály és gyűlölködés van, legalább egyházunk volna azon szellemi Pella, a hol telkeink kipihenhetnék magokat, találkoznának az Urnák szeretetében, s békéjében és vigasztalásában részesülnének. Yajlia ugy volna; vajha ne csak a Bibliában maradna számunkra megírva, de tetteinkben és egymás iránti eljárásunkban is kifejezést nyerne az Urnák azon szava; arról ismerik meg mindenek, hogy tanitványim vagytok, lia egymást szereterid.itek. és az apostolnak azon intése: hordozzátok egymásnak terhét, és járjatok minden alázatossággal és szelídséggel, elszenvedvén egymást a szeretet által! Egy nemes tett az, a mi összegyházunk terén a mult évben minden egyebek közül kimagaslik Méltóztatnak emlékezni, hogy Török Pál dunamelléki reform, superintendens ur némi rejtélyes módon az összes egyházkerületek képviselőit tanácskozmányra hívta volt meg Budapestre, melyben egy meg nem nevezett nagybirtoku ós nagy jó akaratú ur részéről a protestáns egyház javára czélzó közleményeket volt teendő. A tanácskozmányban, az egyetemes gyiilós alkalmával, részt vettünk mi is, t. i. mólt. egyházkerületi felügyelő Szent-Iványi Márton ur és magam, s benne azon értesítést vettük, hogy róm -kath. vallású mólt. báró Baldácsy Antal ur elhatározta összes rendelkezésére álló vagyonát az öt ágost. hitvallású, az öt helv. hitvallású evangelikus és az egy unitárius egyházkerületnek jótékony czólokra ajándókképen felajánlani. Az ajánlat azóta befejezett ténynyé vált, melynek következtében a nevezett egyházkerületek a nagylelkű alapitónak elhunyta esetén mintegy 10,000 holdnyi legjobb minőségű földnek birtokába jutottak. Valóban ritka, sőt egyetlen példa egyházunk történelmében. Az ügyről általam még külön körülméuyesb jelentés is fog tétetni; itt csak azon óhajtást fejezem ki: adja az ég, hogy a nagylelkű alapitónak nemes szándéka annak idejében akarata szerinti valósulást is nyerjen, s mit ő maga monda tette egyik czéljául, számos más követőkre találjon! Ide sorolom mindjárt egy másik jeles férfiúnak hasonló nemes cselekvényót Nagyméltóságú Zsedényi Ede egyetemes felügyelő ur a négy egyházkerületben nyolcz iskolatanitónak 50 — 50 frtot ajándékozott. Lelje jutalmát azon tudatban, hogy szerető szive és keze ez adományaival meg-annyi családnak valódi szükségét pótlá,^ gondjait enyhíteni segité. A mi egyházkerületünkben felsególyzettek nevei: Medziliradszky Adolf\ alsó-kubini, Orphanidcs Lajos, hibbei, Jánisch Gusztáv, zurányi, Schmied Gusztáv, ó-turai, Mayer Andreis, pozsonyi, Weszter Sámuel, nagyszombati, Mikulik Pál, kis-sztankóczi, Kanya Pál, blatniczai tanítók Mult évi jelentésemben mint örvendetes lélekemelő jelenséget tudatám a mélyen tisztelt egyházkerületi gyűléssel azon tapasztalatokat, melyeket a nyitrai esperesség gyülekezeteiben végzett kánonszerű visitatio alkalmával szereztem. A jelen évben hasonló látogatást tettem a pozsonyvárosi ós pozsonymegyei esperessógekben, s nem kisebb örömmel jelenthetem, hogy itt is számos bizonyítékaival találkoztam a vallásos buzgóságnak és áldozatkészségnek, s a hűségnek, melylyel a hivők serege Krisztus evangyéliomához ragaszkodik. Fajdalom, közbenjött különféle kedvezőtlen körülmények miatt, az utóbbi esperességben látogatásomat csak a gyülekezetek egyik részében vógezhetém, s ha Isten akarandja, a jövő tavaszszal fogom azt folytatni és befejezni. Áldozatkészséget említék. Ez az, a miben az evangyóliomi hűség leginkább nyilatkozik ; ez azon gyümölcs, melyről az emelkedő vagy apadó egyháziasság fáját legjobban megismerhetni. S nincsen okunk panaszt emelni, hogy ily gyümölcsökben napjainkban is nem gyönyörködhetnék szemünk. Szóljanak erről jelesül az egyházi építkezés terén felmerült következő •s