Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-03-05 / 10. szám
2. oldal. 1922. március 5 MÉH MLH U LH IU A dombóuári Dalkör műsoros dalestélye. Utolsónak maradt a farsangi mulatságok között a Dalkör műsoros estélye, de mindjárt hozzátehetjük, nívóban és műsorban a legelsők között foglalt helyet. Valami kedves elegancia ömlött el a dalestélyen s az arcokról leragyogott a dalszeretők mosolya. Sokan erre az estre tartották farsangi jókedvüket s elmondhatjuk, jókedvük s önfeledt vidámságuk még a hajnali órákban is alig akart megcsappanni. A Dalkör rendezősége mindent elkövetett, hogy a régi jó hírnévnek örvendő egyesület megőrizze azt a színvonalat, amelyet évek óta kivívott magának dalárdájával. Ez sikerült is. A kilenc számból álló műsorból elsősorban kiemeljük azokat, amelyek volta, képpen csak színezték a Dalkör szereplését, így elsőnek kell megemlítenünk Heinlein Kató szavalatát. Akik ismerik a rövid lé- lekzetü versek lelkét, azok megérezték Heinlein Katóban a rokonlelkü interpretálót. Egész egyénisége, mosolygó arca, szelíden csengő hangja az ilyenfajta idilli versek szavalatára predesztinálják. Élvezet volt hallgatni az ő kedvesen sirdogáló hangján a modern poéták verseit. Füzy Bözsike és Irénke magyar nótái cigányzene kísérettel nagyon ügyesek voltak. A két testvér hangja nagyszerűen érvényesült. Meg is ujráztatta őket a közönség. Csonka Imre melodrámájának előadásában erős szavalótehetséget árul el. Csak az volt a kár, hogy Jókai nehéz stilusu rapszodikus versét nem mindig tudta figyelemmel kisérni a közönség. Rothermel Erzsiké zongora kíséretében nagyon szép részlet volt. Rajnai Ilonka és Habéi Lajos vig jelenete telve volt kacagtató igazi humorral. Mindketten ügyesen játszottak. A dalárda számaiból ki kell emelnünk az egyveleget. Itt otthon volt a dalárda és brillírozott. Művészi értékben legtöbbet nyújtott a szomorkás kuruc-dalokban, különösen a Rákóczi kesergőjében. A régi magyar nóták közül a «Fürdik a holdvilág» sikerült a legművésziesebben, a zümmögő karral. — Megszoktuk, hogy a dalárda szereplése mindig sikert aratott s ez a siker most sem maradt el, bár hanganyaga veszített egyik jóbangu tenorjának távozásával. — Nem tudjuk elhallgatni, hogy pár szóval ki ne emeljük Marton Kálmánnak, a dalárda karmesterének munkáját. Zenei tudásáról, pompás karvezetéséről adott fényes bizonyságot. Élvezet volt nézhi precíz és művészi dirigálását az emelvényen. Ennyi sok szellemi élvezet után nem lehet csodálni, hogy a tánc és a harsogó jókedv belenyulott a hajnali órákba. kedve volt mindig. Igaz, hogy az asszonynépet akkor sem igen szívelhette. Hanem dolgos kis teremtés is volt ám( az már igaz. Hanem aztán. Eh ! Tudta ő jól! Vagy legalább is tudhatta volna. Mert itt már a történet nagyon egyszerű. A Pál ur tiszttartója fiatal volt, a húga szemre való. No hát, hát ki tehet róla! Szó ami szó : a virágnak megtiltani nem lehet. Pál ur semmikép sem akarta engedni, hogy a húga, az ö húga a tiszttartója felesége legyen. Inkább ! Hát igen is inkább meghal, mintsem azt megérje, hogy a húga, az ősi birtokok felének boldog birtokosa a tiszttartóé legyen, akit ő fizet, a kinek ő ád kenyeret. Eh, nem, inkább meghal. Igaz ugyan, hogy ezt Pál ur még se tette meg ; hanem a hatalmas birtok annál inkább kétfelé vállott: persze, mert Pál úrral nem lehetett kijönni. No és mert neki felvégen volt kúriája; a húga építtetett az alvégen különbet, mint a Pál űré. Igaz is, ha már annyira szereti, miért nem akarja a boldogságát ? Boldog lett azért is. Azért is ? Nem ! Jó szive volt a hugomasszonynák, mégis csak szeretett volna békeségben meglenni a Pál úrral. De, ha egyszer nem lehetett. Hanem Pál ur élete is csak fél-élet lett ezután. Vagy még ennyi sem. A meleg, Farsangi riport. (Viszontagságaim utolsó farsangkor. — Jassz-band Dombóváron. — Simi az utcán. — „Ismerlek szép maszk.