Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-08-06 / 37. szám
A „sasfióhoh“ tanyáján. Látogatás a Julián Tanoncotthon cserkészcsapatánál. — Tadics Benő a parancsnok. — Hogyha éjjel tábortűz világit... — Éjjeli-zene a táborban. — Jó éjt kívánnak a száznyolfvanegyesek. — Ä nap szenzációja. — Amikor a szerkesztő is fél, avagy mitől dől le a begy ? — Egy nap élete. — A „Dombóvári Hírlap“ tudósítójától. — Fonyód, 1922. julius 28. iüi ___________________________________OOilOlRl HÍRLAP A lehelő legunalmasabb vasúti bumli- zás után — Kaposvártól Fonyódig nem több mint 50 km. 3 é3 fél óra alatt! — végre is megérkeztünk. Az állomáson a fürdőző- közönségen kívül már néhány cserkész is várt bennünket, kiket kalauzként és csomag- jaink szállítása céljából küldött elénk a «serkészparancsnck. Alighogy kissé körültekintünk és ismerőseinket üdvözöljük, jön már a parancsnok is személyesen : régi barátunk Tadics Benő. Széles cserkészkalapjában, uniformisában alig Í3rtierünk rá. Jobbkezének három középső ujját vállmagasságban felemelve, üdvözöl bennünket: — Jó munkát! Hozott Isten, fiuk ! Jobb válláról lóg az aranyzsinóros parancsnoki sip, bal vállán három sáv jelzi a parancsnoki tisztséget. — Légy résen ! — hangzik a beavatottak részéről és barátságos kézszoritások után megindulunk gyalogszerrel a vasút mentén a balatonparti sátortábor felé. ■ A falu alat\, egészen a Balaton partján, ezüstlevelü rezgőnyárfák árnyában terül el a tábor. Az ut mellett ott áll a katonás őrszem, hosszú cserkészbottal felfegyverezve. ő a tábor biztonságának őre, még egy társával. Eiállják a táborba vezető ut kél végét, úgy, hogy senki észrevétlenül be nem tud hatolni. Katonás módon, négyóránként váltják őket Megérkeztünkkor a kis csapat már vacsora után van. A parancsnok rövid füttyjelére feszes »vigyázz«-állásban tiszteleg a kis csapat, majd újra megkezdődik a zsi- bongás A tábor közepén magas árboc körül már lobog a tábortűz, a fiuk lassanként köréje telepednek a puha mohával fedett sáncra és nótázásba kezdenek. Valóban festői látvány a fűztőt pirosra világított cserkészfiuk sora. És keblükből természetesen, egyszerűen tör ki a nóta: Szőke Tisza haragjában megárad . . . Őszinte lelkesedéssel fújják : Mert a Tisza minden csöppje Mindörökre Csak megmarad magyarnak! Sokáig elnézem a fiukat a tűz körül és jóleső érzés tölt el. Ezek a fiuk vala. mennyien iparostanoncok. Az ifjú magyarok ama csoportjából valók, akiket többnyire azzal a jelzővel szoktak emlegetni, hogy „vásott* inasgyerekek. De itt a vásottjáénak semmi nyoma. Itt valamennyi becsületesen gondolkodó, talpig helytálló cserkész, aki egy csipetnyit sem marad mögötte diák- i cserkész társának. És ezt meg is mulatt^/. 1 Nem kis büszkeséggel mesélik, ho^yő hozzájuk nem jöhet be senki, mert az'őrség éber. De ők már csináltak egy kis ka\ landot. Meg aztán a mai football-mérkőzés győztesei is Ők. A parancsnok aztán elmondja a dolgokat. Ideérkezésük után másnap az ercsé- betfaivai 28. számú cserkészcsapat megközelítette őket, de az őrség kellő időben észrevette a behatolási szándékot és megállította a vendégeket. így aztán a táboron kívül hegedűvel, harmonikával, pikulával éjjeli zenét adtak a pécsieknek. Másnap aztán öten, önkéntes vállalkozók, sötét, szeles, esős éjjei visszaadták a látogatást Pontos haditervet szőttek. —■ Ketten színlelt »támadással* lekötötték az őrök figyelmét és a tábor egyik oldalára vonták őket, meglehetős zajjal közeledvén feléjük. Az ily módon őrizetlenül