Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-02-26 / 9. szám

2. oldal. ebben az öt esztendőben tehát Magyaror­szág nép vesztesége e cirnen 1,491.000 főnyi volt. A statisztika útmutatása szerint az is­kolázó tankötelesek számában a normális­hoz képest 1921-ben 132.000 főnyi, 1922 ben 325.000 1923- ban 583.000 1924- ben 834.000 19J5.ben 99?.000 csökkenés fog beállani, illetőleg részben már be is állott. Az utolsó feltüntetett év­ben következik be iskoláink legnagyobb fokú elnéptelenedése, amikor a normális idők tanköteleseinek 40‘8 százaléka hiányozni feg a tantermekből, városainkban nagy ta- nitófölösleget idézve elő. Még ijesztőbb számok tárulnak elénk, ha tovább folytatjuk ezt a számítást. 1930 ban fog beállani a produktiv munkára alkalmas népesség csökkenése, amely fokonkint a következő arányokat ölti : A 15 éves kornak számításával a pro­duktiv korú népesség csökkenése 1930- ban 123.000 főnyi lesz 1931- ben 328.000 » " > 1932 ben 544.000 » 1933-ban 787.000 » » 19ö4-ben 931.000 » » a mai-normális időkben az egész (15 — 60 éves) produktiv korú népességnek 9 száza­lékát teszi. A 20 éves kornak számításával pedig 1935- ben a csökkenés 1936- ban » » 1937- ben » » 1938- ban » » 1939- ben » * ami a 20 — 60 118.000 főnyi 316.000 » 524.000 * 758.000 * 897.000 éves korú népességben 10 5 százalékos fogyatékot jelent. Természete­sen folytatódik a munkaképes nemzedék csökkenése később is. Nemzeti tőkéink nincsenek, jóformán egyedül e produktív embererő az, amivel értéket termelhetünk ; tiz év múlva azonban ez a forrás is elzárul előttünk egy jó év­ötödre, ha nem többre. Íme, a két véglet. Ma pangó gazda­sági viszonyaink miatt százezrével vannak munkásaink, akiknek nem tudunk munkát adni, ezrével tisztviselőink, akiket nem tu­dunk elhelyezni s tiz-tizenöt év múlva közel egymillió munkaerő hiányát fogjuk érezhetni. S érezni fogja ezt a hiányt földrajzilag és gazdaságilag egységes Magyarország még ak­kor is, ha — ne adja a Mindenható — politikai határai még nem mindenütt kere­kednének ki régi teljességükre. Az ÉME taggyűlése. A kedvezőtlen időjárás ellenére is szép számú közönség részvételével folyt le 19-én, vasárnap d. u. az ÉME dombóvári csoportjának taggyűlése. Cziíidk Frigyes elnök megnyitó szavai után dr. Karsa Eörs máv. igazgatósági tit­kár, központi kiküldött e nelkedett szólásra. Szónoki sikerekben gazdag beszéde nagy­szerű történelmi perspektívát nyújtott az ébredő eszme fejlődéséről, megemlékezvén ezeréves hazánk nagyjairól, kik ugyanazok­nak a céloknak megvalósításán dolgoztak, melyeket az Ébredő Magyarok Egyesülete maga elé tűzött, akik a magyar hazáért, a haza szabadságáért és boldogulásáért éltek, vagy szenvedtek mártírhalált. Az ÉME célja is ez ; célja az ország integritásának meg­szerzése és a magyar faj uralomra jutta­tása. — A zsidókérdéssel csak annyiban fog­lalkozunk, — mondotta — amennyiben a zsidóság ezen célok elérését gátolja. Mi nem a vallást, nem a fajt, hanem a hazaárulót gyűlöljük. Ezek ellen harcolunk. A forrada­lom csatlósait, a proletárdiktatúra vezéreit hazaárulóknak tekintjük. Mert az ébredő magyaroknak van vallásuk, van hitük és van hazájuk. Jelmondatuk : Mindent a ha­záért ! és Ne bántsd a magyart! Beszéde további folyamán