Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-03-26 / 13. szám
3. oldal. 19®2. március ?6. No hát keservesen csalódtunk. Működik sőt j présel. S ami még sajnálatosabb, egyes i embereket látunk a prés körül forgolódni, embereket, akik köztisztviselő néven ismeretesek a magyar glóbuszon, ügy látszik tehát, hogy csak mumus volt a kormány tiltó rendelete, vagy a tapasztaltak után úgy kell értelmeznünk ezt az ukázt, hogy a prés mellett szabad sőt erkölcsi kötelessége mindenkinek dolgozni, csak a préssel szemben nem hangoztathatja meggyőződését, egyéni szabadságát politikai felfogását. Mi az utóbbit tartjuk valónak, mert máskép mit keresne a prés tetején annyi szegény felebarátom. Mit keresne ? Hát prései. őrségi. Faluhely» is tudják már a régi polgáremberek, hogy valódi DiANA-sósborszesz kenegetés kell a kifáradt testnek, mert a fájdalom magától ki nem áll, ha nem teszünk ellene semmit. Járnak is tömegesen vásárolni DIA N A-sósborszeszt. Kapható mindenütt! Gyártja : a Diana Kereskedelmi R. T. Budapest, V. Nádor-utca 30. 1. — Adományok. A Kongr. szegényei és betegei részére újabban befolyt adományok : Pallavicini György őrgróf 1000, N. N. 200, Ujváry Ferenc 200, N. N. 200, Ber- nát János 100, Ivanich Antalné 100, Varga József 100, Szatóry Károly 50, Szeitz Jó zsef (Kurd) 50 korona. Hálásan köszöni a Kongregáció. — A lakásMvatal értesítése. A lakáshivatal vezetősége értesiti a közönséget, hogy lakásügyekben kizárólag hétfőn, szerdán és szombaton d. u. 3 órától kezdve ad felvilágosítást az emeleti II. számú szobában. írásbeli beadványokat azonban bármely napon a hivatalos órák alatt a földszinti 15 ös számú szobában elfogad. A lakáshivatal előadója dr. Horváth Jenő s. fogalmazó. — Áthelyezés. Magyari Barnabás s. fogalmazót a szombathelyi főkapitányságtól szolgálattételre áthelyezték a dombóvári ka- pitá ysághoz. — A választók névjegyzékének összeírása és a számlálólapok kitöltése Dombóváron is megkezdődött, ügy értesültünk, hogy az összeírás a hét folyamán be is fejeződik. — Kiigazítás. Az Örsolya-zárda márciusi ünnepélyéről leadott hírünkből kimaradt a kis Bányai Mariska szereplése, aki Jakab Ödön versét szavalta ügyesen és kedvesen. — A Kát. Legényegylet közgyűlése. A dombóvári kát Legényegylet f. hó 19 én délután tartotta meg évi közgyűlését saját helyiségeiben. A gyűlést Dobszay János világi elnök nyitotta meg. A jegyződ könyv felolvasása után a b. alelnök pár szóval vázolta az egylet évi működését, dr. Piukovich Sándor ellenőr a pénztári jelentést mutatja be, mely nagy összegről számol be, Kolben Pál első dékán a pártoló és rendes tagok évi szaporodásáról nyújt felvilágosítást,. A tisztikar lemondása után korelnöknek egyhangúlag megválasztják Lau- risch Károlyt, Az uj tisztíkarválasztás után a következő : Dobszay János világi einök, Csonka Vendel pénztáros, dr. Piukovich Sándor ebenőr, Máthé Károly és Szarka Lajos számvizsgálók, Kolbert Pál I. dékán, Tamás Béla II. dékán, Moosz Alajos könyvtáros, Ujváry Ferón e segéd könyvi áros, ifj. Ujváry József jegyző, Kovács József hjegyző, ifj. Kormos János főrendező, Ujváry József háznagy, választmányi tagok : Bernát János, Brédl Lajos, Fetter József, Gyenis Géza, Eigenbrot András, id. Kolbert József, Kormos János, Laurisch Károly, Schmidt József, id. Tamás Imre, Tamás Sándor, Tóth János, vitéz Rajnai János, Világosi József. Az elnök üdvözli az uj tisztikart, Isten áldását kéri munkájukra s egyes indítványok elhangzása után a gyűlést bezárja. már ezt a játszótársat is .Meglátta a verőn- dán a kis lányok édesanyját, oda baktatott: — Tanító néni! Hozott már a gólya uj kis babát? A még mindig csinos, üde asszonyka, hét gyermek édesanyja kissé el is pirult. — Nem hozott, Gabi Nem is hoz... nem is hozhat, mert be sem eresszük többé a gólyát! A gyermek mélységes megdöbbenéssel nézett, bámult az asszonyra, majd szó nélkül sietve elbicegett. Negyed óra múlva azonban már ismét előtte állt, két szép piros almát tett elébe s esdekelve mondta: — Eressze be a gólyát, tanító néni ! — Oh fiam, nem jön az többé mihoz- zánk ! Tudja ám, hogy sok gyermek van már nálunk. Sokat hozott már ide . . . Az almádat csak tedd el . . . — Jaj, Istenem ! Ki játszik akkor ezután én velem ? — tört fel a keserű sóbaj a gyermek kebléből s forró köny bugyant szeméből. — Játszik Klárika és Mancika. Megmondom nekik, hogy játszanak veled ! . . . Jól tudta a gyermek, hogy vége már annak, elveszítette azokat is, mint a nénjei- ket, az előző játszótársakat. Néha tán pár percig megteszik figyelmeztetésre, parancsszóra, de mit ér az ? ! Lekuporodott a folyosó legalsó lépcsőjére, onnét nézett busán reménykedve a távolba, hogy tán mégis csak jön a