Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-08-06 / 37. szám

A „sasfióhoh“ tanyáján. Látogatás a Julián Tanoncotthon cserkészcsapatánál. — Tadics Benő a parancsnok. — Hogyha éjjel tábortűz világit... — Éjjeli-zene a táborban. — Jó éjt kívánnak a száznyolfvanegyesek. — Ä nap szenzációja. — Amikor a szerkesztő is fél, avagy mitől dől le a begy ? — Egy nap élete. — A „Dombóvári Hírlap“ tudósítójától. — Fonyód, 1922. julius 28. iüi ___________________________________OOilOlRl HÍRLAP ­A lehelő legunalmasabb vasúti bumli- zás után — Kaposvártól Fonyódig nem több mint 50 km. 3 é3 fél óra alatt! — végre is megérkeztünk. Az állomáson a fürdőző- közönségen kívül már néhány cserkész is várt bennünket, kiket kalauzként és csomag- jaink szállítása céljából küldött elénk a «serkészparancsnck. Alighogy kissé körül­tekintünk és ismerőseinket üdvözöljük, jön már a parancsnok is személyesen : régi barátunk Tadics Benő. Széles cserkészka­lapjában, uniformisában alig Í3rtierünk rá. Jobbkezének három középső ujját vállma­gasságban felemelve, üdvözöl bennünket: — Jó munkát! Hozott Isten, fiuk ! Jobb válláról lóg az aranyzsinóros pa­rancsnoki sip, bal vállán három sáv jelzi a parancsnoki tisztséget. — Légy résen ! — hangzik a beava­tottak részéről és barátságos kézszoritások után megindulunk gyalogszerrel a vasút mentén a balatonparti sátortábor felé. ■ A falu alat\, egészen a Balaton part­ján, ezüstlevelü rezgőnyárfák árnyában te­rül el a tábor. Az ut mellett ott áll a ka­tonás őrszem, hosszú cserkészbottal fel­fegyverezve. ő a tábor biztonságának őre, még egy társával. Eiállják a táborba vezető ut kél végét, úgy, hogy senki észrevétlenül be nem tud hatolni. Katonás módon, négyóránként váltják őket Megérkeztünkkor a kis csapat már va­csora után van. A parancsnok rövid fütty­jelére feszes »vigyázz«-állásban tiszteleg a kis csapat, majd újra megkezdődik a zsi- bongás A tábor közepén magas árboc körül már lobog a tábortűz, a fiuk lassanként köréje telepednek a puha mohával fedett sáncra és nótázásba kezdenek. Valóban festői látvány a fűztőt pirosra világított cserkészfiuk sora. És keblükből természe­tesen, egyszerűen tör ki a nóta: Szőke Tisza haragjában megárad . . . Őszinte lelkesedéssel fújják : Mert a Tisza minden csöppje Mindörökre Csak megmarad magyarnak! Sokáig elnézem a fiukat a tűz körül és jóleső érzés tölt el. Ezek a fiuk vala. mennyien iparostanoncok. Az ifjú magyarok ama csoportjából valók, akiket többnyire azzal a jelzővel szoktak emlegetni, hogy „vásott* inasgyerekek. De itt a vásottjáénak semmi nyoma. Itt valamennyi becsületesen gondolkodó, talpig helytálló cserkész, aki egy csipetnyit sem marad mögötte diák- i cserkész társának. És ezt meg is mulatt^/. 1 Nem kis büszkeséggel mesélik, ho^yő hozzájuk nem jöhet be senki, mert az'őr­ség éber. De ők már csináltak egy kis ka\ landot. Meg aztán a mai football-mérkőzés győztesei is Ők. A parancsnok aztán elmondja a dol­gokat. Ideérkezésük után másnap az ercsé- betfaivai 28. számú cserkészcsapat megkö­zelítette őket, de az őrség kellő időben észrevette a behatolási szándékot és meg­állította a vendégeket. így aztán a táboron kívül hegedűvel, harmonikával, pikulával éjjeli zenét adtak a pécsieknek. Másnap aztán öten, önkéntes vállal­kozók, sötét, szeles, esős éjjei visszaadták a látogatást Pontos haditervet szőttek. —■ Ketten színlelt »támadással* lekötötték az őrök figyelmét és a tábor egyik oldalára vonták őket, meglehetős zajjal közeledvén feléjük. Az ily módon őrizetlenül maradt