Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-07-09 / 33. szám

2. oldal.

23 =» 12-10 °/c, javíthat: 19 — ÍO'OO '/*, az osztályt ismételni tartozik : 4 = 2‘10 %, ami igen szép eredménynek mondható.

Az intézettel kapcsolatosan működött egy osztatlan elemi iskola Aschenbrenner

Paula oki. polg. isk. tanárnő vezetése mellett, amelyben a tanulók létszáma : 57 volt.

Mindent összefoglalva, az intézet lelkes vezetésével csak büszkén tekinthet vissza a lefolyt év eredményes munkájára.

Uan-e sörbojhott?

I^átogatás a voi íclleben. — Megfogytalc o sörö* zok. — E)gy „szti-ájktörö“. — A jámbor falusiak: és &. drága sör. — Drágul a jsacóde* is». — Egy sorivá nyilatkoaata. — Én i» s<5rt iszom*

Mikoron pediglen az Ur 1922-dik esztendejében Szent Jakab havának 5 ik napját jegyzék, elindulának két szomorú riporterek a nyári nap hevében. Vala pedig ezen nevezetes nap a hétnek piarci napja, szerda . . .

Körülbelül igy kezdte volna irniripoit- ját a két bus munkatárs, ha a sör nem 1922- ben, hanem történetesen 1712-ben drágult volna meg. Csakhogy az akkori drágaság idején még nem volt Dombóváron »sajtóorgánum.« Tény azonban, hogy a sör duplájára drágult s az.is tény, hogy sok ember kijelentette : inkább nem sörözik, de nem fizet. Ennek kell utána járni.

Keményen tűzött a nap, ahogy megindultunk utunkon, de elhatározásunk is kemény volt: sehol sem iszunk semmit. Legkevésbé azonban sört. A Hunyadi téren kezdtük.

Illés Lajos

vendéglője volt az első stációnk. Készséggel szolgál a tulajdonos magyarázattal.

Az ő közönsége nem iszik sört, ő tehát egyáltalán nem is tart. Ü^egsört sem.

— Mi a kilátás az áralakulás terén ? — kérdezzük.

— Nem hiszem, hogy a sörgyárak engedjenek. Ők már erről beszedték a hasznot és maradnak ezután is sörgyárosok. Kartellben vannak, konkurrencia nincs. Azonban semmit sem lehet mondani biztosat.

Schmidt flórnál

nagyobb a forgalom. Több a megforduló idegen. A drágulás előtt eladott 2—3 hordót naponta, ma egyet 2—3 napig tud csak kimérni. Az üvegsör fogyasztása is csökkent 50 százalékai.

— Mi az ára a sörnek? — kérdezzük.

— 3 decis pohár 20 K., 5 decis

korsó 34 K., 5 5 decis üveg .40 korona. De sokan nem tudják az árakat még most sem és akárhány gyanútlanul rendelő egészen »paff«, mikor az árat hallja. %

El tudom képzelni a helyzetet, azért sietve állunk tovább.

Kollár Gyula

vendéglőjében meglepetés ér. Az egyik sa- rokasstalnál meghúzódva ott találjak a sörbojkott egyik előharcosát — egy korsó sör mellett.

—• Szervusz öreg! Sörözöl? Sörözöl?

— Hát, tudjátok gyerekek, ma igazán nagyon meleg van. Ti nem isztok ?

— Mi??? Isten ments! Ilyen drága italt ? Hogy gondolod ?

Aztán megtudjuk, hogy a vendéglő sör- fogyasztása harmadára csökkent. A régi 3 hordó helyett csak egy-egy hordócska fogy naponta, üveg is csak néhány. Csúpán az idegenek isznak. Helybeli iparos semmit. Már lóg a nyelvünk, mire az

Otthon-kávéházba

érünk. De erőt ád a további ellenállásra a tulajdonos követendő példája. Dicső István ott ül egyetlen spriccerező vendége mellett. Érdeklődünk. Azelőtt eladott naponta 2 egy- negyedes hordóval. Ma egyáltalán nem fogy. Jellemző, hogy még a vasárnapi táncmulatság alkalmával Í3 csak 2 hordóval mért ki.

