Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-10-08 / 46. szám
IMS. október 8. 3. oláal. NAPTÁRAK közismert Rózsii Kálmán-fóls: Családi naptár, Regélő naptár, Nagy Képes nAA Naptár, Lurdi Naptár, Pádui Szt. Antal looo* Naptár, Kossuth Naptár, Petőfi Nap- jr tár, Katolikus Naptár, Ofner Schreib cUr6 Kalender és Kivándorlók Naptára már megérkeztek és eredeti bolti áron kaphatók: a «Dombóvári Nyomda Rt.» üzletében. Hz „Újpesti Kát. Legényegylet“ 30 éves jubileuma. — „Dombóvári Hírlap“ kiküldött tudósítójától. — A Dombóvári Kát. Legényegyletnek buszonötóves jubileuma közeledik. Ebből az alkalomból nagyszerű ünnepségekre készül, amelynek legjelentősebb része a széles keretek közt tervezett iparkiállitás lenne. Belevonnák ebbe Dombóvár egész iparos társadalmát, melynek legtöbb tekintélyes tagja úgy is a Kát. Legényegyletbe gyökerezik, itt edződött, ebben az agilis embereket nevelő önképző egyesületben, — férfivá. Az újpesti Legényegyesület 30 éves jubileumára, amely október l*én tartotta ünnepségét hasonló céllal, — a dornbóvá riak is kiküldték megbízottjukat a igy lapunk olvasói előtt sem lesz érdektelen rövid beszámolónk. A jubiláló Legéqyegylet ünnepsége vasárnap d. e. 10 órakor szent misével vette kezdetét, melyet Kokovay János prelátus- kanonok, a Váczi Kát. Legényegylet elnöke pontifikáít fényes papi segédlettel. A mise keretében megtartott ünnepi beszéd a legényegyleti tagok 30 év alatt tanúsított hit- buzgóságát méltatta. Az ünnepi hangulat emelésére szolgált a kitűnő úri kar latin mise-éneke. Szentmise után volt a zászlószalag be. szentelése. Az ünnepi szónok hatásos szavaiban a „tisztes ipar“-ró! beszélt s azt hangsúlyozta, hogy e jelszót nemcsak vallani, de tettekkel bizonyítani is kell. A szalagszentelés megtörténvén, a jubiláló egylet a többi újpesti egyesülettel hatalmas menetben vonult fel saját helyiségeibe. A menetből kitűnt a zászlóanya : özv. M <rtono- vichné fehér őszirózsákkal díszített hintája. A felvonulást a hadastyánok fúvós zenekara kísérte pompás indulókkal. Déli 12 órakor kezdődött a díszközgyűlés az egyesület dísztermében, melyet az érdeklődő közönség zsúfolásig megtöltött. Az egyleti dalárda a Himnuszt énekelte, majd dr. Varázséji Béla prépost-plébános, diszelnök nyitotta meg az ülést ünnepi sza vakkal. Payer István egyh. elnök a lefolyt 30 óv eredményeiről számolt be. Utána a testvéregyletek kiküldöttei mondottak üd vözlő szónoklatokat, végül Pintér József, az Országos Központi Legényegylet elnöke ösz- szetartásra buzdította az ifjúságot. 1 óra után Bonyhády Lajos világi elnök néhány közvetlen szó kíséretében megnyitotta az iparkiállitást. Az ott kiállított iparcikkekről a legteljesebb elismerés hangján kell megemlékeznünk. Ott gyönyörködhettünk a festészet, szobrászat művésziesen szép alkotásaiban, a cukrászati csemegékben, a gép- és rézműves ipar, üvegipar, cipész, kalapos és szabó ipar remekbe készült termékeiben. Mégis valamennyi közt talán leginkább Martinovich Lajos fém és lószerszám vezeték gyárának nagyszerűen, Ízlésesen megrendezett kiállítása ragadta meg tetszésünket. A kitünően sikerült jubileumi ünnepséghez hozzátartozott végül is az esti tánc- mulatság, hol a gondtalan jókedv forrasz tóttá egybe a sokat fáradó rendezőség és megjelentdi8zes közönség tagjait. Mi pedig minden ünnepi hangulat, fény és pompa között hazagondoltunk Dombóvárra, a mi törekvő