ellenkező oldalon aztán a három másik merész vállalkozó legalább 150 lépést ha­son csúszva, észrevétlenül behatolt a hu- szonnyoicasok táborába és a tábor közepén riadót fújt. Cserkész szabály szerint ugyanis ha észreveszik, lovább nem nyomulhat senki, de ha csak egy ember is bejut a táborba, akkor az vereség, mert a sátorok biztonsága abban a pillanatban megszűnt. Mikor a csapatot felriasztották, az egyik pécn cserkész tisztelettel bejelentette: — Eljöttek jóéjszakát kivánni a 181 es pécsi Julián-cserkészek. Jó munkát! És azzal dolgukat jól végezvén és bőrig ázva, de dicsőségesen és cserkészön­érzettel gazdagabban tértek vissza táborukba. A mai nap szenzációja azonban a football győzelem. A szomszédos Béla-tele- pen táborozó győri bencés főgimnázium cserkészei hívták ki a pécsieket barátságos mérkőzésre. Egy kifcsé fölényeskedtek is. hogy ők már itt, meg ott győztek és biz­tathatták a pécsieket : — Ne féljetek fiuk, azért tiz gólt nem kaptok. De nem is kaplak. Az első félidőben í ugyan 1 : 0 volt a győriek javára, de a má­Vigyázva, üggyel-bajjal lemászom a törmelékekről és egy tágas, hatalmas te­rembe jutok. Az oldalán mindenütt tölgy- és jávorfák zöldéinek, füvek és virágok lep­ték be az oldalait. A földön mindenütt gondosan megmunkált, simára csiszolt kö­vek ; olyik kicsiny, olyik többmázsás. Nyil­ván a templom hajója lehetett ez a helyi­ség, a legnagyobb valamennyi között. Oldalt két-két oszlop tönk; ez tarthatta a hajó boltívét. Még az oszlopfők is az eredeti he­lyükre vannak téve. Gyönyörű szobrász- munka. Római motívumok lelhetők föl a faragáson. A kövekből nehéz volna megál­lapítani, hogy a templom milyen slílusu volt. Lehet, hogy román, lehet, hogy gót. Egy-két ablak tiszta gót stílusú. Az építkezés több éven át folyhatott, mert a romok több holdnyi területen fekszenek. A romokon egész erdő keletkezett és igy nehéz még a fekvését is megállapítani az egykori szent helynek. A templom hajója mellett kisebb he­lyiség van s mivel az összeépült falak és bo|thajtások szoros összefüggést sejtetnek, nyilvánvaló, hogy a kisebb helyiség kápolna, vagy sekrestye lehetett. Itt a romok alján, a földbe cövekelve, fehér pad van elhelyezve. Az emberi önzés, az emberi kényelemsze­retet helyezte ide a romok közé. Egy pil­lanatra leülök. Behunyom a szememet. El­mélázom a múltakon. Mikor a tatárok elárasztották ezt a szegény országot, elpusztítottak mindent. Kitakarodásuk után összefogott a magyar­ság és mindent újra alkotott. A romokon nem engedte a gazt megtelepedni. Hadako­zott közben, de dolgozott is megfeszített iz­mokkal. Aztán jött a török. Ismét pusztu­lás. Háromszáz hosszú esztendeig uraskodott rajtunk. Aztán az is kilakarodott. Nem volt kivel verekedni, hát verekedett saját magá­val a magyar. Temperamentuma predeszti­nálta a harcra. S most hogy állunk ? A jelen élénken él előttünk. A múlt rózsaszínű ködben köd­ük. Vájjon dicsőséges volt-e az akkori di­csőség s gyalázat e a mostani gyalázat ? Vagy emberek vagyunk-e és semmi egye­bek ? Mi végre vagyunk itt a föfdön ? . . . Fölkelek a pádtól és lassú léptekkel elindulok. Keresztülmegyek a hétszáz évvel ezelőtt épült templom hajóján és egyszerre szembe találom magam a kis kápolnával. Kicsi templom, valóságos építészeti és stí­lusbeli műremek. Kár, hogy zárva van az ajtaja. Így hát c ak megállók az ajtaja előtt; nézem a templom falának vöröslő, apró köveit, a huszadik század templomát a tizenharmadik század templomának rom­jai közül. Ma még ép, ma még hirdeti a keresz­tény vallás egyedül