Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-07-16 / 34. szám
2. ouiai. 1922. július it. MHMMRUP Augusztus 23-án nép-ünnepély lesz, a Sziget-erdőben. Szinte rossz gondolatnak is, elképzelni, hogy vájjon mi történne itt, ha valami forró nyári napon tűz ütne ki. Mi történne, azt — mondom — még elgondolni is borzasztó. Csupán az a sovány vigasztalás állhat fönn, hogy a két meglevő fecskendő teljesen jó állapotban van. De ez aztán minden ! Pedig ez a minden : kevés! Meg kell tehát értenie mindenkinek, hogy tűzoltóságunknak elsősorban fölszerelésre és modern szerelvényekre van szüksége. A parancsnokok és a legénység kiképzése már is szépen halad, de kárbaveszett fáradság minden percnyi gyakorlatozás, ha csupán a készség van meg s a föltétlenül szükséges szerelvény-anyag hiányzik. Ezt kell tehát legelsősorban beszerezni, vagy ezek beszerzését elősegíteni. A beszerzés eszközei tekintetében — megértés és igazi segileni-akarás esetén — igen köny- nyü a megoldást megtalálni. Adjon mindenki annyit, amennyit tud. A Tűzoltó Egyesület szives örömmel veszi a legkisebb adományt is. Nagy összegről lévén szó, mindenki adjon valamit! Ma mindennek óriási ára van, egyetlen tűzoltó-legény fölszerelése több ezer koronára rúg s ahogy tudjuk, a legénység létszáma körülbelül 50 fő körül áll. Nagy összegről van szó, de ennek a nagy összegnek össze kell jönni, akármilyen nehezen is, mert az egész köz ség vagyon- és életbiztonságáról van szó. Adjon a kereskedő, az iparos, a kis- és nagygazda, a hivatalnok, adjon mindenki, aki vagyonának és életének biztonságát fontosnak tartja. Ugyanezek a kategóriák jelentkezzenek tűzoltóknak, ha egészséges testtel bírnak. Nem parádénak s nem kato- násdiuak kell a tűzoltóság, hanem a szorgalom által termelt javak mejgóvása céljából. Az anyagi eszközök előteremtése érdekében különben maga a tűzoltóság teszi meg a kezdeményező lépést egy nagyszabású művészestély megrendezése formájában, melynek remélt tiszta hasznából a tűzoltóság fölszerelését szándékoznak beszerezni. A művészestélyre egyébként Thész Antal parancsnok és Illés Gyula tb. pa- Tancsnok a következő meghívót bocsátották ki: „Julius 15-én az „Uránia“ mozgószinhá/.ban a „Dombóvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület“ javára fényes műsor keretében a kővetkező fővárosi jnüvészek lépnek fel: Heddi, a 4 éves «Sodaballerina ; Ijodán Margit, a debreceni színház kol. primadonnája; Eo'th Irma, a Magyar Színház tagja ; ){ubányi György, a Royal Orfeum bonvivantja; peréqyi József, a Royal Orfeüm komikusa. --- Az előadás pontosan este l/t7 órakor kezdődik. Az egyes számok alatt az ajtók zárva lesznek. Helyárak I. hely 100 kor., II. hely 50 kor. személyenkénti Felülfiz ekéseket köszönettel elfogadtatnak. Jegyek előre válthatók: Burger Ödönnél, Thész Antalnál, a Nyomdában és László Vilmánál. Mii.■-or este a rendezőségnél kapható. Előadás után tánc a Müder-féle kerthelyiségben, ahol a szünetek alatt, a közönség .szórakoztató .á- ról a művészek gondoskodnak.