Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)

ELETKAJZA. 63 arczvonások, a tétova fényű szemek, a tar homlok, melyre írva volt: imhol az ember! Ezeket a vonásokat láttam később 1847-ben bátyám hervadt arczán, és ezeket a vonásokat látom mindinkább kifejleni tu­lajdon arcomon, s ha úgy estenként eszembe jutnak a múltak, és a mult idők tükörében ismerős arczok merülnek fel, nagyon sok nehéz kérdésre, megtalálom a feleletet. Mindenkinek meg vannak saját nézetei és meggyőződései. A történelem, s a biograpliiák körében nekem is megvannak saját né­zeteim. Én az újabb és régibb korból sok életrajzot olvastam, egy sem elégített ki, kivált azért nem, mert egyes életjeleneteknek lélektani kútfejét nem találtam meg. Plutarch, nagy embereket rajzol, nagyokat erényben és bűnben, ott állnak ők sorba mint a viaszképek amaz örök vonásokkal, melyeket arczképökbe a bűn vagy erény égetett, de ezen vonásokon, nem mehettem vissza a földbe, hol ezeknek a leveleknek gyökerei rejlenek, ezért nem ismerem őket. Bátyámnak teljes egész élete genezise nyitva előttem, épen ezért lesz ez az életrajz hü, nem hízelgő, nem dicsőítő, nem apotheosis, hanem egy embernek élete. Nem lenne könnyebb, és rövidebb munka, mint egy ref. papnak hivatalos életét megírni, ez három perfectumból áll: tanult, tanított, meghalt, ennyi az egész, az egyház nevezetesebb eseményei tehetnék életét nevezetessé, de ezen eseményekből collegialis viszonyainknál, és képviseleti egyházigazgatásunknál oly csekélység jut legderekabb lelkészeinknek, mint a nyert ágyúkból a lipcsei harczosoknak. — Ezért többet foglalkozik majd életrajzom az emberrel mint a hivatal­nokkal. A ki Dobos Jósefet közelebbről ismerte, és e ritka embert némi figyelmére méltatta, nem lehetett észre nem vennie nagy olvasott­sága, széles tudományossága és classical avatottsága fölött azt a szi­gorú csak nem criticai Ízlést, mely mint a fölöző seprő, ott járt a garmada fölött. Ki hallgatta öt részvétlenül, midőn kedves themáját megragadva, tudományos és bírálati szemlét tartott a régi, új, és legújabb irodalmi termékek fölött, és kedvelt Horácca szabályait al­kalmazva, azoknak szépségeit vagy hiányait műértöleg kiemelte ? . . Azonban ezek a kitűnőségek megvoltak eleitől fogva classicai ké­­szültségü papjainkban, és ezek mellett még egy Földvári, Benedek vagy Kalmár is megtartották egy oldalú szögletességöket, az iskola­port nem tudták leverni nehéz saruikról. Dobos azonban nem volt oskolai tudós, életének és tudományos működéseinek alapszíne nem az oskolai fekete tábla, hanem egy saját mély érzelemmel párosult ízlés tiszta öntetű viasztáblája volt, mely elfogadta és visszaadta a leggyöngédebb vonalakat is. Amazoké, egy mély kút sötét vize, az övé egy tiszta patak, melynek fenekén mindent, még ten arcodat is láthatod.

Next

/
Thumbnails
Contents