foglalkozik a nyugatmagyarországi küzdelmek emlékei, vei. Aljas rágalom/ mondja, hogy az ébredő magyarok zsoldért mentek volna ki, hanem igenis azért mentek, hogy cselekedjenek. Megmutatni, hogy a területi integritásról nem csak kiabálnak, hanem tettükkel is megvallják. Majd kitér a politika legújabb esemé­nyeire. A nemzetgyűlést feloszlatták. A nem­zetgyűlés nem váltotta be a hozzáfűzött re­ményeket, a keresztény és nemzett dogmát lejáratta. Most újabb választások előtt ál­lunk. Felhívja a hallgatókat, hogy olyan jelöltet támogassanak, aki keresztény és magyar meggyőződésével azt meg is ér­demli. Nem keresik a pártárnyalatot, csak hive legyen az ébredő eszmének. A lelkes éljenzéssel honorált nagyha­tású beszéd után Lőrinc Antal ÉME igazga­tósági tag kezdte meg egy óránál tovább tartó hatalmas beszédét. Zugó orgánuma csakhamar betöltötte az egész termet, ma­gával ragadván lelkesedésében az össze­gyűlt hallgatóságot. Mint ismerős köszönti Dombóvár közönségét és tolmácsolja az or­szágos elnökség, valamint igazgatóság üd­vözletét. Ott akarja folytatni, ahol az első szó­_ OOIWVMHIRLAP­bői elméletezgetik, magolgafják, elemezgetik. Ez is olyasféleképpen jön ki, mint az egy­szeri bácsi, aki az ő bicsakjával kitünően szedte le a hályogot embertársai beteg sze­méről de mikor tudós doktorbácsik a ke­zébe nyomták a fényes orvosi penicilust, fejcsóválva konstatálta, hogy de bizony ő csak továbbra is megmarad a bugylibicska mellett. Hát bizony ilyen az egész életfilo­zófia is. Az élet-bácsi azt nem könyvből tanítja. Nem is kell az ilyesmiken meglepődni soha. Igen-igen természetes dolgok ezek. De hát az emberek, meg az emberi fölfo­gások és indulatok mindig másként ütnek ki, vagy be, mint gondolnék. Ezért mond­tam föntebb, hogy semmin sem szabad meglepődnünk. Hogy a hangom talán itt-ott szokatlanul borús, sőt keserű, ez sem áll, ez egyszerűen optikai csalódás. Nem szere­tem az életet jobban, mint bárki más, de nem is utálom kevésbé, mint amennyire utálni éppen kell, éppen szükséges. Egyál­talán semmit sem becsülök túl a való érté­kénél, de le sem becsülök a kelleténél. Ha ez az élefilozófia, ám legyen. Ne­kem mindegy, bogy mi a neve, nekem a lényeg fontosabb a névnél, vagy a megál­lapításnál. Lehet, hogy nagy hiba nálam *a határtalan természetszeretet. Nem tehetek róla. De nem is hiszem, hogy hiba volna. Ahol az ember legjobban szeret tartózkodni és gondolataiba , elmélyedni, tehát amely hely lelki hangulatai kifejlődésének legjob­ban megfelel, — azon a helyen tartózkodni s oda mindig vissza-visszavágyni: a lehető legtermészetesebb állapot, vagy talán kö­vetkezmény. Ezek az Írások, amiket itt összegyűjtve vesz az olvasó, hosszú éveken át itt-ott jobbára már megjelent dolgaim. Nem egy­szerre íródtak, egymásután, hanem úgy 8—10 év alatt. Javítgattam is rajta néhol, ahol szükségesnek mutatkozott. De alapjá­ban véve változatlanok maradtak. Nem ma- sék, nem elbeszélések ezek, hanem csak apró-nagyobb irá3ok, rajzok, elmélkedések, amelyek majdnem mindig egy eszme körül forognak s az egésznek, a sava-borsa a filo­zófia. Ha a só és bors néhol erősebb a kel­leténél és néhol trüszkölésre ingerel, hát ez talán azért sem hiba lőlerfl, mert akarattal és tudatosan történt. Magyar emberek szá­mára