üdvözítő voltát. De váj­jon egy újabb hétszáz óv múlva lesz-e belőle még látható valami, akár szürke rom, akár egy-két darab egymástól összefüggéstelenül heverő kődarab formájában ? h. i. 1922. augusztus 6 sodik félidőben ők lőttek két gólt, úgy, hogy 2 : 1 arányban a sasfiók-csapat győzelmé­vel végződött a küzdelem. Erről folyik most a fődiskurzus a fiuk. között, amint nyugovóra térnek. — No és mit tudtok ti itt egész nap csinálni? — faggatjuk Tadics tisztelendő barátunkat. — Majd meglátjátok holnap ! — hang­zik a rövid és sokat sejtető válasz. Lenyugszunk, A parancsnoki sátorban van számunkra hely Ponyvával letakart szalmán kitünően lehet aludni. É« mi neki is fogunk. Egyszerre azonban távoli zúgás mor­gás hallatszik. Mi ez ? A Balaton ? Az nem lehet. Hisz csendes az idő ! Hirtelen eszembe jut, amit a balatoni , hegyek eredetéről tanultam : vuikanikms I moraj ez kétségtelenül! Mind erősebb lesz a zaj. Dübörög a föld. Félő, hogy a homokhegy felettünk meginog és eltemet bennünket. Idegesen ülök föl. Szerkesztőm mellettem cseppet sem mutatkozik bátrabbnak. Egymásra tekintve, dörzsöljük sze­münket, mig mellettünk nyugodtan horkol a cserkészparancsnok. A zakatolás már itt van: teljes sebes- séggel robog el mellettünk a nagykanizsai gyorsvonat... Ismét elalszom. Most már legalább nem fogok megijedni. Másodszor már csak arra ébredek fel, hogy a vonat robog előttünk, szerkesztőm pedig a sötétben kiadja a félig riadt pa­rancsot : — Te ! Jegyezd fel! Vonat az éjben ! Több vonat azonban már nem ébreszt fel. Vagy nem ment több, vagy megszoktuk. Utóbbi a valószínű. Reggel háromnegyed t> órakor ébresztő. Az őrség végigjárja a sátrakat é3 kiadja a parancsot a felkelésre. A , parancsnok kiszól : — Nem volt az éjjel semmi, Jocó ? — Parancsnok urnák tisztelettel je­lentem, semmi különös nem történt! — hangzik a katonás válasz. Mi is felkelünk. — Fiuk, iparkodni! A Balatonba me­gyünk mosdani — rendelkezik a parancsnok. Természetesen a fiukkal tartunk. Úgy sem mosakodtam még soha a magyar ten­gerben. Kissé hideg ugyan a hajnali levegő, de a viz jólesik. Most nézek csak szét valójában a reg­geli világosságnál a táboron. Az ügyesen felállított sátrak szépen elrendezve húzód­nak meg a meredek homokhegy alatt. Fenn van a fa'u, az újonnan épült templommal és plébániával, melyek fehér fala messze beviiáglik a Balatonba. Már mindenki felöltözött. A kialudt tábortűz mellett sorakozik a kis csapat. A zászlótartó hozza a csapat zászlóját. Fel­húzza az árbocra. Rajt a kivarrott írás: JULIÁN SASFIÓK Következik a reggeli imádság. Ima után parancskiadás. — II. őrs konyhás 1 III. őrs adja az őrséget ! Szolgálatot átvenni f A konyhasók kivételével sorakozó 1 Megyünk misére. A parancsnok misézik. De van itt mindenre ember. A cserkészek pécsi jóakarói: Moravecz s. tanfelügyelő és Waldvogel el. isk. igazgató látják el a kán­tori tisztet. Waldvogel egyébként a már el­távozott gondnok helyett a csapat gazdasági ügyeinek intézője. Van azután Ott Márton pécsi borkereskedő személyében még egy nélkülözhetetlen és hasznos vendége a csa­patnak. Ö a konyha parancsnok. Az ő uta­sítása szerint készül az étel, de persze mindent a «konyhás* őrs csinál. Mire a szt. miséről megjövünk, már kész a reggeli: fekete kávé. Szorgalmasak voltak a konyhások. Mindenki megkapja a maga porcióját a csajkába, megfelelő darab kenyérrel s aztán a tábor összetakaritása után meg lehet kez­deni a főszórakozást: a fürdést. Az időjárás ugyan nem volt eddig a legkedvezőbb, de a

Next

/
Thumbnails
Contents