Legényegyletünkre, a ini jubilánsaink ünneplő tervei jutottak eszünkbe és úgy odakivántuk az újpesti emeletes palotát a mi szűk, alacsony Erzsébet- utcai kis otthonunk helyébe. K. P. Széljegyzetek. A politika. Bűvös bájos szó, amelyért mindent elszenvedni kész sok föld halandó— ez világi téreken. — Zsebre vágnak durva szólásokat, elszivlelnek maró gúny nyilakat és ki tudná felsorolni mit nem. Ez a bűvös bájos szó mindenbe bele tud kapcsolódni és mindent képes tönkretenni. Belekapcsolódik a családi életbe úgy, mint az agglegények és aggszüzek semmitmondó vegetálásába. Ott látjuk a vagyonban dúskáló bankigazgató asztalánál éppen úgy, mint a szegény napszámos földreteritet kendőjénél, amint éles bicskával szeleteli fekete kenyerét. Politikusnak lenni minden magyarnak vágya, lett légyen a cipőfoldozó burzsuj, vagy az éh. séggel küzködő beamter. Szóval a mindennapi életben mindenütt a politikával találkozunk. Zürichet a politika irányítja. Az emigránsokat fűti. S hogy egy kis izgalom is legyen a politikában, politikából egy-egy párbaj is megesik. Méltán táviratozza egy vicclap szerint Kemal basa a magyaroknak : »Fiaim, ti csak párbajozzatok!« Már látszik, hogy Kemál basától kellene egy kis politikát megtanulni nekünk magyaroknak. Talán elsegitene bennünket Kolozsvárra, Kassára, Temesvárra, Brassóba, amint Kemal politikája elsegitette a törököket Konstantinápolyba. * A marathoni futás. A görög történelemnek büszkesége Marathon. Mintha csak az ősi vér szállt volna a görög lábakba, alig győzi őket követni a görög testvér. — Szégyen a futás, de hasznos ! — Most azon. ban a szégyen a mi jó barátainkra, a nyu gáti műveltség letéteményeseire száll. Töröl- geti is magát az angol buldogg s mentegetőzve kukorékol a francia kakas. S a bal káni horda mintha elvesztette volna a hires bátorságát. Vagy talán nem veszi észre a görögök legújabb, de a multinál mindenesetre szégyenteljesebb marathoni futását. Hol van a legyőzhetetlen oláh vitézség, a szerb dicsőség és a cseh baráti szeretet ? Hol ? Sanda mészárosként Magyarországra tekint e népsöpredék. Félelemtől ide-oda forog a szemük. Igazuk van: Ma Thrácia, holnap Erdély, azután Bácska, Bánát és a felvidék... * A — ma. A minap utazás közben egy jó viccet hallottam. A Rákóci utón áll egy konflis. Odamegy egyur, megszólítja a kocsist: — Mondja öregem, elmehetünk a Nyugatihoz '? — Hát elmenni elmehetünk — mondja a kocsis, — de ki vigyáz addig a lovamra. Refraktorként világítja meg a mai konszolidációt. Minduntalan halljuk, hogy nem jól van ez igy. Tudja mindenki, hogy nem egészséges állapot ez. Tudja ezt ur, paraszt, iparos, kereskedő, még talán mi tisztviselők is. Mondjuk is, hogy elmehetünk-e a Nyugatihoz, akarom mondani a konszolidációhoz? Halljuk is, hogy menjünk, de mindjárt következik, a ha . . . Tudjuk, hogy véget kellene vetni az egymás nyuzásának, de — kezdje az iparos, — kezdje a földmives, — kezdje a kereskedő ! . . . Jó, hogy nem mondják, hogy kezdje a tisztviselő. Bizony úgy van, hogy mindenki elmenne a Nyugatihoz, akarom mondani a konszolidációhoz, de ki vigyáz a lovára, aranyára, meg a jólétére, a dús pénzestárcájára. Szerencsések vagyunk mi tisztviselők. Nem kell vigyázni semminkre. Mennénk is mi a konszolidáció felé, de hát fogják ... de hát húzzák a frakkunkat! P. F. Előkelő biztosító intézet helybeli vezérügynöksége felvesz üzletszerzőket. Szakmában jártasak