íródott s jó magam is szeretem a magyarosan készült paprikás, fűszeres ételt. Aki azonban egészséges szellemi emésztő­szervekkel bir, annak nem fog megártani. Ne is vegye hát az olvasó ezeket a sorokat túlságosan a szivére. Szeretném, ha úgy tekintenék ezt a kis könyvet, mintha valami meleg, intim baráti körben magam mondogatnám ei szóról-szóra, sorról-sorra, betüről-betüre. És szeretném, ha őszintesé­gemért nem neheztelnének meg rám, hanem barátjukul fogadnának, mint valami nagy útról pihenni, megtért vándort, aki örömest fogad egy szives szót, egy széket és egy pohár friss vizát. Horváth István. 1922. február 26. nők elhagyta. Hangsúlyozza, hogy az éb­redő magyarság eddigi működése nem volt nyomtalan a magyar nemzet történetében, tetteik már be vannak vésve a történelem érctábláiba. Kemény szavakban ostorozza a keresztény kultúra és a nemzeti gondolat megdöntésére irányuló törekvéseket és kí­méletlen harcot hirdet a kifejtett eszmék Ellenségei ellen. E harcban szövetségesei az ÉME-nek az olaszországi fascisták. Ismer­teti az olasz fasció működését, elért ered­ményeit, majd beszámol az ÉME Rómában járt küldöttségének útjáról. Meleg szavak­ban emlékezik meg a megboldogult XV. Be­nedek pápáról, aki a küldöttséget audien­cián fogadta és az ébredő magyarságnak pápai áldását küldte, a magyar hazának pedig ezeréves határai közötti mielőbbi fel­virágzását kívánta. Majd fejtegeti a sajtó fontosságát. Az EME nemzetvédelmi sajtórészvénytársaság megteremtésén fáradozik. Ébredő magyar napilapra van szükség — hangsúlyozza — amely összeköti a hasonló gondolkodású embereket és kitartást önt a lobbanékony, de hamar alvó magyar társadalomba. A részvényjegyzést Dombóváron is megindít­ják és e sajtóügyet minden egyenes gon­dolkodású magyar ember figyelmébe ajánlja. A szárnyaszegett magyar turul felerő­södő röptébe vetett hittel fejezi be a be­szédét, melyet a hallgatóság kitörő tapssal és éljenzéssel fogad. A dombóvári csoport nevében Vér Vencel főgimnáziumi tanár köszöni meg a budapesti kiküldöttek lelkesítő szavait, majd Cziriák Frigyes zárószavai után a Himnusz eléneklésével ért véget a gyűlés. * * * Az ÉME dombóvári csoportjának ve­zetősége ez utón is felkéri mindazokat, kik nemzetvédelmi sajtórészvéuyt óhajtanak je­gyezni. hogy ez ügyben szíveskedjenek akár Cziriák Frigyes intézőnél, a csoport elnökénél, akár Sólya János főgimnáziumi tanár, főtitkárnál jelentkezni. Egy részvény ára 100 korona, melyhez 10 korona alapí­tási költség járul. A Pefófi-ufea 17. sz. ház (az «Otthon»-kávéház mellett) WST eladó. Bővebb felvilágosítással Stadler Antal, háztulajdonos szolgál. f---------------------^ O Ei 6 S Ó B B készítményt sokat kínálnak a vevöközönségnek egyes üzletekben, de iobbat és hatásában biztosabbat senki sem nymjtljat, mint a valódi DIANA­SÓSBORSZESZ, mely változatlan minőségben mindenütt kapliató ! 1 kis üveg ára 38'— korona 1 közép „ „ ÍOO— „ 1 nagy „ „ 200'- „ Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V. Hédor-utca S0. PARFUM-KHiJRMÉ NAPKELETI ILLATSZER-ÚJDONSÁG, melyet a fővárosban nagy sikerrel mutattak be az előkelő közönségnek. LENGYEL G Y. és L. illatszerészek, BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ-UTCA 20.

Next

/
Thumbnails
Contents