— Bizony, nagy veszteség. És ha nem fogy el, akkor a hordóban nyakamon sa- vanyodik. Tiszta kár, — panaszkodik.

Am a meleg máris eltikkasztott bennünket, azért következetes kitartással beállítottunk Czéh Bözsike cukrászdájába. A

sors különös iróniája, hogy a falon pont a »Hősök söre« plakátja sárgálik.

Pihenés céljából letelepszünk a fehér j márványasztalkák mellé s megerőltetjük zse- j bünket egy egy jegeskávé erejéig. S minek- j utána egész napidijunkat sikerrel elköltöttük, elhatároztuk, hogy est máskor is megfogjuk tenni, sőt másnak is ajánljuk.

így megerősödve, nagyobb túrára vállalkozhattunk. Irány a

Sziget-erdő

Az ifjú Reichardttal kezdtünk tárgyalni A drágulás előtt 2 egynegyedes s vagy hatvan palack fogyott el rendesen. Ma alig 2-1 üveg. Hogy ne romoljon meg nála, csak tíz palackot hozat egyszerre. Legjobban mutatja az arányt, hogy a Petrichevich báróék majálisán kimért 10 hektó sört, most az érettségizettek juniálisán mindössze 50 litert.

Raísz Dénes

vendéglője előtt akkora sörÖ3krigli van kitűzve cégérnek, hogy ha azt most felhajthatná az ember, a mohamedánok hetedik menyországába képzelné magát. Raisznévaí beszélgettünk.

Nagyon meglátszik a forgalom csökkenése — mondja. — Azelőtti fogyasztás vasárnap 1 és fél hektó, szerdán l hektó, más napon 25 — 50 liter volt rendesen. Ma elfogy vagy 10 palack. Szerdán és vasárnap nagy- nehezen 1 egynegyedes hordó. És a drágulás a szegényebb néposztályt érinti érzékenyen, mert a jómódú úgy sem volt a fő- fogyaszió közönség.

Ä »Koronádban

nagy idegenforgalma mellett is egy ötödére csökkent le a sörfogyasztás. Naponta egy -negyedes hordó megy el. Különösen erősen érzi azonban Karlovits Dániel egy kertha- lyiség hiányát. Ezen pedig segiteni nem lehet.

Francsics Józsefnél

az Erzsébet-utcában semmi sör nem fogy. Azelőtt vasárnaponként mindég kimért 1—2 hordóval és palacksör is elkelt 50 drb. Ma még csak 4 üveggel adott el.

— De a falun sem isznak — mondja. Azok is viszik vissza a sört a kereskedőhöz.

A Központi-szállodában

(régi Neuwirth vendéglő) az uj tulajdonos : Frei János fogad bennünket. Büszkén dicsekedik, hogy ma jó napja volt: már három üveg sört adott el, tekintettel a hetivásárra.

Teljesen ki voltunk merülve midőn a

Mtiller-féle vendéglő

kerthelyiségébe jutottunk. Müller Józsi harsány kacagással jön felénk :

— Alászolgája ! Jönnek az urak sörözni ? ! Ha ha !

— Mi nem !

De most vesszük csak észre, hogy egy nagyon tiszteletre méltó sztrájkoló elvbarátunk ott üldögél a fehér asztalnál. Előtte egy félliteres korsó üresen és kedélyesen fújja felénk a füstöt.

— Még egy korsót! Müller ur !

— Hogyan ? Mégegyet ?

— Hát hány volt már? — kérdezzük.

— Ez az ötödik.

Elképedünk. Ez aztán bojkott.

— De hát, hogy történhetett ?

— Hát tudjátok, kezdi sörivó barátunk, mikor bejöttem, mondta a Kaiser ur, hogy a Müllernek nincs söre. Spriecerezni

. akartam, de hogy ezt hallom, sört kértem.

1922. július 9

És volt, mert közben csapolt. Hát igy történt. De jó a sör. Nagyszerű. Friss. Igyatok ti is.