“ Minthogy a művészestély iránt az érdeklődés igen nagy, ajánlatos, hogy a közönség jegyeit mielőbb megváltsa. Csak önmagát fogja megbecsülni Dombóvár közönsége, ha derék tűzoltóinkat a legmesszebb- menőleg pártolja és támogatja. Horváth István. ■ ■ I FORGALMI | ADÓKÖUIJVEK W ISMST KAPHATÓK « LÄPUNK KIÄD0- HIVÄTHLÄBÄN. A lakásrendelet. Mint a bomba, úgy hatott a lapokban kivonatosan közöit uj lakásrendelet az egész országban. Sem megnyugvást, sem megelégedést nem hozott, sőt a kedélyeket hozta lázas izgalomba. Sem a háztulajdonosnak, sem a lakónak nem hozott megnyugtató szankciókat s akárhogy is elemezze az ember a dolgot, de arra a megállapításra rögtön rá kell jönnie, hogy ilyen égető kérdést — majdnem azt mondtam : sebet — rendelettel, csak húzni és tolni lehet, de megoldani soha ! Érzi, tudja ezt mindenki s csak az a keserves tudat nyugtatja meg kissé az embert, hogy lehetetlen ezt a dolgot rnár sokáig rendeletekkel elintézni vélni, hanem keresni és kutatni kell módokat és eszközöket, hogy a magántulajdon minél előbb ismét visszaállítható legyen jogszerű formájába. A báztulajdonosság soha sem volt jövedelmező mesterség s a lakók helyzete sem volt soha mulatság, azonban olyan éles viszony soha sem volt háztulajdonos és lakó Huldra asszonyt.« Hidat kell neki vernie az első napsugár előtt. Nem sikerül. Ez a meséje a lundi ősrégi katedrális felépítésének. Ott »Jetten Finn« nevű óriás a torony gombjának feltétele elölt szédül le a magasból. Alig van nemzet, amelynek népies költésében ezzel a mesével valamilyen formában ne találkoznánk. A folklore-nak elviiázha- tatlan érdeme a távoli népek népies költésének átkutatása, melynek nyomán sok meglepő dologgal találkozunk. Így találkozunk a nagyharsányi hegy mondájának magvával Jáva szigetén. Maga a monda primitiv termék, de méltó a megfigyelésre. »Dzsuvitó — olvasom az Ethnographia előbb jelzett példányában — szép volt, tiszta mint a kristálypatak vize, karcsú, mint a dzseruk fa (indiai narancs) sudara.« Atyja Mahaméru tartomány hatalmas istenura . . . A Tengerré hegyek között lakott egy istenfi, Raksáza. Ez feleségül kéri Dzsuvitót. — Uram, méltasd feleletre rabszolgádat, hogy szive felmelegedjék irántad, a legtisztább, legremekebb lányalak apja iránt, hogy rabszolgaként teljesítse parancsaidat. Az istenur sokáig gondolkodik s végre igy szól : — Dzsuvitó legyen a tied az esetre, ha országom Mahaméru körül egy éj alatt tengerágyat árkolsz, ezer láb mélyet, ezer láb széleset. Amint az első kakasszó felhangzik, készen kell lenned. Megkezdi tehát a fiatal óriás napszálltakor a munkát. Az apa azonban nem akar megválni Dzsuvítójától. Már csak egy hegy van hátra s a kakas nem kukorékol. Azonban az istenur határozott. Megkerülte házát, hátúi a kamrából előkereste aiu-ját (rizstörő) s a rizsmozsáiban törni, Rántani kezdte a rizst, mint a cselédlányok szokták kora hajnalban. E hangra a csörgő, zuhogó zajtól megtévesztve, fetkukoritott házi kakasa s körül rendre terelgetni kezdtek rá a többiek ! Ez a jávai mese magja, amely semmiben sem különbözik a nagyharsányi népmesétől. Lehetetlen meg nem állapítani a két mese közös eredetét. Solymossy Sándor az Ethnographia neves munkatársa megállapítja, hogy a monda eredetije minden valószínűség szerint Indiában keletkezett. Innen indult előbb nyugat felé az indó- germán mesékkel, majd később az indus befolyás idején Jáva szigetére. Az idő, ez a nagy mester azonban elvégezte rajta simító, átalakító munkáját. Ha valaki kérdezné, miért esett erről e helyen szó, felelet rá a következő. A nép ajkán ezer és ezer ily népmese forog közszájon, amelyek a kukorica-fosztó f estéket éppen úgy, mint a disznótor kelleközött, mint éppen mostanában, amióta a