maradt ellenkező oldalon aztán a három másik merész vállalkozó legalább 150 lépést hason csúszva, észrevétlenül behatolt a hu- szonnyoicasok táborába és a tábor közepén riadót fújt. Cserkész szabály szerint ugyanis ha észreveszik, lovább nem nyomulhat senki, de ha csak egy ember is bejut a táborba, akkor az vereség, mert a sátorok biztonsága abban a pillanatban megszűnt. Mikor a csapatot felriasztották, az egyik pécn cserkész tisztelettel bejelentette: — Eljöttek jóéjszakát kivánni a 181 es pécsi Julián-cserkészek. Jó munkát! És azzal dolgukat jól végezvén és bőrig ázva, de dicsőségesen és cserkészönérzettel gazdagabban tértek vissza táborukba. A mai nap szenzációja azonban a football győzelem. A szomszédos Béla-tele- pen táborozó győri bencés főgimnázium cserkészei hívták ki a pécsieket barátságos mérkőzésre. Egy kifcsé fölényeskedtek is. hogy ők már itt, meg ott győztek és biztathatták a pécsieket : — Ne féljetek fiuk, azért tiz gólt nem kaptok. De nem is kaplak. Az első félidőben í ugyan 1 : 0 volt a győriek javára, de a máVigyázva, üggyel-bajjal lemászom a törmelékekről és egy tágas, hatalmas terembe jutok. Az oldalán mindenütt tölgy- és jávorfák zöldéinek, füvek és virágok lepték be az oldalait. A földön mindenütt gondosan megmunkált, simára csiszolt kövek ; olyik kicsiny, olyik többmázsás. Nyilván a templom hajója lehetett ez a helyiség, a legnagyobb valamennyi között. Oldalt két-két oszlop tönk; ez tarthatta a hajó boltívét. Még az oszlopfők is az eredeti helyükre vannak téve. Gyönyörű szobrász- munka. Római motívumok lelhetők föl a faragáson. A kövekből nehéz volna megállapítani, hogy a templom milyen slílusu volt. Lehet, hogy román, lehet, hogy gót. Egy-két ablak tiszta gót stílusú. Az építkezés több éven át folyhatott, mert a romok több holdnyi területen fekszenek. A romokon egész erdő keletkezett és igy nehéz még a fekvését is megállapítani az egykori szent helynek. A templom hajója mellett kisebb helyiség van s mivel az összeépült falak és bo|thajtások szoros összefüggést sejtetnek, nyilvánvaló, hogy a kisebb helyiség kápolna, vagy sekrestye lehetett. Itt a romok alján, a földbe cövekelve, fehér pad van elhelyezve. Az emberi önzés, az emberi kényelemszeretet helyezte ide a romok közé. Egy pillanatra leülök. Behunyom a szememet. Elmélázom a múltakon. Mikor a tatárok elárasztották ezt a szegény országot, elpusztítottak mindent. Kitakarodásuk után összefogott a magyarság és mindent újra alkotott. A romokon nem engedte a gazt megtelepedni. Hadakozott közben, de dolgozott is megfeszített izmokkal. Aztán jött a török. Ismét pusztulás. Háromszáz hosszú esztendeig uraskodott rajtunk. Aztán az is kilakarodott. Nem volt kivel verekedni, hát verekedett saját magával a magyar. Temperamentuma predesztinálta a harcra. S most hogy állunk ? A jelen élénken él előttünk. A múlt rózsaszínű ködben ködük. Vájjon dicsőséges volt-e az akkori dicsőség s gyalázat e a mostani gyalázat ? Vagy emberek vagyunk-e és semmi egyebek ? Mi végre vagyunk itt a föfdön ? . . . Fölkelek a pádtól és lassú léptekkel elindulok. Keresztülmegyek a hétszáz évvel ezelőtt épült templom hajóján és egyszerre szembe találom magam a kis kápolnával. Kicsi templom, valóságos építészeti és stílusbeli műremek. Kár, hogy zárva van az ajtaja. Így hát c ak megállók az ajtaja előtt; nézem a templom falának vöröslő, apró köveit, a huszadik század templomát a tizenharmadik század templomának romjai közül. Ma még ép, ma még hirdeti a keresztény vallás