gólya. Lám, a fecskék megérkeztek már, boldog csicsergéssel köszöntik, a fellelt édes szülő lakhelyükéi, repdesnek az eresz alá épített fészek körül. — Ejnye mihaszna gyereke ! Miért ülsz az útba ? ! Nem nősz ám meg, ha átlépek rajtad; — szólt rá az öreg Csőre Bindi, levélhordó. Egy csomagnyi levéllel kezében igyekezett bejutni a házba. A gyermek most az ablak alá húzódott, ott kuporodott le, mint egy gombolyag. S amint várta-várta sóvárgó szívvel a gólyát, a nyitott ablakon át zokogás hallatszott a szobából: — Oh, jaj nekem ! . . . Jaj szegény gyermekeimnek ! . . . Elesett ö is . . . Nem jön meg, nem látjuk többé soha ! . . . A gyermek remegve ugrott fel, sietve bicegett ki az udvarból. S otthon édes anyja ölébe borult keserves sírással: — Lássa, lássa! . . . Nem jön többé a gólya a tanító nénihez ! A néni is sir ... a néni is azt siratja ! . . . — Március Idusa Szakcson. Szakoson, a r. k. elemi népiskola ünnepélyt rendezett március 15.én, melyen szép számmal jelentek meg a szülők és más érdeklődők. Nagyon meghatotta a felnőtteket is a gyermekek ébredő hazaszeretete, melyet szavalataikban, verseikben, dalaikban annyi törekvéssel, igaz érzéssel tolmácsoltak, hogy akárhányszor árulóan csillogtak a szemek. Harminc számból állott a műsor. A nap jelentőséget a tantestület egyik fiatal tagja méltatta. Párhuzamot vont a múlt és a jelen között és kitartó munkára buzdította a gyermekeket, egy szebb jövő elérésére. — A záróbeszédet Vilkovits Ferenc plébános, szentszéki ülnök, az iskola igazgatója mondotta, aki mindig szivén viselte a tanügyet. Beszédében mindvégig szeretetreméltóan ereszkedett le a kis emberkékhez. Megköszönte a tanítóság fáradozását. Az ünnepély végén felcsendült a «Himnusz», 300 gyermek énekelte fájón : «Megbiinhődte már e nép a múltat s jövendőt ...» — Reméljük, hogy meghallották . . . — Március 15-ike Döbrökőzőn. A döbröközi r. k. elemi népiskola tanulóifjúsága szép ünnepély keretében áldozott a március 15-i nagy eszméknek. Reggeli ünnepélyes szt.-mise után levonultak tanítóikkal, a községi elöljárókkal, iskolaszéki tagokkal s a nagy számban megjelent szülőkkel az iskola udvarára, ahol az iskolaszéki elnök által tartott lelkes megnyitó szavak után K.ántus Ernő, menekült tanító méltatta kegyeletteljes szavakkal a nagy nap emlékét s a magyarság mai helyzetét. Szavai mély hatással voltak az egybegyűltekre, amelyeket az iskolásgyermekek hazafias szavalatai, majd az iskolaszpki elnök tartalmas zárószavai köveitek és a Himnusz eléneklése után lelkes, hazafias hangulatban oszlottak szét úgy a tanulóifjúság, mint az egybegyült szépszámú közönség. Vajha állandó visszhangra találnának az elhangzottak, nemzetünk jövő reménységének, ifjúságunknak szivében. — Herczeg Ferencz képes irodalmi hetilapja az «Uj Idők» igen gazdag és tartalmas uj számában közli Herczeg Ferencz nagysikerű uj színművének az «Aranyborju»I nak előjátékát, Dohnányi Ernő legújabb arcképét, Kosáryné Réz Lola, Hevesi József elbeszéléseit, Szabolcska Mihály verseit, továbbá számos időszerű képen és cikken, valamint a népszerű «Szerkesztői üzenetek» és a «Szépségápolás» rovatokon kívül Pierre Benoit nagysikerű regényének a «Sóstó»-nak és Dobosi Pécsi Mária mély és költői regényének, az Antoni Dánielnek folytatásait. Az «Uj Idők» előfizetési ára: negyedévre 160' — , félévre 300'— korona. Mutatvány- számot kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal : Budapest, VI., Andrássy-ut 16. — A továbbképző-tanfolyam befejezése. Folyó hó 20 án este tartotta a továbbképző-tanfolyam záróünnepélyét, a melyen az előadói kar és mintegy 25 főnyi hallgatóság jelent meg. Az előadók nevében Vinekker János köszönte a tanfolyamon kitartók buzgalmát. Utána Illés Gyula közs. főjegyző méltatta az előadók érdemeit és fejtette ki ama óhaját, hogy az itt tanultaknak hasznát is vegyék a gyakorlati életben, hogy a szerzett ismereteket mások, társaik segítésére, oktatására fordítsák. A hallgatók nevében Kolbert József máv. kő- mives fejezte ki háláját és köszönetét a tanfolyam szervezőinek és előadóinak. — Talpraesett, megértő gondolkodást tanúsító beszéde általános tetszést érdemelt ki. A Himnusz hangjai mellett oszlottak szét a megjelentek. — Méhészek! A »Méh« a magyar méhészek értékesítő szövetkezetének dombóvári vezérképviselete értesiti a méhészeket, hogy méhtermékeket bármilyen meny- nyiségben legmagasabb áron vesz és méhészeti felszereléseket jutányos áron elad. A vezérképviseletnek méhészeti felszerelésekből mintaraktára van. A később szállítandó méhtermékekre foglalót ad. Levélbeli vagy szóbeli felvilágosítást ad: Szmodics Zoltán ny. gimn. tanár, a dombóvárvidéki méhész- egyesület jegyzője.
