Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)
74 MEGHALT TISZTVISELŐK resztül kasul. Egész feje testéhez képest kicsiny, de ha széli, szörnyű nagy fejt képzel az ember vállai között. Szónoklása könnyenfolyó eleven, felvett tárgyánál maradó. Védokai többnyire a közéletből meritvék, néha triviumok, vannak azonban helylyel közzel kitérései, emelkedései hol szelleme felcsap a tárgy, mint a láng felcsap a vasfazék mellett: ilyenkor nem látszik a korom, mely előadásához van ragadva. Talpra esett idézvények, és költészeti szikrák illuminálják prosaicus népszerűségét s.a.t. Jelleme erős, tüzes, sok eredetiségü. Ő nem vegyül el saját szin nélkül sehol, mindenütt hol megjelen, maga után vonja erővel a többséget, másodrendű szerepet nem szokott játszani, az ő árbocza kiemelkedik a többi között mint az admiral hajói. 0 minden élet viszonyban kitűnő ember lett volna, s bár születése és választott pályája öt mostani körénél felebb nem eresztő, szellemi ereje mindenütt versenyt tart a magasabbakkal. Ez erős jellemet egy sereg szeszély kiséri, melyek mint gonosz szellemek saját magát is megkinozzák, kivált sok bajt szereznek környezetének. A reform, papok irányába, kik őt egyh. megyei gondnokká választották, kivált leereszkedő és engedékeny, de csak addig mig felsőbbségét kétségbe nem hozzák, mig mint erős toronyhoz hozzá fogódznak, addig ö viv, küzd, ment; ha valamelyik idegen istenekhez folyamodik, azt magára hagyja. Házánál nagy úr, figyelme mindenre kiterjedő. Asztalánál jobb és nagyban egyszerűbb nincs a vidéken, kivált ha vendégei reform, papok. Ilyenkor mindennek fel kell jönni az asztalra, és nagyon jól esik neki az asztal végén a szegény falusi lelkész elázott csodálkozása s.a.t. A szőlősből haza érkezvén, otthon terített asztal várt. A poharak számát maga szabbja meg a szerént, a hány féle bor kereng majd. Az asztalnál felderültünk, egyik adomát élezet a másik érte.