“) Dombóvár, 1922. febr. 28. d. u. Azért irok dátumot, mert mivel hogy ez nem közönséges nap ám. Egyáltalán nem olyan, mint a többi. Ilyenkor minden rend felfordul. A fiúból leány lesz és a Kapos visszafelé folyik. De tán kezdeném elölről, mint afféle riportot szokás. Történetesen ma volt az első tavaszi nap. Egész délután künn lógtam az utcán és megállapítottam, hogy már lehet sütkérezni. Az öreg urak (de nem vén emberek) pipázópadja ugyan még nincs kint a posta sárkán, de azért már sütkérezni lehet. Állva. A sétakert bokrai már dagadó rügyeket mutatnak, a jácintok és nárcissusok már kidugják zöld fejecskéjüket a szikkadó talajból és az első hóvirág szelíd fehér kelyhét is felfedeztem már egy kisleány kebelén. De az igazi forgalom Dem a verőfó- nyes kora délután, hanem a kései órákban indult meg. Egy csöppet resteltem is magamat, mert én közismerten nagyon udvarias ember vagyok és mindenkit már messziről köszöntök és egyetlen ismerősömet nem hagyom észrevétlenül, — s most mégis megtörtént, hogy előbb köszöntek nekem. Hát nem borzasztó ? ! Nekem, ismételten : az udvariasság mintaképének, aki minden hónapban tönkre köszönök egy vadonatúj kalapot. Az egész újságírói fizetésem érté megy. Mert a dolog igy történt; Nyugodtan füstölgetek a puha korzón (majd pár hét múltán azt fogom Írhatni: poros korzón), amint hirtelen elém toppan egy fekete bársonyos arcú fiatalember, fehér glaszé kez- tyűvel, elegáns cilinderben és akkorát kö. szönt rám a magas tetejű kalapjával, hogy ijedtemben még a magam kalapját le sem tudtam kapni. Azonnal megfordulok, hogy majd élébe keíülök és én köszönök előre. Nyargalok is utána, amikor csak nekem jön egy álarcos postás és kezembe nyom egy boritékoti Iparkodom gyorsat! felnyitni; hát üres. Akkor veszem csak észre, hogy nagy sietségemben leejtettem a tartalmát a földre. Felkapom. Rajta apró gyöngybetükkel: ,, Lassan járj, tovább érsz! Aláírva : Kuno.li Forgatom, gondolkodom, ki küldhette, akarom kérdezni a postást, hát a postás messze jár és vele együtt eltűnt az én fiatalemberem is. Egy riporterét! nem lehet kifogni! Utána ! És róttam az utcát késő estig, mig már az éhségtől majd összeestem. így ballagtam haza : vacsorázni. Evés után csibu- kombó! pöfékeltem és törtem a fejecskérnethogyan merjek gorombaságáról nevezetes szerkesztőm elé állni igy megszégyenítve, mikor egyszercsak szinfonikus zenekar játékára lettem figyelmes. — No, Ripi — szóltam magamban — itt az idő, most, vagy soha ! Kiköszörülni a csorbát. Sarokba vágtam a pipát és vágtattam kifelé. Hát valóságos jassz-band ékes művészetet élvezhettem. A csikorgó hegedű, recsegő trombita és csörömpölő cintányér dobhártyát veszélyeztető működése közé hatalmas erővel vegyült a nagy dob bánatos basszusa. Es ropogott a jasszok ajkán a nóta : — A legszebb tánc a simi . . . A pislogó villanylámpa alatt pedig, a süppedő talajon, az én udvarias fiatalemberem járja egy cigánylánnyal a „legszebb táné“-ot. Tyüh ! A ragyogóját! Azonnal odaugrottam és harsány hangon