lakásrendeletekkel akarják elintézni a lehetetlent. De meg talán nem is mindig maga a lakásrendelet okozza a helyzet kiéleződését, hanem ahogyan az alantas közegek a vidéki lakáshivataloknál a dolgokat intézik. Eddig is tartalmazta a lakásrendelet — s az uj is tartalmazza — azt a rendelkezést, bogy ha a háztulajdonosnak szüksége van a saját házában lakásra, azt igényelheti. Ezt — mondom — a lakásrendelet tartalmazza, csakhogy — rendelet ide, rendelet oda — a lakáshivatal ezt nem veszi tudomásul. Megesett például, hogy a Dombóvári Nyomda Rt. házában megüresedett I négyszobás lakás. A háztulajdonos — a rendelet rendelkezése értelmében — idejében bejelentette igényét jogtanácsosa utján. Az indok az volt, hogy a vállalat üzletvezetője négytagú családjával (a- gyermekek életkora 13 és 15 év!) egyetlen szobában 3 év óta lakik, konyhája nincs, ugyancsak hiányzik mindenféle mellékhelyiség, továbbá a folyton fejlődő vállalatnak szüksége van egy olyan iroda-helyiségre, ahol a szerkesztőség, kiadóhivatal kapna helyet s ahol az Írásbeli dolgokat (könyvelés stb.) lehessen intézni. A lakáshivatai nem állapította meg a háztulajdonos igényét és a lakást odaadta egy olyan családnak, amely 9 tagból áll. Sajnos, ezt az eljárást még bírálni sem lehet, mert a sajtótörvény nem engedi meg. Az egész községben azonban mindenki nagyon jól tudja az esetet. Fölösleges tehát izgulni az uj lakásrendelet miatt bárkinek is. Semmi mat sem tartalmaz az lényegében. Marad minden a régiben. A bérek emelése sem lehet oly magas, mint amennyibe 4 — 5 kocsi szemét kihordatása kerül. Az adót sem lehet a házbérböl kifizetni. Javittatni persze senki sem fog tudni és minden nagyobb eső után ismét sorra dőlnek össze a régi házak Dombóváron. Az uj építkezők pedig csak családi házat építenek. A lakásmizériát kizárólag a szabad forgalom visszaállításával lehet megoldani. A jó lakót senki sem fogja bántani, a rossz lakót pedig senki sem fogja befogadni! A törvény mindenkire egyformán kötelező : hatóságra és polgárra, éppen ezért a »törvény nemtudása nem mentség« ... A törvényeket és rendeleteket nem a jó emberek miatt hozzák ! —bök. mes lakomáit hangulatossá teszik. Ehhez járulnak a különféle mondások, amelyeket közönségesen a parasztészjárás szüleményének tekintünk, pedig valójában valamely ily népmese leszűrt tanulsága ; továbbá a népdalok, értem azokat, amelyek valóban a nép ajkán születtek s amelyeket, sajnos, a műdalok divatszerüsége elnyomott. A sokat ! hangoztatott nemzeti tulajdonságunkat pedig ! csak úgy tudjuk egyeduralmivá tenni, ha a í népmeséket, mondákat, népdalokat csokorba ; kötve, ereklyeként megőrizzük. — Szépek azok s végtelenül alkalmasak arra, hogy egyrészt nemzeti érzésünket, hazaszeretetünk lángját szítsuk, másrészt érdekes adatokat találunk bennük a különféle nemzetek közt meglevő sok ezeréves^ kapcsok létezését illetőleg. A népmesék mindenütt megvannak, csak a viszonyok, a megélhetés körülményei végeztek rajtuk változtatá- • sokat.. Magyarok vagyunk. Szedjük össze mindazokat, amelyek fényt vagy árnyékot vetnek gondolkodásmódunkra. Ebből tanulunk. Megtanuljuk, mit kövessünk, mit kerüljünk. Nyelvében él a nemzet, nyelvhagyományainkat pedig a nép körében keressük, ne máshol. A műdalok a szépérzéknevelés szolgálatában állnak, de a népmesék, népmondások és népdalaink nemzeti múltúnk mozaikdarabjai. Gyűjtsük őket!
