Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)
ÉLETRAJZA. 71 ban töltötte. Már debreczeni tanuló korában rendkívüli szónoki tehetségének több ízben mútatá jelenségeit az által, hogy mások által feladott tárgyak felett, nem egyszer nagy közönség előtt tartott sikerült szónoklatokat, egyházi beszédeket. Azonban az egyházi pályát mellőzve, Ciceró és Seneca kíséretében a rostrumba lépett. 1810. és 1811-ben mint jurátus herczeg Eszterházi jogigazgatója mellett volt alkalmazva. Az 1812-dik országgyűlésen gróf Bethlen Jósefnek volt ablegatusa. Ez ideig a szerető anya gondoskodott egyetlen fiáról, a fiú meglehet bőségben élt, mig az édesanya magától mindent megtagadva nyomorgott, szükséget látott; ezt a szükséget a fiáért és fijában élő anya, úgy el tudta titkolni Markos előtt, hogy azt nem tudta. A szünnapokra hazatért fiú mindig ünnepet hozott az özvegy házához, az anya annyira boldog volt fija közellétében, hogy nélkülözéseit feledte; a fiú viszont a boldog édes anya arcvonásain nem látta a szükséget és gondot, mely a fiú távoztával mindannyiszor visszatért. Ezt a ritka anyai áldozatot Markos csak akkor tudta meg, mikor uradalmi ügyvéd lett, és az özvegy tovább nem titkolhatta, hogy a liszt a vékában megfogyott. — A fiú nem volt hálátlan. 1815-ben ment Bajára mint Grassalkovich herczeg uradalmi ügyvédje, és e hivatalt vitte halála napjáig, mi történt 1851. Jan. 23. napján. Nehány évig a Ferencz csatornának is volt fiscalisa. Mint herczegi ügyész nemcsak a bajai uradalomban , hanem a megyében is nagy tekintély auctoritás, több uriszék rendes elnöke s több ízben helyettesített alispán volt. A megyei gyűlésekben a szabad elvüek elismert vezére, itt ragyogott és döntött sajátszerü hatalmas szónoklatával, mit élez, törvényismeret, és classicai műveltség fűszerezett, kedvelt és szívesen látott egyéniség minden társaságban, kivel maga Klobusiczky a kalocsai hitbuzgó, de magyar jellemű Érsek örömest társalgóit és gyakran enyelgett kedélyesen. E társalgásokból, sok adoma él még most is Bács megyében. Az alsó-baranyai egyházmegye Szűri István és Kármán Pál halála után nem késett Markost az egyházmegyei gondnoksággal megtisztelni 1830. évben, elébb már 1822-be algondnokává választván. — Ösztönszerüleg megérezte az egyházmegye , a hatalmas puritán szellemet, mely ügyeit vezetni a kormányt megragadta, s bár az agg Körtvélesi nem birt sok helyen lépést tartani tűz lelkű elnöktársával, mégis kevés evek múltával sorolta magát az egyházmegye mint egy jól rendezett sereg vezére körül, és megindult a gondnok vezérszava után kivívni a solti megyével kezet fogva az egyházmegyék elévült vagy igénybe nem vett jogait. Az egyházkerületen, az elnökileg kinevezett számos tanácsbirák ítéltek az egészben felteijesztett egyházmegyei minden ügyek felett, az egyházmegyék mindennemű in