előnyben részesülnek. — Cím kiadóhivatalban. Október 6. Szomorú lemondással borong fölöttünk a már semmi meleget adni nem tudó őszi nap. Némaság honol a tájakon. De a nagy szürkeségen átsötétlik markánsan október 6 ának a dátuma, amely dátum a legsötétebb a magyarnemzet egén. Október 6 ika szomorú emlékeket idéz föl nemzetünk életében. A nemzet szomorú sorsát pecsételték meg ezen a napon. E nap kitörölhetetlenül belevésődött a magyar nemzet szabadságharcának lapjaiba. Vad martalócok hurcolták a nemzet szent tizenháromát a megszégyenítés jelképéhez, a bitófához, de amely bitófát azóta könnyeivel szentelt meg az érző szivü magyarság . . . Megszentelt föld az aradi golgota. Nincs ott talpalattnyi föld, amelyet a szabadsághősök drága, piros vére meg ne öntözött volna. És nincs ott talpalattnyi rög, amelyre ne hullott volna az érző szivü magyarság égő, forró könycsepp- jeinek áradata . . . Kivégezték a hős tizenhármakat, a hős tábornokokat. A hősök hősei némán, megadással álltak azon a földön, amelyet szabaddá akartak kiküzdeni. Október 6-ika az aradi vesztőhelyen kivégzett vértanuk emléknapja . . . Ezen a napon kell, hogy minden magyar lelkében visszhangra találjon az az óhajtás, h ~>gy ez a vérrel szentelt, drága, szent föld mielőbb, ismét és tényleg a miénk legyen. Hiszen miénk az most is, a szivünk, a vérünk érzi, hogy a miénk ; érezzük az Arad felől jövő szellő csókos simogatásában vértanúink fájó sóhajtását . . . Dehát: lefaragták testünkről Aradot; egyet azonban nem tudtak elvenni tőlünk : a szivünket, lelkünket, magyar érzésünket és — a memóriánkat! . . . Október 6-án küldtük szívből jövő fohászunkat a magyarok igazságos, élő Istenéhez azok lelkiüdvéért, akik a magyar szabadságért áldozták föl drága életüket. h. — Október hatodika. Az aradi Golgothán vértanúhalált szenvedett tizenhárom magyar tábornok emléknapját ez idén is kegyelettel ülték meg iskoláink. Reggel 8 órakor az összes tanintézetek gyászmisét hallgattak a r. k. templomban. Szentmise alatt a kir. kath. főgimnázium vegyeskara adott elő gyönyörű gyászdalokat Bugalla Béla vezénylésével. Utána az állami elemi, r. kát. iskola, az Orsolya zárda polg. leányiskolája, a Faics-féle magániskola tartották meg emlékünnepélyüket. Mindenütt egy-egy tanerő méltatta a nap jelentőségét, azonkívül szavalatok és énekszámok szerepeltek a műsorokon. A kir. kath. Esterházy Miklós nádor főgimnázium Vörösmarty önképzőköre délután tartotta sikerült ünnepélyét iskolai keretek között. — Főigazgatói látogatás. Dr. Vass Bertalan székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató a kir. kát. Esterházy Miklós nádor főgimnázium hivatalos látogatása céljából e héten Dombóváron időzik. — Áthelyezett áll. elemi iskolai tanitók. A Vallás- és Közoktatásügyi minisztérium a dombóvári áll. el. népiskolától Békéscsabára helyezte át Galló Mária és Vinekker János tanítókat. — Beszédes számok. Gaál József ev. lelkész 17 hónapos működésének eredménye a dombóvári ev. egyházra számokban ez: A gyülekezetnek fennállása óta szerzett vagyona volt 24775 K 81 f. készpénzben, 25550 K hadikölcsönben ; Gaál lelkész ez összeghez imaház-alapra ittléte alatt 1921. ápr. 24-től 1922. okt. Tig gyűjtött 240,711 K 65 fillért. BRÁZAY SÓSBGRSZESZHEZ Brázay sósborszesz-szappan is jár Vásároljuk együtt, a két nélkülözhetetlen háztartási cikket. ------- -----^=-, . . — Mindenütt kapható.