egyedül üdvözítő voltát. De vájjon egy újabb hétszáz óv múlva lesz-e belőle még látható valami, akár szürke rom, akár egy-két darab egymástól összefüggéstelenül heverő kődarab formájában ? h. i. 1922. augusztus 6 sodik félidőben ők lőttek két gólt, úgy, hogy 2 : 1 arányban a sasfiók-csapat győzelmével végződött a küzdelem. Erről folyik most a fődiskurzus a fiuk. között, amint nyugovóra térnek. — No és mit tudtok ti itt egész nap csinálni? — faggatjuk Tadics tisztelendő barátunkat. — Majd meglátjátok holnap ! — hangzik a rövid és sokat sejtető válasz. Lenyugszunk, A parancsnoki sátorban van számunkra hely Ponyvával letakart szalmán kitünően lehet aludni. É« mi neki is fogunk. Egyszerre azonban távoli zúgás morgás hallatszik. Mi ez ? A Balaton ? Az nem lehet. Hisz csendes az idő ! Hirtelen eszembe jut, amit a balatoni , hegyek eredetéről tanultam : vuikanikms I moraj ez kétségtelenül! Mind erősebb lesz a zaj. Dübörög a föld. Félő, hogy a homokhegy felettünk meginog és eltemet bennünket. Idegesen ülök föl. Szerkesztőm mellettem cseppet sem mutatkozik bátrabbnak. Egymásra tekintve, dörzsöljük szemünket, mig mellettünk nyugodtan horkol a cserkészparancsnok. A zakatolás már itt van: teljes sebes- séggel robog el mellettünk a nagykanizsai gyorsvonat... Ismét elalszom. Most már legalább nem fogok megijedni. Másodszor már csak arra ébredek fel, hogy a vonat robog előttünk, szerkesztőm pedig a sötétben kiadja a félig riadt parancsot : — Te ! Jegyezd fel! Vonat az éjben ! Több vonat azonban már nem ébreszt fel. Vagy nem ment több, vagy megszoktuk. Utóbbi a valószínű. Reggel háromnegyed t> órakor ébresztő. Az őrség végigjárja a sátrakat é3 kiadja a parancsot a felkelésre. A , parancsnok kiszól : — Nem volt az éjjel semmi, Jocó ? — Parancsnok urnák tisztelettel jelentem, semmi különös nem történt! — hangzik a katonás válasz. Mi is felkelünk. — Fiuk, iparkodni! A Balatonba megyünk mosdani — rendelkezik a parancsnok. Természetesen a fiukkal tartunk. Úgy sem mosakodtam még soha a magyar tengerben. Kissé hideg ugyan a hajnali levegő, de a viz jólesik. Most nézek csak szét valójában a reggeli világosságnál a táboron. Az ügyesen felállított sátrak szépen elrendezve húzódnak meg a meredek homokhegy alatt. Fenn van a fa'u, az újonnan épült templommal és plébániával, melyek fehér fala messze beviiáglik a Balatonba. Már mindenki felöltözött. A kialudt tábortűz mellett sorakozik a kis csapat. A zászlótartó hozza a csapat zászlóját. Felhúzza az árbocra. Rajt a kivarrott írás: JULIÁN SASFIÓK Következik a reggeli imádság. Ima után parancskiadás. — II. őrs konyhás 1 III. őrs adja az őrséget ! Szolgálatot átvenni f A konyhasók kivételével sorakozó 1 Megyünk misére. A parancsnok misézik. De van itt mindenre ember. A cserkészek pécsi jóakarói: Moravecz s. tanfelügyelő és Waldvogel el. isk. igazgató látják el a kántori tisztet. Waldvogel egyébként a már eltávozott gondnok helyett a csapat gazdasági ügyeinek intézője. Van azután Ott Márton pécsi borkereskedő személyében még egy nélkülözhetetlen és hasznos vendége a csapatnak. Ö a konyha parancsnok. Az ő utasítása szerint készül az étel, de persze mindent a «konyhás* őrs csinál. Mire a szt. miséről megjövünk, már kész a reggeli: fekete kávé. Szorgalmasak voltak a konyhások. Mindenki megkapja a maga porcióját a csajkába, megfelelő darab kenyérrel s aztán a tábor összetakaritása után meg lehet kezdeni a főszórakozást: a fürdést. Az időjárás ugyan nem volt eddig a legkedvezőbb, de a