Mit tehet erre két bús riporter, mikor olyan meleg van ? Küzd magárai, felveszi az adatokat. Felírja, hogy a régi 5 feles hordó helyett ma csak 1 negyedes fogy el, ha fogy, feljegyzi, hegy a szóda is drágul és tekintettel a tekintendőkre, egy fröccs 14 kroncsi, egy pohár sör 18 kroncsi, a sör pedig mégis csak sör, tehát — rendel a két riporter is két pohár sört.

Hová fog ez vezetni, nem .tudom. De jóra nem, az biztos, mert a napidijunkra sikerült ilymódon ráfizetnünk. Vacsorázni ma aligha fogok

Az én rovatom.

Tetszik tudni, Szerkesztő ur, én nagy sportsman vagyok. Kultiváíom a sport ösz- szes ágait. Futok, ha kergetnek, fára Iliászok, ha meggyet akarok szedni, rugók, mint egy futballista, ha a kutyám a lábam alá botorkál és igy tovább. Szóval egyesítem magamban az összes ágakat. Már mint nem fa-ágakat, hanem athletikai ágakat. És nem vagyok pártember, c?ak az igaz ügy lelkes barátja. Nem szeretem jobban a Turult, mint a sast, vagy a legényeket jobban mint a leányokat. Sőt talán éppen fordítva: a ieányokat jobban, mint a legényeket. De mindebben még nincsen semmi rendkívüli. A rendkívüli csak most következik.

Mert tetszik tudni, Szerkesztő ur, nagy sportmérkőzés volt hirdetve a muH vasárnapra. Micsoda szép látvány lesz ez ! Amikor azt a csúnya nagy labdát apró, pici női lábacskák fogják rúgni! Ez pompás dolog lesz. Vájjon fogják e tudni úgy elrúgni, mint a Lőrinc? Nem hiszem. Vagy lesz-e ott is roham? Előrefutás? Fejelés?

Csak egy baj van. Mit szói majd mindehhez az asszony ? Már mint, tetszik tudni, az én drága feleségem. Az a tiszteletbeli sárkány. Amilyen szelíd természete van, még kiszedi . mindkét szememet. Képes rá.

Haditervet szőttem. Először is ráijesztettem, hogy kidobolták az ebzárlatot. A boldogult Csörge bácsi dobolta, hogy mindenki vigyázzon az utcán, mert veszett kutyák szaladgálnak. S .a hir igaz is volt. Támogatásul elhoztam a lapot is haza, a melyben az egyik honatya éppen interpellált a veszett kutyák miatt és Szabó Pista bácsi, mint miniszter válaszolni kényszerült. Szóval látszott, hogy komoly az ügy. Én magam is mindig a téli szöges botommal mentem csak ki, okul adván, hogy már három embert felvittek a Pasteurbe (a múlt télen 1) Mindezek mellett pedig a női foot- bail ügyét elő nam hoztam volna a világ minden kincséért !

De előhozta az asszony. Hogy ő hallotta, hogy lesz. Meg igy, meg úgy. Váltig bizonygattam, hogy kacsa az egész, egy szó igazság sincs az egész dologban. Valaki megint álmodott és úgy találta ki. Stb. st'b.

Vasárnap délután pedig, sub titulo: elmegyek egy pohár sörre a Müllerbe s erősen hivatkozva arra,, hogy a kutyamarás ellenmérge az alkohol (azt hiszem a kigyó- marással össze is tévesztette az asszony) 1— lelógtam a pályára. Kiguberáltam 20 kain. pót, vettem egy állójegyet és vártam a kis nőket.

És jöttek is. Kis fruskák. Őket fixi- roztam egész idő alatt, mig a lórfi-csapatok vagy legény csapatok veszekedtek.

Akkor aztán eltűntek a lányok, meg ismét visszajöttek. És felálltak a piroskák és fehérkék. Elkezdődött a játék és nagy lett én szivemnek ő csalatkozása. Mert, tetszik tudni, nem rúgtak ám bele egyszer sem a labdába, hanem úgy dobálódlak a fejük felett. Sőt az volt a »bene«, mikor a lábuk ért hozzá.

Én pedig megsemmisülve, á hőáégtő!, portól elgyötörve értem haza. Furt azon spekuláltam, ki most a becsapott fél: én, vagy az asszony. De mért nem Írták leg-