kiáltám : — Isrwerlek szép maszk ! Mielőtt azonban még egy szót is szólhattam volna, egy pergő nyelv hangáradata indult felém. A villanylámpa mérsékelt világánál rémülten ismertem fel a tulajdöfi nagynénémet, nagy szemölcsével, fenyegető lorgrieitjével és utálatosan vonyitó kutyus- kájával. Hogy mit mondott, mit nem, arra bizony már nem emlékszem, de bizonyos, hogy folyton ömlött szájából a szó. Már- már meg akartam magámat adni életre^ha- lálra, midőn egy erélyes tüzoltótiszt közbelépett és megmentett a további tüzes támadástól. Én pedig lemondtam arról, hogy megelőzzem Künót a köszöriésben, lemondtam a simiről, lemondtam a vacsora utáni csi- bukomról, lemondtam a riporterkedésről. Csak azért élek még, hogy megháláljam a dombóvári kitünően szervezett tűzoltóságnak az idejekorán való közbelépést. Ha nem lenne »önkéntes* tűzoltóság, bizonyára elégtem volna tantim pergőtüzében. Ripi. I***********&<&*mk*A*fim0*m*ß** A legszebb uirágíiah a magyar nőnek DIÁN A-PUDER adja üde hamuét. A rési téteminősÉsten minäenütt tapliató! Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V., Nádor-utca 30. 3. fehér szobákba az édes leány-kacagás helyébe beszökött a csend. Egész titokban, hívatlanul. Pál úr egySzér csak azon vette magát észre, hogy nem találja helyét. Leült itt, leült ott, hanem bizony üres volt a szoba. Bántotta az a zavartalan csend. Csak hát legalább valami élő lény tenne- venne azokban a szobákban. Csicseregne, dalolna. Oh ! Pál ur gondolt valamit. Hát mi hiányzik ? A húga ! A leány ; az asz- szonyi teremtés. Egyszerű ! Hát megházaso- dik. De aztán mintha megijedt volna attól a gondolattól. Hogy ő megházasodik! Oh ! Még csak az kellene. Kiverte fejéből ezt a bolondos gondolatot. Szégyelni kezdte magát, hogy igy megtéveledett. Aztán addig tipegett, motyogott, keresgette a helyét, mig megtalálta. A tornácon, zsöllyeszékben. Beleszokott. Ott oszt’ elnézegelett napestig. Mi nézni való volt a messze jegenyén, meg a jegenye sor közt futó fehér utón, Isten tudná. De Pál ur nem unt bele a bámulásba. Különben meglehet, hogy más nem igen látta. Ki tudja, kit látott, ki tudja, mit látott; merte kalandozott? Mondom, Pál ur szokás szerint ott ült a tornácon, a zsöllyeszékben. Az égen finom, könnyű felhőkárpitokat lengetett a szellő s az ut mentén a jegenyéken halkan kopogott az eső. Amint hullott, halkan muzsikált a sürü hársfák koronáján, Pál ur kúriája előtt. Különben csöndes ősz-elő volt. Egyszer aztán a felhőkárpitok közül előbukkant a nap. A sugarai — mint valami prizmán — ezerszinben szóródtak szét a levelekén csüngő esöcseppéken. Köröskörül is ragyogott minden s beszélni kezdett az egész világ : Pál ur, Pál ur ! Nem látja, milyen szép a világ? Nem látja, milyen szép az élet? ! Pál ur, ne legyen bolond. Pál ur fölnézett, a kalapját feltolta a homlokáról s megsimitotta. Az arcába besütött a nap. Langyosan, kacágóan. Pál urnák megmozdult a szive. Furcsának, fiatalnak kezdte érezni magát. És néha-néha, amint bele nézett a hosszú jegenyesorba* a jegenyesor végén a tiszta azúrra, — felsóhajtott: de szép, de szép. Öt év után —■ először, Vágyakat érzett a lelkében. Menni-menni, megnézni az őszt, a falut, a határt. A régi birtokán a korhadt fakeresztet. A „Tüskéé“ mellett a hármas útnál . . . Fölkelt. Megihdúlt. Hangos volt az utca. Apró gyerekek vigan haneuroztak. Pál ur boldogan nézett . . . nézett. Meg-megállott az öreg fák alatt s gyönyörködött a száz-
